Harangszó, 1916
1916-03-26 / 2. szám
12. HARANGSZÚ. 1916. március 26. Felelet két életbevágó kérdésre. Közli: Czipott Géza. I. Miért kell olvasnunk a bibliát? 1. Mert Istennek beszéde s olvasását maga az Isten rendelte el. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbi- tásra, az igazságban való nevelésre.* (II. Tim. 3, 16.) „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentiélektől indíttatva szólották az Istennek szent emberei.“ (II. Péter 1, 21.) „Vegyétek azért szivetekre és telketekre e szavaimat és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor utón jársz,_ mikor fekszel és mikor felkelsz. És ird fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra, hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, a mely felöl megesküdött az Úr a ti Atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amig az ég a föld felett lészen. Akkor Úrrá lesztek nálatoknál és erősebb nemzeteken. Minden nagyobb hely, melyet lábatok talpa megnyom, tietek lesz,... a nyugati tengerig lesz a ti határotok.“ (V. Mózes 11, 18—24.) „Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam.* (János ev. 5, 39.) 2. Mert a biblia csodálatos, örök erővel bir. „Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.“ (119. Zsolt. 129 v.) „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az izeknek és a velőknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.“ (Zsid. lev. 4, 12.) „Az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hir- dettetett.* (Péter lev. 1, 25. 3. Mert a bibliának tanácsa és célja áldásdus. „Az Urnák törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Urnák bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyüt. Az Urnák rendelései helyesek, megvidámítják a szivet; az Urnák parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Urnák félelme tiszta, megáll mindörökké; az Urnák Ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. Kívánatosabb az aranynál, még a sok szin- aranynál is és édesebb a méznél, mégaszinméznél.* (19.Zsoltár8—11.) „Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességes tűrés által reménységünk legyen.“ (Zsid. lev. 15, 4.) 4) Mert a biblia az igazi szellemi táplálék, lelki fegyver. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.“ (Máté 4, 4.) „A beszédek melyeket én szólok nektek, lélek és élet.“ (János 6, 63.) „Azért fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megoldhatjátok ; az idvesség sisakját is fölvegyétek és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde.“ (Efez. 6, 16—18.) „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által, hanem az igazságot követvén szere- tetben, mindenestül fogva neveked- jünk abban, a ki a fej, a Krisztusban.“ (Efez. 4, 14—15.) (Folytatjuk.) Küldesse a harctéren, avagy kórházban levő hozzátartozóinak a HARANGSZÓT1 Negyed-évre 90 fill.-ért, minden vasárnap állandó vigasztalót, hírvivőt, szórakoztatót küld annak, akit szereti Tábori posta. Édes Fiam, március 3 án irt kártyád megérkezett. De a szélére jegyzett sorszámból látjuk, hogy kettő megint elveszett a nagy vándorlásban. Olyanok a háborús levelek, mint a folyó partján álló fűzfa levél-hullatása, egyik másik odahull a fa széles tövére, mely szertefutó gyökérzetével táplálja, neveli a legtávolabb eső levelet is, de azután tiz meg tiz beléhull a sebes vizű patak medrébe s tovasodródik a messze idegenbe. Jaj, de hány levelet megírtál, édes fiam, ami nem hullott imádkozó szülőid ölébe, hanem beleveszeti a nagy ismeretlen éjszakába. Hány levelet megirtunk, elküld- tünk, ami soha, sohase jut el te hozzád. Panaszlod, hogy két hete semmi hirt sem kapsz. Megértjük keserűségedet, hiszen ilyenkor a rendesnél is nagyobb szükségünk van levélváltásra. Csak szemrehányásodat nem értjük. Mit tehetünk arról, hogy hulló leveleinket, melyekre rábíztuk lelkünk gondolatát, szívünk féltő imádságát, elfujta a hilágháború viharszele ? Bizony nem tehetünk róla. Éppen azért te se keseregj miatta. Nehéz időben a rendesnél is jobban ragaszkodni kell bizonyos határozott érzésekhez, melyekben nem kételkedünk, akármi történjék is körülöttünk. Ilyen az Istenbe vetett bizodalom. Ha ég, föld megrendülnek s hegyek tengerbe merülnek is, tudjuk, hogy Isten van s szeretete úgy világol életünk viharfelhős egén, mint csillagok az éjszakai, sötét boltozaton.,De hinned kell a mi szeretetünkben is. Hinned kell, hogy lelkünk rád gondol, szívünk érted imádkozik. Hinned kell, hogy drága nékünk minden, amit szerettél, s féltve őrizzük, amit féltettél. Sze- retetedet, hűségedet, neved tisztességét, családod tiszta hírnevét megőrizzük. Látod ez olyan érzés, mely- lyel tartozol nekünk. Határozott érzés ez, mely nem függ attól: visz-e a tábori posta levelet, vagy nem. Nyugodj meg azért! S ha hosszú időn át hir nélkül maradnál s aggódás égetné lelkedet, édes fiam, légy biztos a biztosakban s ne veszítsd el bizalmadat szeretteid tiszta, igaz érzelmében. Levelünk elveszhet, sorainkat eltemetheti a nagy zivatar, érzésünk híven megmarad, él és erősödik. Fordítsd ilyenkor haza felé a fejedet. Ha megérinti arcodat tavaszi szellő csókja, ha az égalját fodrozza a sietve surranó fehér bárányfelhő, fiam, az is a mi híradásunk, azzal is azt izenjük: szeretünk, rád gondolunk, imádkozunk érted, édes fiam, mindig és mindnyájan, anyád, feleséged, gyermekeid, meg a te öreg édesapád. Az orosz fogolytáborokról. Rosthyné Forgách Ilona grófnő tagja volt annak a bizottságnak, mely az orosz fogolytáborokat bejárta. Tapasztalatairól egy újságírónak a következőket mondta: A krasznojarszki fogolytábor különösen nagy, 13 000 katona és 3000 tiszt van ott internálva. A tábor jobb, mint az orosz fogolytáborok átlaga. Szervezésük nagyon jó. Hegyen fekszik, háromnegyed órányira a várostól. A karácsonyestét a táborban töltöttem, katonáink körében. Minden egyes barakban volt karácsonyfa, a magyaroknál azonkívül igen nagy lelkesedés és ünnepi hangulat. Magyar dalokat énekeltek, éljeneztek, a királyt éltették, egy közkatona gyönyörű beszédet tartott. Itt meg keil
