Harangszó, 1915-1916
1915-10-10 / 13. szám
1915. október 1Ó. Harangszö. Í03. NEHÉZ Ó R A K. A mi imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 13 Mi Atyánk .. . IV. A komoly intés szava. Az hittem, végeztem a megszólítással. Megtaláltam benne minden gazdagságot s kiéreztem belőle minden ígéretet. De hogy leirom az utolsó mondatot, még mindig egész sor kötelesség ébredez lelkemben. Boldogság az, hogy Atyámnak szólíthatom. De vájjon méltán szólítom-e annak ? Igazi engedelmes, jó gyermeke vagyok-e annak, ki mindennap szeretettel őrködik felettem s naponként rám árasztja atyai szive melegségét és áldásait ? A kérdést nem intézhettem el néhány szóval. Nem vonhatom ki magamat a vizsgálat tekintete alól néhány elbizakodott kézmozdulattal. Érzem, hogy életemmel, cselekedetemmel kell helyt állnom. Egész valómmal kell bizonyságot tennem arról, hogy az imádság kezdő szava nem álnok beszéd, hanem igazság, a szívemből ajkamra szálló igaz, becsületes jószándék. Akkor maradunk a mennyei atya gyermekei, ha az örök világosságot befogadjuk s az ő nevének hiszünk. (Ján. 1, 12). Az Atya neve az örök világosság fényét újítja meg lelkűnkben. Bevilágít hivatásunkba, megérteti velünk kötelességeinket, megismerteti az emberekhez, családhoz, hazához, egyházhoz való viszonyunkat. Milyen más lesz minden, ha azt mondom, hogy mindezt nem a szeszélyesen lobogó emberi érzések lángjánál vizsgálom, hanem az örök világosság fényénél. Gyermekei leszünk továbbá az által, hogy az ő nevének hiszünk. Szivünk megtelik odaadó hittel, bizalommal, reménységgel. Sokszor nehéz időben kezdek bele az imádságba. Ajkam alig tudja elmondani az egymáshoz simuló szavakat. Reszket a hangom,könny-fátyol ereszkedik szememre. És mégis, mikor ehez a szóhoz étkezem: Atyánk, kell, hogy valami melegség fusson át szivemen. Lelkemben uj erők mozdulását érzem. Keresztülnézek azokon a kegyetlenül szétdöntött romokon, melyek maguk alá temették boldogságom egy részét, keresztülnézek a sirokon, — jaj! a szó is éles nyíllá válik, úgy szaggatja szivemet 1 — keresztülnézek a csontokkal szétszórt harctrtezőkön, ahol legázolt, véres rétek fölött mint bujdosó vándormadár, lassan száll tova a haza vágyódó gondolat, keresztülnézek mindenen és minden felett, mindenen túl meglátom az örök világosságot, meglátom az erős, hatalmas Istent. Látom, amint világkormányzó kezében egybefut millió és millió életfonál, kicsiny és nagy nép, régi és uj nemzet jövendő sorsa, látom, amint körüllebegi hitvesek, anyák, gyermekek imádsága, ő meg csak néz maga elé és keresi a lelkek örökkévaló útját. Hallgatja a felsíró könyörgést és látja az üdvösség örökkévaló követelését. Lassan lehull lelkemről a kétségbeesés s szivemről felenged a halotti fagy. Közelebb lépek hozzá, még közelebb, hogy ne legyen köztünk választó tér, messzeszakító távolság, közelebb lépek, hogy jobban lássam, örök sze" relmét jobban érezzem, hogy ő is jobban meghallja, mikor imádságos szavak közt lassan súgja a lelkem: Atyám hiszek benned 1... Hinni akarok benned 1... De ez az odaadó bizodalom csak egy része annak a hitnek, ami az Isten gyermekévé tesz. Érzem, hogy többet kell tennem, hitemet cselekedetté, érzésemet életté kell alakítanom. Az igazi hitet csak akkor találom meg, ha megtalálom Krisztusomat és megtanulok az ő nyomdokain közeledni Istenhez. „Mi Atyánk... “ Csak akkor mondhatom el ezt a megszólítást, ha lel- kemet eltölti a Krisztus iránt való szeretet. Ha Krisztusban életem megváltóját látom, ha benne üdvösségem biztosítóját találom meg, csak akkor imádkozhatom a mennyei atyához. Csak akkor, ha átadom magamat a Krisztusnak. Ha az ő lelke, az ő követelése, az ő életpéldája szerint élek, csak akkor. Ha az ő Fiának lelkét szívünkbe bocsátotta, csak akkor kiálthatjuk: Abba, azaz Atya. (Gál. 4, 4—6.) Mert csak annak van élete, aki hisz a Fiúban. Aki nem hiszen, az nem látja az életet. (Ján. 3, 36.) Aki szereti a Fiút, annál van az Atya. Aki megtagadja a Fiút, az Atya nincsen annál. (I. Ján. 2, 23.) Ezt a hitet, ezt a Krisztus követést keresem. És mikor megszólítom a mennyei Atyát, akkor ezt az élet- igéretemet helyezem szavaimba s megfogadom: igaz gyermeked, jó gyermeked akarok lenni, mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Folytatjuk. Az egyház köréből Gyászrovat. Súlyos csapás értő Hutter Zsigmond csöngei ev. lelkészt, fia Hutter László, élete 23-ik évében, szeptember 12 én, Budapesten meghalt. & jó Isten tegye állottá a korán elköltözött ifjú pihenését, gyászoló kedveseinek pedig adja meg a vigasztalás lelkét! Adomány. Horváth Lajos battyándi postamester és gyermekei elhunyt hitves- társa, illetve édesanyjuk, Luthár Mária emlékének megörökítésére a battyándi gyülekezetnél 300 korona oltár-alapítványt tettek. Legyen Isten áldása a kegyeletes szívű adományozókon és magasztos célú adományukon. A vadosfai gyülekezetben a Kárpáti falvak felépítésére befolyt 33-35 K, Zsebe- házán pedig 12 korona. A gyülekezet honvédelmi célokra felajánlotta 280 fontos harangját, ezenkívül Magyarkeresztur és Potyond leánygyülekezetek szintén egy egy harangjukat, Ifjú Évek. Képes ifjúsági folyóiratom V-ik évfolyama is immáron megindult. Nem
