Harangszó, 1915-1916
1915-10-03 / 12. szám
1915. október 3. 12-ik szám. VI. évfolyam. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Csajbók Lidiké: Ima. (Vers.) — Endreffy János: Tanítások. — A tanítók árváiért. — Gáncs Aladár: Háborús Y^s^rnap délután. — Taranovits Ödön : Az én kicsi leányom születés napjára. (Vers.) — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — A világháború eseményei. — Nehéz órák. Kapi Béla: Mi Atyánk ... — Ország-Világ. I m a. Nemzetek Istene! irgalmas jé Atyánk! hallgasd meg színünkből fakadó he imánk: Oh, legyen a dúló harcoknak már rege, Es szálljon népedre áldásthezé béke. Beismerjük, Atyánk, l)egy sokat nétkezénk. Vedd elégtételül, mit eddig szennedénk. Eegyen engeztelés a nagy oéráldezat, A mit hazánk Neked, szülötteiben ad. férjét sirat a ne, gyermekét a szüle; Arnák zekegása apákért, — nem szüne. Testnér a testnérért kesereg szüntelen... ki nyujtrigasztalást,ha 'Fenem - Istenem! Oh 1 hát légy irgalmas hezzánk, nagy Istenünk 1 Add meg szent békédet, add meg immár nekünk I?egy ez árra nemzet, mely annyit szenoedett, §zíne gálájánál áldhassa neoedet! Amen. ^sajtók Eidike. Tanítások. Irta: Endreffy János. A háború nagy tanítómester. Sok olyanra megtanít bennünket, amit a béke iskolájában nem voltunk képesek elsajátítani. A háború iskolájában azonban nagy a fegyelem, rettentő a szigor s a tanítások lelkűnkbe mélyülnek — kitörölhetetlenül. Ha valamire csak egyszer gondolunk, az nem hagy lelkűnkben mély barázdát. Elfelejtjük. De ha nap-nap után újból hallani vagyunk kénytelenek a háború tanítását és másra nem is merünk gondolni, mint éppen arra, akkor ez a tanitás vérünkké lesz. Az egymásután következő napok bőséggel prédikálják az igét nekünk és az egymásután való éjszakák tanítanak bölcseségre. Nincs beszédük nékik, sem igéjük, mégis meghallatik az ö szavuk. (19 zsoltár 2—4). A háború nyomása alatt érezzük igazán, mennyi gazdag tapasztalat van ebben a rövid szentirási részben. Nem emberi szóval, emberi hanggal, igével, beszéddel tanít a háború — és mégis megvannak tanításai és mégis meghallatik az ő szavuk. Szól hozzánk úgy, hogy történik velünk valami és ezáltal szemlélődésre, önvizsgálo- dásra késztet. Nem mi teszünk most, hanem történik velünk — ki ne érezné ezt elevenen ? Abból azután, ami velünk történik, levonjuk a háború tanításait. Mert Isten a világháború által is szól hozzánk. Reánk bizza, hogy abból amit fölibénk tömi engedett, kiértsük az ő örök szavát. Lássunk pár ilyen tanítást, amit Isten a háború által szivünkbe akar vésni: Kenyér. Mi volt a kenyér számunkra a háború előtt és mi most. A felelet az, hogy nem ugyanaz. Történt itt változás. Valljuk be őszintén, hogy a hosszú békében a mindennapi kenyeret annyira természetes járandóságnak tartottuk, hogy szinte lehetetlennek tartottuk elmaradását. A városi nép már nem is becsülte annyira a mindennapi kenyeret, mint a mindennapi húst. Számára a kenyér nem volt fontos élelmicikk, hanem mellékes. Életkörülményei úgy alakultak, hogy tán még Miatyánkjában is inkább másért sze
