Harangszó, 1915-1916
1915-09-26 / 11. szám
HARANGSZÓ. 1915. szeptember 26. 84. elesett tanítók árváinak gyámolítá- sára szolgáló alap áldozatkész pártolására. Az adományokat készséggel elfogadja s lapjában közléssel nyugtázza a híveink körében mindenütt jól ismert s szeretett lapunk, a „Harangszó“- nak szerkesztősége Körmenden. Kérésem megújításával, üdvözletem kifejezésével Nagy tiszteletű Lelkész Úrnak hive Pápa, 1915. szeptember hó 15. Qyurátz Ferenc püspök. Újabban a következő adományok érkeztek : Gyurátz Ferenc püspök Pápa 30 K, Kótsch Mihály ev. lk. Pusztavám 5 K, A pusztavámi ev. egyház 5 K, özv Mokry Endréné Bpest 2 K, Gömbös Vilma gyűjtése Terestyénjákfán 39'64 K, Molnár Eszti Zalaszentgrót 16-50 K, Pécsek Sándorné Körmend 1 K. Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt: .......................... 626 94 K. Mostani gyűjtésünk . 99 14 K. Eddig befolyt . . 726 08 K. Egy olasz kapitány naplójából. Egy olasz kapitány naplója a kezünkbe került s ebben olvassuk a következő érdekes és megrázó dolgokat. Parancs: Sluderbachot meg kell támadni. A mi zászlóaljunk előre megy. A 12-ik kilométerkőnél lövedékek zápora fogad bennünket. Századom meg van tizedelve. Embereim maradványa arra kér, hogy térjünk vissza. Esztelenség lenne, ha tovább mennénk. És magam is belátom ezt és látom, hogy a Monte Piano lejtőit az ellenség szállta meg. De hát hogyan lehetséges ez ? A hegynek ez a része olasz terület I A háború kitörése előtt hat héttel én magam is fönn voltam, húsz napig jártam ide-oda és jelentést tettem, hogy az ellenséget innen nagyon könnyen meg lehet támadni és el lehet kergetni. És most ? Hogyan jutott ide föl az ellenség ? Hogyan áshatták be ott az olasz részen nehéz ágyúikat ? Nincs időm a gondolkodásra. Még mielőtt tisztába jöhetnék magammal, egyedül találom magamat hü szolgámmal. Századom maradványa hátrált. És ugyanakkor utolér egy segédtiszt ezzel a parancscsal : Mindenáron előremenni egész Landroig I Én magam menjek a legényemmel ?... Este haditanács, harag a felsőbb régiókban. Századomnak három emberét gyávaság miatt fejbe akarják lőni. Tüdőm minden erejének fölhasználásával mentem meg őket. Két hét óta mindennap fejbelövésre Ítélnek el valakit, de egyetlen ítéletet sem hajtanak végre. A csapatok lelke szenved. És e mellett az alpinik csapataink elitje. Rohamra a Monte Piano ellen 1 Az ellenségnek le kell onnan takarodni I Azt akarjuk hogy ez a hegy a mienk legyen 1 — Gyalázat mondta a tábornokunk — hogy az ellenség elvehette tőlünk ezt a hegyet! Legényemet is ellőtték az oldalam . mellől. Egész századomból tizenöt emberrel térek vissza. Az ellenség győzedelmeskedett és még sokáig győ- zelmeskedni fog. Csalódtunk bennük. Hogyan jutottak föl a hegyre, ez éppen olyan titok nekünk, mint az a probléma, hogy hogyan akarunk mi oda följutni. Csupán a mi ezredünk- ből több mint kétezer ember hagyta ott életét a hegy kapaszkodóin. És az újságjaink azt beszélik, hogy Tob- lach felé haladunk előre 1 Ha ezek az emberek tudnák, hogy az olaszok a Misurina-tóhoz vivő utón, aTre Croci szorosban, azon a két utón, amely Cortinából Landro-Sluderbach mellett egyesül, több mint húszezer halottat, sebesültet és eltüntet vesztettek el, ha tudnák, hogy az osztrákok el nem érhető pozíciókban vannak záróerődjeikben és az elátkozott Piano hegyen, akkor piano, pianisszimo beszélnének. El a veszedelem hegyétől 1 Büntetésből Arrabába kell mennem. A legközelebbi följegyzés öt héttel későbben történt. A szerencsétlen kapitány időközben betegen feküdt. Fölgyógyulása után Valsugánába küldték. Borgó körül dühöng a harc. Az al- piniknek és bersagliériknek Rovereto irányába kell előtörniük. A század ismét feloszlott, az előtörés kudarca kétségen kívül való. A kapitányt tiz nappal később a Monte Nero területére küldték, ahol egy uj századnak, immár a nyolcadiknak, parancsnokságát veszi át. Julius 30-án ezt Írja a naplójába: — Patakban hullott a könnyem, amikor katonáim egyikének holttestét láttam magam előtt feküdni. Én magam lőttem agyon. „Per carital“ kiáltotta felém. „Capitano nem bírom tovább és nem akarok tovább menni 1“ Többet nem szólhatott, lelőttem, mert jelt adott a futásra, amikor egy árokhoz közeledtünk, amelyben több száz olasz katona holtteste oszladozott. A bűzt senki sem bírta elviselni. Mindenki menekült. A szegény ördögöt hiába lőttem agyon. Bajtársait is meg kellett volna ölnöm. Hiszen épp olyan gyávák voltak, mint ő. De legtöbbjüket elérte az ellenség golyója és én megmenekültem a rettenetes eljárástól. Egészben hetvenkét emberrel térek vissza és hallom, hogy a többi századparancsnok sem járt jobban. Mikor lesz vége ennek az őrületnek? Mikor fogja belátni kormányunk is, hogy minden kísérlet, amely arra irányul, hogy az ellenségtől elragadjuk gondosan elkészített pozícióit, olasz vér hasztalan katakombáit kívánja ? A följegyzések augusztus 3 án érnek véget. Másnap a szerencsétlen tisztet egy golyó halálra találta. Levelek a harcmezéről.*) Kedves Nagytiszteletü Úr 1 Kedves sorait, melyet oly kegyes volt hozzám intézni megkaptam, amely örömmel hatott reám és mindjárt azt juttatta eszembe, hogy a jó pásztor nem feledkezik meg az ő juhairól sem. Mert ezen nehéz időkben, melyeket most kell keresztül élnünk, majdnem minden percben az a tudat ébredt fel bennem, hogy az Úr nem hagyja el azokat, kik benne bíznak. Mert bizony erős hittel merem mondani, hogy a mi erős harcokban kivettem én is a magam részét és egyik felől mellettem és a másik felől csak úgy hullottak szegény honfi társaim az ellenség golyóitól. De engem még idáig megsegített a seregeknek Ura. De a legnagyobb ágyú és fegyverharcokban sem féltem, mert az erős hitem meg volt, hogy velem van az Úr. És nagyobb csapást nem mér rám, mint amit el nem birok, és amit reám mér, azt pedig türelemmel és megnyugvással viselem. Kedves tisztelendő úr, az Erős várunk az Isten című kis kedves könyvecskét, mellyel engem méltóz- tatott megajándékozni, örök emlékbe fogom eltenni, ha a jóságos Isten megsegít, hogy haza kerülhetek családi otthonomba. Mert nagyobb ajándékot senkisem küldhetettt volna ennél és ami abban bent foglaltatik. Ez az öt hónapi erős harcok nem viseltek úgy meg, mint a január 27-tŐl február 6-ig a kegyetlen hidegek és a rengetek sok havazás, hogy méter magas havon kellett járni és átázott a bakancsom és úgy fagytak meg a lábam ujjai, ezen a 9 napi erős *) Vadosfára érkwitt.
