Harangszó, 1915-1916
1915-09-26 / 11. szám
1915. szeptember 26. HARANGSZÓ. 85 harcon, pedig még megállni való időnk sem volt. De azért türelemmel viseltem mindent, mert a hazáért van ez mind, amelyben születtünk és a bölcsőnk ringott. Csak a jóságos Isten legyen velünk, hogy mentői előbb lenne vége ezen erős harcnak. Fogadja főtisztelendő úr ezen kedves ajándékáért, szívből jövő köszönetéin és kedves családját is üdvözölve maradtam, kiváló tisztelettel Csathó István. A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Hatodik fejezet. Készülődés. Búcsú a határon. Folyt. 10. Nehéz napok ! Keserves hetek 1 Amerre mennek izgalomtól ég minden. A város utcáin nyüzsög a nagy embertömeg, talán senkise marad a házak falai közt, olyan sokan tolonganak az utcákon. Az egyik nagy, tükörablak u ház előtt éppen életveszélyes a közlekedés. Óránként sürgönyöket ragasztanak ki, azért tülekednek az emberek. A Iákkal beültetett árnyas tereket szintén ellepi a tömeg. Legázolják a pázsit szegélyét, fejük alá gyömködik a ruhájukat, magukhoz ölelik a katonaládájukat s jóízűen alusznak. Ki tudja: hány éjszakát utaztak keresztül I Elcsigázott, fáradt arcú mind a hány. A nagy tükörablakú házból egy csomó su- hanc rajzik elő, kezükben újság lobog, hangjuk élesen rikolt a nagy zűrzavarba : — A német császár beszéde ! Németország állásfoglalása I. .. Az utca végén énekszó zendül. Négyes sorokban tódulnak az emberek, vállukon a katonaláda, ajkukon a magyar ember régi, szívből fakadt harci dala: — „ha még egyszer azt izeni, mindnyájunknak el kell menni I..“ A sor szélén tejhajtva, sirdogálva megy egy-egy asszony. Egy pár be- rukkoló mellett, az apja kezét fogva, szaporázva fut a gyereke. Az utca végéről szaggatottan hangzik a vonat füttye s a nagy kormos állomásépület végevárhatlan ontja a sok embert. Szabó Jánosék körülbelül már negyedszer könyöközik keresztül magukat a nagy emberáradaton. Egyik utcából a másikba küldözgetik őket, iskolából kaszárnyába, kaszárnyából iskolába. Már alig bírják a járást. Nem is ülnek, csak úgy lerogynak egy nagy házhoz vezető lépcsőzet kőkockáira, Szabó János a noteszát, meg a plajbászát keresi, biztosan egy pár sort akar Írni. — Fogd a ládámat, egy percre, pajtás I... A véletlen éppen Farkas Andris ifjurat állította melléje. De bíz csak felhúzta az orrát, az ajkát meg megvetésre keserítette, azután hátat fordított : — Az ördög a pajtásod, nem én I... Mikor látta, hogy a többiek egy kicsit furcsán néznek rá, magyarázó- lag hozzátette: — majd 1 éppen egy Szabó Jánosnak leszek a hordárja !.. Szabó János úgy összeszorította a fogát, hogy csak úgy csikordult bele. De egy szót sem szólt, mert tizen is nyúltak a ládája után: — add ide, János! Jobb szélről egy magas, szép szál ember jó ideig méregeti Farkas Andris cingár alakját, azután csöndesen ennyit mond: — hát nem ismerem, hogy kicsoda legyen, hanem azt tudom, hogyha csak ennyi bajtársi szeretet van a lelkében, akkor bizony jobb volna, ha most mindjárt golyót röpítene a fejébe, mert bizony úgy ott marad vérében a legelső rohamnál, mintha nem is ember volna 1... — Úgy bizony 1 — hagyták rá a többiek. — Akkor azután majd neked is segít pajtásod : az ördög: tette hozzá nevetve az egyik. Szabó János nem szólt többet. Keserűség szorongatta a torkát. Hát még akkor is külömbséget tesznek ember és ember között, mikor a haza védelmére indu'nak ? Az ég teteje már szürkül, csak a peremén húzódik végig egy világos sáv. A lombos fák leveles ágai közül nesztelen csöndességgel lelopóz- kodik az alkony. Hosszú árnyat vetnek a házfalak s az égen kigyulladnak a nagy boltozatra erősített világitó lámpások. Az ablakon egy érces hang kikiabál az udvarra : — akire nem került sor, holnap reggel 7 órára itt legyen !.. Most elmehetnek !.. . Mehetnek, de hát hova?... Másodszor alkonyodott be fölöttük s még mindig csak jöttek-mentek. — Hát, Uram, Isten, nekünk hol vetettek ágyat? — Ahol tegnap, a fa alatt. De bizony, ott sem. Szemesebbek elfoglalták a jó helyet. Visszamentek hát ahoz a nagy lépcsőjü palotához s behúzódtak az oszlopok alá. Félóra múlva horkolás és egészséges szuszogás hallatszik. Csak a Farkas Andris hánykolódik sokat, biztosan keményli a derékalját. A fogait is úgy összeverdesi, minha század dobosának készülne. Szabó János fölkel, azután ráveti a köpenyét. Az meg félkézzel magára húzza s alszik tovább. Három nap múlva már könnyebb. Benn vannak a kaszárnyában, be is öltöztek mindannyian. A puska ugyan még húzza a vállukat, a borjú gorombán előre'öki a hátukat, hiába fújja rendes tempóra a trombitás, azért a nehéz cakkompak lassúbb menésre marasztja őket, de majd megszoknak mindent. így mégis csak jobb, mint ide-oda kullogva a nagy városban. Tudják, hogy miért vannak itt, gyakorlatoznak, tanulnak, készülnek a komoly harcra. Farkas Andrisnak nem igen tetszik. A nehéz erőfeszítést még valahogy csak elviselné, ha másért nem, hát büszkeségből se vallaná be, hogy bizony alig bírja, hanem az olyan tűrhetetlen ezeknél a katonáéknál, hogy egyáltalában nem tesznek külömbséget az emberek közt Lám, őt is úgy lekapják a tiz körméről, mintha az ősei nem is kocintottak volna valamikor a nagyságos fejedelmekkel. Azután még hozzá, az utálatos Szabó János szakaszába került. így katonaruhában még inkább kiderül, hogy János egy jó fejjel nagyobb, mint ő, hatalmas, szép alak, domború mellén megfeszül a zubbony, nyílt, becsületes arcából értelem és bátorság sugárzik. Eh, mindez semmise lenne, csak legalább ne adtak volna csillagot a gallérjára, meg baklót a zubbonyára, hogy ne kellene utcán kaszárnyaudvaron eléje tisztelegnie. Hogy ő, Farkas Andris tisztelegjen ennek a koldus Szabó Jánosnak, meg hogy a szerint nyújtogassa kezét, lábát, amint az komandéroz, no ez már igazán nevetséges I Annyira belemélyedt a boszanko- dásba, hogy elhibázta a fegyverfogást. Persze annak a fránya hadnagynak is éppen most kellett oda néznie : — mit csinálsz, hékás !.. . Előlépni 1 Egy. . . kettő !... Csináld külön A verejték is kiverte a homlokát. A karján rángatózva bizsergett minden izom szalag, a szeme elhomályosodott, a puskát is majd kiejtette kezéből. Végre a hadnagy megelégelte: — Állj I Látod, így kell a gyakorlatot csinálni, nem pedig olyan álmos formán. Most pedig jelentkezz 1 Andris lába alatt ég a föld, se- hogyse tud ráemlékezni, hogyan kell jelentkezni.
