Harangszó, 1915-1916
1915-09-26 / 11. szám
1915. szeptember 26 HARANGSZÓ. — Mondtam, öccse azt is. Ne félj, tüzes vas annak ahhoz is a nyelve. Nem több annak a haza se, mint a törvény. Ő tudja, volt már más világba, nemcsak magyarul lehet élni, beszélni. Neki mindegy, ha orosz is kell lenni. Hogy abba még senkise halt bele. De ebbe ? Meglássátok azt mondta egyszer — valaki még megbűnhödi ezt. Ezt e sok szép fiatal életet.“ Mert azt hazudta, hogy oroszul nem lehet élni. Itt hagyatta velük ezt a szép virágos életet, ahova mindenki csak egyszer kerül. Ki fizeti meg nekik, hogy semmiért mindenüket adták, azt az egyetlen, drága, gyönyörű, szép életüket. Mert azon ne nyugtassátok magatokat, hogy az Isten tett ebben valamit is, hogy majd az Isten megtesz érte mindent. Se Isten, se haza, se törvényi Tudjátok ki ? No ha akarjátok: Tisza Pista.. Csak annak kedve telik ki benne.“ — Már én csak azon mondom a magamét: visszafelé jár ennek az embernek minden masinája szíjjá. Visszára fordul minden kereke. — Hát az igaz, hogy mindenhez épen torditottját teszi., mint mi. Nem akadt ebben a faluban, de egy embere se, aki dicsérte gőgös Molnár Jánost, hogy harmadszor is hazaku- nyerálta magát a városból. Pedig a csatának hírét se látta. Az én fiam épen akkor volt itthon, kis hijja, hogy bandériumot nem készített eléje egy-két pajtásával. Mert azt mondja, ilyen ember még a hetedik határba is szégyenhirét költi a falunknak. Nem is hiszem, emberek, hogy valamelyikünk büszke lenne rája. Csak Bálint mester. Annak valósággal ünnep, ha róla beszélhet. Hogy a gőgös Molnár János, az igen, annak van esze. Nem sajnálta érte azt a pár zsák lisztet, amivel olajozni kellett, hogy gördüljön a kerék. Az kitudta spekulálni magát a halál elől. Nem is ment el a jó dolga, hogy kihaljon ebből a nagy gazdaságból, mielőtt igazán beléje élhetne. „Lássátok — azt mondta nagy szóval — a többiek azok mind bolondok, buták, ostobák. Hanem ez az okos bácsi mellett, de nemcsak ő. A többiek is. Vérig ment nekik nagyon ez a beszéd. Arra gondoltak, hogy akkor én is. Az én fiam is ? I Meg az enyéimek is? István bácsi észrevette, hogy várják a szóját. — Hogy ez lenne az okos ember ? És mosolyodott melléje. — El- higyjétek, nem az itt, hogy okos. Hanem az, hogy fél. Fél szemébe nézni az Istennek. — Annyi szent, — szólt megköny- nyebbülten az előbbi hang István bácsi mellől — eddig egyikünknek sem jutott eszébe, hogy gőgös Molnár János sógoromnak valami nagyon okos fia van. A mi Palink együtt járta vele az iskolát, az tudna ehhez. (Folytatjuk.) Kérjük azokat a cimszalagos előfizetőket akik előfizetésüket még nem újították meg, szíveskedjenek az előfizetési pénzt beküldeni, vagy előfizetési szándékukat bejelenteni, mert ezután lapunkat csak előfizetőinknek küldhetjük meg. Tanítók árváiért! Gyűlnek a fillérek, hullnak a koronák! Egyszerű emberek elvonják szájuktól a falatot, hogy egy könnyet letörölhessenek az özvegy és árva szeméből! Kicsiny gyermekek kinyitják a perselyüket, fillérenként összegyűjtött tartalmát küldik el, mert ők is részesei akarnak lenni a szeretet nagy munkájának. Gyülekezetek, nőegyletek is megmozdulnak, mert mindannyian kötelességet éreznek meg ebben a nemes áldozatkészségben I így van ez jóll Csakis a jó szív vezethet el a kívánt eredményhez. Csakis ez az egymás nyomorát megértő lélek ébresztheti fel azt a testvéri szeretetet, mely összefűz mindenekkel, de különösen a mi hitünk cselédeivel! Munkánk közben értékes segítő83. Ferenc püspöknek szivét megfogta az a magasztos mozgalom, mit a Harangszó megindított, s az eszmét a következő szívből fakadt levélben ajánlja a lelkészek figyelmébe: 2320/915 sz. Nagytiszteletű Lelkész Úr I Még egyre dúl a múlt évben kitört nagy háború, melyben az óriás északi hatalom Magyarország meghódítását is célul tűzte ki. A hadvész ereje, a hivó szóra fegyverbe öltözött, népünk vitézségén megtörött Az ősi erény, mely egykor hazát alkotott s ezt ezer esztendő viszontagságai között is megtartotta, az ostromló ellenséget határainktól visszaverte, nemzetünk hírnevét, tekintélyét a világ előtt emelte s jövőjét biztosította. A hon és szabadság védelme azonban nagy áldozatokat követelt. A háború viharában sok jó magyar honfi vére áztatta az eddig kivívott győzelmek útját. Az ádáz harcok mezején küzdöttek s küzdenek ma is fegyverviselésre képes tanítóink is. önfeláldozásra készséggel teljesítik honfiúi kötelességüket a drága örökségnek, hazánknak oltalmazásában. Sokan megsebesültek, számosán hősi halállal haltak el öldöklő csatákon. Akik itthon a béke idején az oktatás s a vallásos nevelés nagy feladatának szolgáltában fáradoztak, a háborúban a hazáért küzdve elestek, méltók arra, hogy ne csak kegyelettel emlegessük nevüket, hanem, ha családot hagytak itthon, ha gyermekek siratják bennők a hű támaszt: nyújtsunk árváik felé is felemelő, gyámolító kart. Gyülekezeteink, összes híveink azzal tanúsítanak igazán hálát s tiszteletet a szent ügyért folyó harcban elesett tanítók emléke iránt, ha árván maradt gyermekeik ügyét részvéttel felkarolják s nagylelkű adományaikkal hozzájárulnak egy oly alap gyűjtéséhez, melynek célja a hazáért elvérzett tanítók árva gyermekeinek segélyezése s jó neveléssel jövőjük biztosítása. Melegen felkérem Nagytiszteletü Lelkész úrat, hogy szíveskedjék gyűember.“ Szinte belehevült ott az István társra találtunk. A dunántúli egyház- kerület buzgó főpásztorának, Oyurátz lekezetében közgyűlésen s a szószékről is buzdítani a híveket a harcban Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 45 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
