Harangszó, 1915-1916
1915-09-19 / 10. szám
78. HARANGSZÓ. 1915. szeptember 19. Az meg indulatosan rándít egyet a vállán: — Eh I,.. — Kegyelmedért is harcba megyünk I... A házáért, földjéért, az életéért!... Hát mondjon legalább egy jó szót. Hát mondja legalább, hogy amit a szegény Szabó Jánosnak nem tett meg, azt megteszi a haza hősének, ha becsületes küzdelem után babért hoz a harcmezőről. Hogy legalább akkor nekem adja Ilonka kezét I... — Eh I mit komédiázzunk ! Ilonka nem is szeret téged !... Csak egy ugrás. Szabó János keze belekapaszkodik a zsalugáterba. Mintha ember-kéz helyett acélfogó markolná a zöldre festett ablakot, úgy nyöszörög az erős rázásra minden porcikája. — Ilonka 1 Ilonka! Egy ijedt leány-arc jelenik meg az ablakban. — János I... Szabó János melle zihál. — Ilonka! Mondd meg az igazat!... Háborúba megyek 1... Ezer halál elé megyek 1... Talán sohase jövök vissza I De előbb tudni akarom, az igazat 1 Az élő Isten nevében kérdezlek: szeretsz-e engemet ?... Farkas Ilonka már nem remeg. Nyugtalan tekintete nem viliázik az édesapja és Szabó János közt, hanem nyugodtan megpihen szerelmesén. Tiszta, kék szemében szerelmének mélysége csillog. — Mindig szeretni foglak, János. Farkas Gergely villámló tekintete majd hogy össze nem perzseli. A karja megrándul, mintha önmagával tusakodnék, hogy le ne üssön valakire. A lány csak néz nyugodtan s halkan mondja: — imádkozom érted, János. Az emberek kitódulnak a templomból. Lassan hullámzik a nép de egykét csoport előre siet, bizonyára a csomagért lépegetnek haza. Farkas Gergely kényelmetlenül tipródik. — Jól van, nem bánom! Ha hősies harcok után hazakerülsz, ám legyen I... Leintett minden örömsikoltást. — Búcsúzzatok !... Egy, kettő 1... — Isten veled, Ilonka 1... — Isten őrizzen meg, János I... A templom előtt sorba verődnek az emberek. A községházáról zászlót hoznak, azt viszik legelői. Elől az iskolásgyerekek lépegetnek, azután jönnek a bevonulok, mellettük a gyerekek, meg az asszonyok. Mindenki ott van. Az egész falu kíséri őket. A fiatalok énekébe belesír a kísérők zokogása, és mindegyiket túlzúgja a harangok kongása. Szabó János még egyszer visszanéz. Könnybe boruló tekintete előtt elvész az utca, a házak, a templom, elvész minden-minden, csak azt a kis fehér keszkenőt látja, melyet a zsalugáteres ablakból meglenget egy kéz. Áldott kéz, mely imádságra kul- CSolÓdik Ő érte. (Folytatjuk.) A világháború eseményei. Minden hétnek megvan a maga nevezetessége. A lefolyt hét a hadvezetés dolgában szolgált nagyfon- tosságu eseménnyel, mely, ha nem is változtatja meg a világháború eddigi képét, mint az orosz hadiállapot jellemző tünete, nagyon közelről érdekelhet bennünket. A cár megso- kalta óriási hadseregének példátlan vereségét s hadvezetőinek tehetetlenségét. A fővezérletet rokona Nikola- jevics Miklós nagyherceg kezéből kivette, a hadsereg élére maga állott s akaratának végrehajtójául egy négytagú katonai testületet rendelt. Persze azt reméli, hogy elhatározásával biztosítja hadserege számára a sok minden más körülménytől függő hadiszerencsét. Feledi, hogy a harctéren ellenfelei maradnak a régiek, a mi és szövetségeseink kipróbált katonái, s hogy a bennünket lelkesítő eszme, a cél, amiért harcolunk, ugyanaz marad. Feledi, hogy, az a cél, amiért a világot ők háborúba keverték, marad továbbra is a telhetetlen kapzsiság, a mérhetetlen hódításvágy gondolata. A mi eszménk, a mi célunk szent s igaz lelkesedéssel tölti el hadseregünk minden emberét. Az ő céljuk erkölcstelen. Nem arra való, hogy nagy tömegeket magával ragadjon, a félénkeket bátrakká tegye s a győzelmet biztosítsa. Harc az oroszokkal. A Kelet-Galíciában újra megindult harc mind elkeseredettebbé lesz. Tar- nopolnál az ellenséget kivertük állásaiból. Háromezernél több orosz fogságba esett. De kelet íelől újabb és újabb erősítések érkeznek. Az orosz hadvezetőség, úgy látszik, itt akarja reparálni azt, amit fenn északon elront. Az ellenséges hadaknak útját állja Bőhm-Ermolli. Felveszi ellenök a harcot, Podkamien és Razniov között negyven kilométer hosszúságban a frontot áttöri és az oroszokat megveri. A győzelem nagyságát háromezer fogoly hirdeti. A menekülő hadsereget feljebb Brody, majd Dubno körül újabb vereség éri. Ugyanezen sors várt a lent délen, a Szerethnek a Dnyeszterbe való ömlésénél operáló seregre, melynek 4400 embere került fogságba. Bőhm-Ermolli ezután a határig nyomult előre, hogy útját állja a beáromló orosz csapatoknak. Tarnopolnál seregeink visszaverték a támadásokat s gyors léptekkel közelednek az utolsó galiciai orosz birtokhoz. A volhiniai várháromszögnek még csak egy erőssége áll: Rovnó. De útban van már vitéz seregével Pu- halló. Luck és Dubnó eleste után Rovnó már nem sokat használ az oroszoknak. Puhalló áthatolt a Stu- biel folyó mocsarain s mind közelebb kerül Rovnóhoz. Fenn a grodnói kormányzóságban három német hadsereg küzd Vilnáért. A kormányzóságnak nagy része már német kézen van. Magyar csapataink egy része ott harcol vitézül Lipót bajor herceg győztes seregében. Még feljebb, Kurlandban, a Dvina mellett a friedrichstadti hídfő német kézre került, miáltal Dünaburg és Riga helyzete súlyosbodott. A veszedelmet fokozza az orosz hajóhad veresége a rigai öbölben. Harc az olaszokkal. Szeptember 6 án vállalkozó kedvük volt az olaszoknak, öt zászlóaljuk neki ment a Burgstallnak és a Pfan- spitzenek, hogy oda rendelt csapatainkat elűzzék vagy megsemmisítsék. Vállalkozásuk, mint mindig, most is kudarccal végződött. Ezer emberük maradt a harctéren. A többi vad rohanással hagyta el a veszedelmes tiroli hegyeket. Három nappal később a tolmeini hídfő ellen intéztek támadást. De újra megverték őket. Ép oly sikertelen volt a doberdói fensikon való próbálkozásuk. Vermeglianónál aknamezőkre kerültek s nagy részük a levegőbe repült. A francia harctér. A francia és angol hadvezetőség nagy támadásra készülődött. De megelőzték őket a németek. Szeptember 8 án ők támadtak az Argonnokban és súlyosan meg is verték az ellenséget. Mint jelentésük mondja, „két kilométeren felüli arcvonalszélesség- ben és 300—500 méternyi mélységben elfoglalták az ellenséges állásokat; 30 tisztet és 1999 főnyi legénységet elfogtak, 48 géppuskát, 54 aknavetőt és 1 revolverágyut zsákmányoltak.“
