Harangszó, 1915-1916
1915-09-19 / 10. szám
1915. szeptember 19. Harangszó. ;ó. Harc a Dardanelláknál. A francia, angol, ujzélandi és ausztráliai csapatoknak óriási veszteségeik vannak a Dardanelláknál. Nem csoda, hogy a csapatok hazájában mind hangosabbá lesz a panasz az oktalan vérontás miatt. Tüzérségi harc volt az Anaforta, az Ari Burnu és a Szedil Bahr szakaszában, de az ostromlók semmi eredményt sem tudtak elérni. Egyéb hirek. Bulgária egyességet kötött Törökországgal, ezáltal teljesen elfordul- az antanttól és a középponti hatalmakhoz csatlakozott. Egy jó barát a Balkánon most nagyon sokat nyom a latban. — E hó 10-én érkezett meg Budapestre Oroszországból a kicserélt rokkant hadifoglyok első csoportja. A rokkantak útja Svédországon keresztül egy hónapnál tovább tartott. Németországból Leitmeritzbe hozták őket, ahol az osztrák illető- ségüeket külön választották. A magyarországiakat Budapestre irányították. Ötvenen voltak. Csonka, béna, amputált valamennyi. — A német nők megsebesült harcosok s elárvult gyermekek gyámolítására Vilmos alapot teremtettek. Gyűjtésűk eredménye eddig 4,300.000 márka. Kérjük azokat a cimszalagos előfizetőket akik előfizetésüket még nem újították meg, szíveskedjenek az előfizetési pénzt beküldeni, vagy előfizetési szándékukat bejelenteni, mert ezután lapunkat csak előfizetőinknek küldhetjük meg. Miért fizetek elő a Harangszóra? mert épít, tanít, szórakoztat, olyan olcsó, hogy a leg- ____________szegényebb is elbírja. NEHÉZ Ó R A K A ml imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 10 Mi Atyánk ... Mondjuk csak elgondolkozva: Mi Atyánk I... Mi Atyánk... Gyermekek leszünk újra, rég elfelejtett gyermekjátékokat játszunk. Ott járunk a fehér falú hajlékban a régi bútorok között s hallgatjuk a közelgő léptek zaját, egy erős férfihang csengését: jön az édes atyánk. Újra látjuk jól ismert alakját, érezzük tekintete melegét. Óh hányszor futottunk örömrepesve eléje, átöleltük térdeit, odaültünk lábaihoz és csacsogtuk a gyermekkor száz és száz tarka meséjét. Örömünket ő hozzá vittük, könnyünket nála sírtuk el. Mindent tőle kértünk. Ha megéheztünk, kenyeret adott, ha ruhánk lerongyolódott, újat szerzett. Jóra intett, rossztól óvott; dicsért és büntetett, de mindíg-mindíg szeretett. Óh csak hadd játsszék a szívünk húrjain az emlékezés keze, hadd legyünk újra gyermekek I... Sokat meg se értettünk, sokat félreértettünk, legalább emlékezésben tegyük jóvá, a mit elmulasztottunk !.... Gondoljatok rá mikor imádkozzátok: „Mi Atyánk!“ A jó Istent atyánknak szólítjuk 1 Ami szeretet, tisztelet, bizodalom, ragaszkodás és engedelmesség eltölti a szívet a földi atyával szemben, mindazt tisztultabb alakban érezzük 5 mennyei Atyánkkal szemben. Es mindaz, amit földi atyánktól vártunk és reméltünk, tisztultabb és tökéletesebb alakban vár reánk a mi mennyei Atyánknál. Oh csak folytasd a visszaemlékezés útját!... Beteg voltál, lázálomban hánykolódtál ágyadban s jó szüleid ott virrasztónak melletted. Szemük könnyes volt. Mikor panasszal sóhajtottad fájdalmadat s kezedet tördelve segítségért könyörögtél, az a könnycsepp lassan alágördült. Nem értettük meg beszédét?... Azt mondta: „óh mi a szívünk vérével is megváltanánk a szenvedéstől, de hiába 1 nincs hatalmunk nincsen erőnk 1... “ Talán máskor nem is kértél olyan sokat. Egy kis meleg ételt, egy kis meleg ruhát. És ők nem tudtak adni. Talán többet kértél: egy álmodat, egy reménységedet, talán mindenedett, a boldogságodat. És mégis csak egy könny volt a felelet. Ugyahaz a könny. És egyszer csak ennek a gondoskodó szeretetnek is vége van. Vagy talán már volt. Boldogok, kik későn érzik ezt a veszteséget. Akkor a mi könnyünk hull alá és az is ugyanazt mondja. Mindegyik köny így szól hozzád: a földi atya szerethet minket a legnagyobb szeretettel, de ez a szeretet nem egy a hatalommal. Földi szeretet véges szeretet. De mi úgy szólítjuk a mi Istenünket : „ Mi Atyánk, ki vagy a meny- nyekben I.. . “ Atyánknak szólítjuk. A ki teremtette az egész mindensé- get, a ki fenntart mindeneket s kitűzött célját diadalra vezeti, ez a mi Atyánk. A hatalmas, az erős, a világteremtő és világkormányzó Istennek azt mondhatjuk: mi Atyánk 1 Nem képzelődésből, hanem az ő biztatásából, mert ő atyai szeretettel szeret minket. Szeretetét hirdeti minden egyes nap. Gondoskodik rólunk. Testünket lelkünket táplálja. Ismeri titkos vágyunkat s ha az ő örökkévaló céljával megegyezik, teljesíti azt. A gyöngének erőt ad, a csűggedőnek vigasztalást, a szenvedőnek gyógyulást. Még a sír szélén állót is visszahozhatja az övéi karjai közé. Hiszen ő úgy szeret minket és ő olyan hatalmas 1... Igen, az ő szeretete egy a hatalommal, ő mindenható 1 Az ő szeretete örökkévaló. A szülői intés elnémulhat s pihenni térhetnek, kik értünk oly sokat tettek. Ő soha meg nem öregszik és soha meg nem pihen. Ő mindig munkálkodik és mindig szeret. “Ha az én atyám és az én anyám elhagynak is engemet, az Úr magához vészén en- gemet!...“ (27. Zsolt. 10. v.) Ő az, a kinek mondjuk és nevezzük: a mi mennyei Atyánkl... Ha megérted ezt az egyszerű megszólítást, akkor a békesség mindig megmarad lelkedben. Ha özvegy vagy, szegény, árva, sorsüldözött emberfia, megvigasztal ez a szó, — nem is szó, hanem isteni igazság, — „Mi Atyánk..." Próbáld elmondani. És ha az ajkad már megtanulta, tanítsd meg rá a szívedet is. És a szíved majd tartalmat ad annak a csengő szónak és boldog leszel, mikor imádkozod : „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben I... “
