Harangszó, 1915-1916

1915-09-12 / 9. szám

70. HARANGSZÓ. 1915. szeptember 12. A világháború eseményei. A most elmúlt hét is meghozta a maga értékes gyümölcsét. Grodnó, a Nyemenparti erős orosz vár elesett. Győzelmes hadaink előtt új terület nyílt meg, melyen dicsőséggel, biz­tató reménységgel folytathatják az orosz járom alól való felszabadítás eredményezés dicső munkáját. Az oroszok üldözése. Breszt-Litovszk eleste után győ­zelmes hadaink nem pihentek meg, hanem új erővel, új lelkesedéssel folytatták a megvert és szétszagga­tott orosz sereg üldözését s a még ellentállani tudó erősségek megvéte­lét. Puhalló táborszernagy csapatai, száguldó lovasai, köztük vitéz hu­szárjaink Grodnó és Augusztov kö­zött elfoglalták Lipszk várát a Bobr mellett. Augusztus 31-én Luckra, a híres volhiniai várháromszög észak- nyugati erősségére került a sor, mely­nek megvételénél különösen a buda­pesti vitéz gyalogos hadosztály tün­tette ki magát. A fejétvesztett orosz sereg szinte tanácstalanul került vissza a rengeteg birodalom úttalan és nép- telen vidékeire. Sarkában mindenütt a rettegett magyar, német és osztrák lovasság és gyalogság. Luck elfogla­lása után csapataink átkeltek a Sztirj folyón és biztosították maguk szá­mára a Luckból Kievbe és a Dub- nóba vivő útat. A muszkák egy ré­szét pedig Breszt-Litovszktól észak­keletre beleszorították az ott elterülő mocsarakba. Luck u'án Rovnó és Dubnő, a volhiniai várháromszög másik két erőssége is csakhamar megadja magát. Keletgaliciában hosszú szünet után megújult a harc. Bucsácnál, a Sztripa mellett az oroszokat vereség érte s kénytelenek voltak nagy veszteség­gel a folyó keleti partjára vonulni. A Szripától keletre levő magaslato­kat Pflanzer tábornok hadserege el­foglalta. A megvert orosz sereg ke­let felé húzódott. Egy része már át­lépte a határt. Böhm-Ermolli hadse­rege Brodytól keletre orosz területen áll. A menekülő ellenség a falvakat mindenütt fölperzselte. És minderre az orosz hivatalos jelentés azt mondja: „Galíciában nincsen fontos változás.“ Fenn, az északi harctéren, közel a porosz határhoz, a németek mind­inkább körülzárták e vidék főerőssé­gét, Grodnót, a grodnói kormányzó­ság jól megerősített, ötvenezer la­kossal biró s vasúti csomópontot képező főhelyét, mely összeköti Var­sót Pétervárral. A vár erősségeinek megszállása után a németek szep­tember 2-án erős rohammal elfoglal­ták a sztratégiai fontossággal biró várost s utcáról utcára szorították abból ki az ellenséget, mely délnek vette útját. De Gallwitz utolérte az országúton. Ellenállását megtörte s háromezer oroszt ejtett foglyul. Hin- denburg harcban edzett serege Riga, Vilna és Friedrichstadt közelében okoz nehéz órákat az ellenségnek. Riga és Vilna tarthatatlan. Friedrich­stadt elesett. Az olasz harctéren az elmúlt héten sem boldogult a hitszegő ellenség. Neki-nekiindult, sok muníciót fogyasztott, emberéletet sem kiméit, de eredménytelen volt min­den erőlködése. Katonái ágyuzták Tonale erősségeit, a Lavarone-Folga- ria-fensikot, támadást intéztek a Monte Peralba és a partvidék ellen, de mindenütt csúfos vereséget szenved­tek. És most küldenek segítséget a Dardanellákhoz I A Dardanelláknál gazdag aratása van a halálnak. An­golok, franciák egyaránt pusztulnak. A nagy erőfeszítésnek semmi ered­ménye. A Times katonai kritikus'a súlyos hibának mondja az egész ex­pedíciót. A francia harctéren fontosabb esemény nem fordult elő. Egyéb hírek. Az orosz lapok arról értesítik ol­vasóikat, hogy a harctéren nemso­kára megjelennek a Japánok, mint az antant szövetségesei. — Odesszá­ban attól félnek, hogy a szövetsége­sek Odessza felé vonulnak. A város körül nagy tábori erősítéseket csinál­nak. — A francia hadseregben vál­tozások várhatók. Foche tábornokot Joffre vezérkari főnökévé nevezik ki. Több nyugdíjazott tábornokot vissza­helyeznek az aktiv szolgálatba. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! NEHÉZ ÓRAK. A mi imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 9 Mi Atyánk ... A tanítványok várakozással tekin­tenek a Krisztusra. Mikor azu'án megcsendül ajakán az imádság kezdő szava: „Mi Atyánk ki vagy a meny- nyekben. . . tekintetük csodálkozóra válik. Mintha ajkukon egy néma kér­dés lebegne: „hogyan Uram, te azt mondod, hogy Atyánknak szólítsuk az Istent?“ Ott van Simon Péter és testvére András, Fülöp, Bertalan, János, a szeretett tanítvány és a többiek mind. Az ószövetség tanításán nevelkedtek fel mindannyian. Az az Isten, kit ők megismertek, szigorú Isten volt, ki mennydörgés és villámlás között sűrű felhőkben jelent meg: „Én vagyok a te Urad Istened, boszúálló Isten va­gyok, a ki megbüntetem az atyák vét­két a fiákban harmad és negyed ízig.u' (II. Móz. 20, 5.) Ott ül arany tró­nusán, a felhők szolgálnak lábának zsámolyul. Kezében kétserpenyős mérleget tart s igazsággal méri ki az emberek büntetését. Hozzá nem te­kinthetett fel az ember szeme. Ne­vének még csak említésekor is (pedig az igazi nevét úgy se merték kiejteni), borzadály ébredt az emberek lelkében s mint félő hit élt a szívekben az a tudat, hogy a ki az Istent meglátja az meghal. Elég volt annak a hegy­nek, hol az Úr tartózkodott, kézzel érintése s a vakmerő halállal bűn­hődött. (II. Móz. 19, 12.) Csak a próféták látták néha más­nak. Azok előtt néha megjelent a szeretet sugaraitól megaranyozva, egy jóságos kép, a mennyei Atya képe. Az ószövetség evangélistája a kietlenné lett Jeruzsálem felett ke­sergő népet a „mennyei Atya“ ne­vével vigasztalja (Ézs. 63, 15—16; 64, 7.) Az a csodálatos nagy lelki- erejű próféta pedig, ki a pörjét pusz-

Next

/
Thumbnails
Contents