Harangszó, 1915-1916
1915-09-12 / 9. szám
70. HARANGSZÓ. 1915. szeptember 12. A világháború eseményei. A most elmúlt hét is meghozta a maga értékes gyümölcsét. Grodnó, a Nyemenparti erős orosz vár elesett. Győzelmes hadaink előtt új terület nyílt meg, melyen dicsőséggel, biztató reménységgel folytathatják az orosz járom alól való felszabadítás eredményezés dicső munkáját. Az oroszok üldözése. Breszt-Litovszk eleste után győzelmes hadaink nem pihentek meg, hanem új erővel, új lelkesedéssel folytatták a megvert és szétszaggatott orosz sereg üldözését s a még ellentállani tudó erősségek megvételét. Puhalló táborszernagy csapatai, száguldó lovasai, köztük vitéz huszárjaink Grodnó és Augusztov között elfoglalták Lipszk várát a Bobr mellett. Augusztus 31-én Luckra, a híres volhiniai várháromszög észak- nyugati erősségére került a sor, melynek megvételénél különösen a budapesti vitéz gyalogos hadosztály tüntette ki magát. A fejétvesztett orosz sereg szinte tanácstalanul került vissza a rengeteg birodalom úttalan és nép- telen vidékeire. Sarkában mindenütt a rettegett magyar, német és osztrák lovasság és gyalogság. Luck elfoglalása után csapataink átkeltek a Sztirj folyón és biztosították maguk számára a Luckból Kievbe és a Dub- nóba vivő útat. A muszkák egy részét pedig Breszt-Litovszktól északkeletre beleszorították az ott elterülő mocsarakba. Luck u'án Rovnó és Dubnő, a volhiniai várháromszög másik két erőssége is csakhamar megadja magát. Keletgaliciában hosszú szünet után megújult a harc. Bucsácnál, a Sztripa mellett az oroszokat vereség érte s kénytelenek voltak nagy veszteséggel a folyó keleti partjára vonulni. A Szripától keletre levő magaslatokat Pflanzer tábornok hadserege elfoglalta. A megvert orosz sereg kelet felé húzódott. Egy része már átlépte a határt. Böhm-Ermolli hadserege Brodytól keletre orosz területen áll. A menekülő ellenség a falvakat mindenütt fölperzselte. És minderre az orosz hivatalos jelentés azt mondja: „Galíciában nincsen fontos változás.“ Fenn, az északi harctéren, közel a porosz határhoz, a németek mindinkább körülzárták e vidék főerősségét, Grodnót, a grodnói kormányzóság jól megerősített, ötvenezer lakossal biró s vasúti csomópontot képező főhelyét, mely összeköti Varsót Pétervárral. A vár erősségeinek megszállása után a németek szeptember 2-án erős rohammal elfoglalták a sztratégiai fontossággal biró várost s utcáról utcára szorították abból ki az ellenséget, mely délnek vette útját. De Gallwitz utolérte az országúton. Ellenállását megtörte s háromezer oroszt ejtett foglyul. Hin- denburg harcban edzett serege Riga, Vilna és Friedrichstadt közelében okoz nehéz órákat az ellenségnek. Riga és Vilna tarthatatlan. Friedrichstadt elesett. Az olasz harctéren az elmúlt héten sem boldogult a hitszegő ellenség. Neki-nekiindult, sok muníciót fogyasztott, emberéletet sem kiméit, de eredménytelen volt minden erőlködése. Katonái ágyuzták Tonale erősségeit, a Lavarone-Folga- ria-fensikot, támadást intéztek a Monte Peralba és a partvidék ellen, de mindenütt csúfos vereséget szenvedtek. És most küldenek segítséget a Dardanellákhoz I A Dardanelláknál gazdag aratása van a halálnak. Angolok, franciák egyaránt pusztulnak. A nagy erőfeszítésnek semmi eredménye. A Times katonai kritikus'a súlyos hibának mondja az egész expedíciót. A francia harctéren fontosabb esemény nem fordult elő. Egyéb hírek. Az orosz lapok arról értesítik olvasóikat, hogy a harctéren nemsokára megjelennek a Japánok, mint az antant szövetségesei. — Odesszában attól félnek, hogy a szövetségesek Odessza felé vonulnak. A város körül nagy tábori erősítéseket csinálnak. — A francia hadseregben változások várhatók. Foche tábornokot Joffre vezérkari főnökévé nevezik ki. Több nyugdíjazott tábornokot visszahelyeznek az aktiv szolgálatba. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! NEHÉZ ÓRAK. A mi imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 9 Mi Atyánk ... A tanítványok várakozással tekintenek a Krisztusra. Mikor azu'án megcsendül ajakán az imádság kezdő szava: „Mi Atyánk ki vagy a meny- nyekben. . . tekintetük csodálkozóra válik. Mintha ajkukon egy néma kérdés lebegne: „hogyan Uram, te azt mondod, hogy Atyánknak szólítsuk az Istent?“ Ott van Simon Péter és testvére András, Fülöp, Bertalan, János, a szeretett tanítvány és a többiek mind. Az ószövetség tanításán nevelkedtek fel mindannyian. Az az Isten, kit ők megismertek, szigorú Isten volt, ki mennydörgés és villámlás között sűrű felhőkben jelent meg: „Én vagyok a te Urad Istened, boszúálló Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiákban harmad és negyed ízig.u' (II. Móz. 20, 5.) Ott ül arany trónusán, a felhők szolgálnak lábának zsámolyul. Kezében kétserpenyős mérleget tart s igazsággal méri ki az emberek büntetését. Hozzá nem tekinthetett fel az ember szeme. Nevének még csak említésekor is (pedig az igazi nevét úgy se merték kiejteni), borzadály ébredt az emberek lelkében s mint félő hit élt a szívekben az a tudat, hogy a ki az Istent meglátja az meghal. Elég volt annak a hegynek, hol az Úr tartózkodott, kézzel érintése s a vakmerő halállal bűnhődött. (II. Móz. 19, 12.) Csak a próféták látták néha másnak. Azok előtt néha megjelent a szeretet sugaraitól megaranyozva, egy jóságos kép, a mennyei Atya képe. Az ószövetség evangélistája a kietlenné lett Jeruzsálem felett kesergő népet a „mennyei Atya“ nevével vigasztalja (Ézs. 63, 15—16; 64, 7.) Az a csodálatos nagy lelki- erejű próféta pedig, ki a pörjét pusz-
