Harangszó, 1915-1916
1915-09-12 / 9. szám
1915. szeptember 12. Harangszó. 71. tító tűzből is korbácsot font, ha bün- tétett, de a. hideg sziklából is gyógyító balzsamot varázsolt, ha vígasztalt, ennek a „mennyei Atyának“ nevével erősítette a fogságból siralommal hazatérő Izraelt. (Jerem. 31, 9, Mat. 1, 6; 10.) De ez mind csak álom volt. Egy sugár annak a távoli napnak fényéből, melyet évszázadok borongó köde takart el. Csak az „Isten embereinek“ lelkében ébredt fel ama messze idő világossága, mikor az emberek mind egyesülnek az Isten országában, mikor az Isten új szövetséget köt az ő népével s törvényét nem kőtáblákra, hanem a szívekbe írja. (Jer. 31, 31 ; 33.) Maga a nép csak azt a szigorú bírót ismerte, a kitől rettegve félt. Azt az Istent, kihez térden csúszva közeledett, eltakart arcával, földre szeg- zett tekintettel. És íme a Krisztus most azt mondja, hogy ezt a hatalmas, szigorú Istent úgy szólítsák: „Mi Atyánk I“ Mintha a tanítványok csodálkozó tekintete újra és újra kérdezné: vájjon lehetséges-e ez Uram ? Még János, a szeretett tanítvány Az egyház köréből. Lelkészválasztás. A nagyszombati gyülekezet megüresedett második lelkészi állására Janovicsek Árpád kiscsalomjai lelkészt választotta mpg Isten áldását kérjük gyülekezet és lelkész szövetségére! Harangokból ágyúk. Gyurátz Ferenc dunántúli evang. püspök meleg hangú körlevelet intézett gyülekezeteihez, s a honfiúi kötelességekre hivatkozva, felszólította, hogy legalább egy harangjukat ajánlják fel a honvédelemre. Bizton hisszük, hogy a felszólítás nem hangzik el hatástalanul. Gyülekezeteink hazaszeretete megújítja a régi nagy időket, midőn a harangok ágyukká alakultak át s a hazát, a nemzetet védelmezték I A kárpáti hajléktalanok részére János- házán adakoztak: Móritz Jenő 10 K, N.N. 5 K, Győrffy Gyuláné, özv. László Lajosné, Péter Károlyné, B. A 2 — 2 K, Nagy Gyuláné, Kocsi Zsigmond, Szelestey József, Kücsány István, özv. Porkoláb Lajosné, László Dénes, Nagy Dénesné, Győrffy Elekné, Győrffy László, Baráth Józsefné, Szelestey Lászlóné, Baráth Lajosné, Mórocz Gyula, Szabó Károly, László Gyula, Fülöp Sámuel, Bóbay Ignác, Káldos Károly 1 — 1 K, Végh Pálné, Győrffy Józsefné 60—60 f, Tompa Lászlóné, Szih Sámuel, ifiu Móritz Istvánná, Somogyi Józsefné, László Istvánná 50—50 f, Bakó Sámuel, N. N, Ambrus Mihályné, Ambrus is csodálkozva tekint a Mesterre. Jóllehet ő volt a tanítványok között a legfiatalabb, mégis ő tudott legtöbbet. Nemcsak a próféták iratait ismerte, hanem a bölcsészek és tudósok könyveit is. Azok is sokat keresték-kut- tatták, kicsoda és micsoda az Isten. Adtak neki különféle nevet, adtak neki emberi testet, vágyó szívet, bűnre hajlandó lelket; elvont eszmévé tették, a szépségben, a tökéletességben imádták, de Atyának senki se nevezte. Senki és sohase... Óh micsoda boldogság ébredt szivükben, mikor megértették ennek az egy rövid szónak a teljes értelmét 1... Búcsúztak a régi imádságtól és benne egy régi világtól! Beléptek egy új világba, egy új imádság kezdő szavaival és azt mondták: Mi Atyánk I... Mert ebben a rövid szóban egész világ rejlik, benne van az egész ke- resztyénség. Addig az embereknek csak istenük volt, azóta atyjuk van. Addig reszketve, félve imádkoztak, csak azóta imádkoznak szeretettel, gyermeki bizodalommal. Mikor elmondjuk ezt a néhány szót: „Mi Atyánk“, jusson eszünkbe, hogy Jánosné, Póeza Jánosné, Csönge István 40—40 f, László Dávid, id. Mórocz Józsefné, Péter Mihály, Burtokovics Károly, Németh Józsefné, Nemes Józsefné, Nemes Károlyné, Mórotz Lajosné, Németh Lajosné 30—30 f, Balhási Böske, össze Lajosné, Lórántfy Lajosné, Barálh Ignác, Tóth Imre, Burján Sándorné, Horváth Mihály, Molnár Ferenc, Györkös József, Móritz Zsigmond, Döbrön- tey Gábor, László Dénes, Lévay Józsefné 20—20 f, Baráth Józsefné, Marjar Tamás- né 10—10 f. A gyűjtést Győrfy Lídia (Boba) végezte. Itthonról. Hódolat a királynak. Magyarország vármegyéi és városai szeptember 2 án Bécsben mutatták be a királynak hódolatukat A nagy küldöttséget Tisza István miniszterelnök vezette a király elé. A küldöttséget Bécs városa nagy fénnyel fogadta s lelkesen ünnepelte. Bárcsak ez az ünnepség közelebb vezetne nemzetünk hűségének, hősiességének és nagy értékeinek elismeréséh* z! József főherceg levele egy béna katonájához. Legendák járnak József főherceg szeretetéröl katonái iránt. Ezer és ezer apró dologból alakul ki a főhercegnek ez a hire: ilyen apró dolog az a tábori levelezőlap is, mely most került kezünkbe és amelyre a szöveget és a címzést is József ebben foglaltatik a mi vallásunk első és egyetlen tanítása : az Istenszeretet. A Krisztus azért jött a földre, hogy ezt megtanuljuk s azért halt meg, hogy ezt igazán elmondhassuk. Azóta is, óh de hányán bölcsel- kedtek az Istenről. Nagy tudósok a gondolatvilág eme nagy építőmesterei, csodálatos rendszereket építettek fel. Köteteket írtak, száz és száz lapon, ezer és ezer sorban magyarázgatták, hogy kicsoda ő és miben áll a munkája. De ebben a csodás palotában, ha mindjárt márványból van is kifaragva minden szögietje, fázik a lelkünk és értetlenül nézünk magunk elé. Száz közül nem érti csak egy és a sok-sok ezer ember nem is tudja, hogy van. De ezt a megszólítást: „Mi Atyánk“, megérti mindenki. A bölcs nem elég bölcs s a balga nem elég balga, hogy meg ne értse. Ez a megszólítás embernyelven van mondva, ezt megérti mindenki. Belenyúl a mi szivünkbe s ott játszik a legszentebb érzéseink húrjain. Oda lopódzik emlékezetünk világába s a múlt emlékei közül a legdrágábbakat költögeti álmukból... főherceg irta, saját kezével. A feladó rovatában ott van a neve: József főherceg, hadtestparancsnok. A címzést is ö irta : „Báli József Czecze, Fejérmegye“ és tőle való a szöveg is: „Köszönöm leveledet a jókívánatokkal. Igaz sajnálattal értesültem, hogy karodat elvesztetted. Tán lehet műkart csináltatni ? Mai postával száz koronát küldök neked, hogy családodnak vegyél rajta valamit. Nagyon jól emlékszem rád, beszéltem veled a szerb harctéren. Hogy hazádért karodat feláldoztad, arra büszke lehetsz és az Isten még meg fog áldani érte. Üdvözöl volt hadosztályparancsnokod: József lőherceg.“ Hogyne szeretnék az ilyen vezért a katonai I Áruminta-forgalom a tábori postán. A tábori áruminta-forgalomba újabban a 48„ 65., 73., 98, 157., 170., 328. és 329. számú tábori postákat is bevonták. A 26., 31., 77., 90., 96., 97 , 105., 107., 108., 126., 130., 140., 143, 154., 155., 158,160., 201., 211., 504. és 506. számú tábori postákkal szemben az áruminta-forgalom augusztus 31-én megszűnt. Lefoglalják a salétromkészleteket. Á magyar kormány a meglévő 100 kg.-nyi, vagy ennél nagyobb salétromot lefoglalta. Érdekes üzenet orosz fogságból. Orosz fogságban sínylődő vitézeinktől nap-nap után érkeznek híradások, amelyek a cenzúrát leleményes módon kijátszva, hü képet adnak véreink helyzetéről. Egy ilyen érdekes
