Harangszó, 1915-1916
1915-09-12 / 9. szám
HARANGSZÓ. 1915. szeptember 12. 68. Ma egy éve, hogy este kis templomunkban gyülekeztünk s mintha most is hallanám főtisztelendő úr szavait: »egy fekete sereg készül betörni hazánkba.“ Igen, egy mindent letiporni vágyó fekete sereg akart bennünket iga alá hajtani. Hogy ezen az estén és a prédikáció hatása alatt egy az övéitől búcsúzó szív mit érzett? azt szavakkal kifejezni- nem tudom. S hányán voltunk, akik búcsúztunk? és óh Istenem, hányán vagyunk, akik a mai napot megértük ? és hányán azok, akik velünk együtt indultak el az elmúlt év sötét utain s ma már itt alusszák örök álmukat a dicsőség mezején! » Eszembe jut az évfordulón, amint vasárnap reggel a falu fegyvert fogható népe velem együtt búcsút vett szeretteitől, búcsút vett szülőfalujától s ki tudja hányán utoljára ? Ezután amint gyülekezete egy hosszú kocsi sorral indultunk e fekete fátyollal takart uiunkra. Mintha most is hallanám kis falunk összes harangjainak szomorúan búgó hangját, elszorult a szívem s most is elszorul, ha visszaemlékezek arra, hogy milyen útra kisértek el bennünket a haranzúgások! Ezen a mai napon én is ott szeretnék lenni szeretett családom körében s velük szerettem volna elmenni az Isten házába, hogy hálát adjunk a mi mennyei Atyánknak, amiért idáig megtartott. Mert ha bár megostorozott bennünket, ő adott erőt a mérhetetlen szenve • dések elviselésére. Ez év egy emberfeletti, megpróbáltatások és szenvedésekkel telt esztendő volt s nekem a szenvedéseket még nehezebbé tette a sors azáltal, hogy szeretett és felejthetetlen édes atyám is meghalt. Ez a hir oly állapotban talált, hogy már-már azt hittem, hogy tovább ezt bírni nem lehet, mert betegen feküdtem egy düledező orosz viskóban, melynek környékét az orosz gránátok folyton csapkodták. Oda gondolom magam e mai napon kedves templomunkba s látom, amint szeretett lelkész úr a szószéken beszél s hallom a zokogást, amint az anya a fiát, a gyermek az apját, a hitves a férjét siratja, hallom azt a hő imát, amelyet az egész gyülekezet jó Istenünknek trónja elé visz. Talán mindenki, akinek van kiért imádkozni! Adja a jóságos Isten, hogy a mai napon elhangzott imák meghallgattatásra találjanak s hogy minél előbb elmondhassuk hálaadásunkat a békéért. Uram, légy kegyelmes nékünk és hallgass meg szent Fiad az Úr Jézus Krisztus által. Amen. Fogadja őszinte tiszteletemet s minden jót kívánva kedves családjának is maradtam igaz tisztelője Mosberger Mihály tizedes. A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Ötödik fejezet. Mikor a haza hív! Folyt. 8. A levegőben csöndesen úszik a julius végi nyári rekkenő. Hegyek mögé bujt már a nap s az alkonyat fekete szárnya ráborult a természetre. A félhomály megnöveli az utat sze- gélyző fákat s határozatlan szürkeségbe olvasztja a bokrokat, meg az udvarok sarkába ültetett karcsú fenyőket. A falu kútja mellől lassú döngés hallatszik. Emberek beszélgetnek a hársfák alá vert padkán. Néha gyufa sercen s a felvillanó Ián • got a lecsapódó kupak beleszorítja a pipába tömködött dohánylevelekre. Az égalját sötét felhő feketíti, néha- néha dörgés nélküli villám cikázik a messzeségben. A lombos fák csöndesen alusszák éjszakai álmukat, ág nem zörren, levél nem lebben, s a csillagok fényes ragyogással őrködnek az elcsöndesedő föld felett. De az égalján feketére tornyosul a felhő, a vihar óriás mértföldeket lépő csizmája meg-megmozdul, a szeme sarkából haragosakat vrlant a lomhán nyújtózkodó emberekre. — Azért hát mégsem hiszem hogy lenne belőle valami. Nem olyan könyü dolog ma már a háborúskodás, mint valamikor volt. — De hiszen, ki tudja! Királyi embert gyilkoltak meg 1 Mondják, hogy a szerbek, meg az oroszok keze is benn van. Mert hogy akadékba volt nekik, mivelhogy jó hadvezér volt 1... — Mondják, mondják 1... De sokat mondanak ám 1... Azt is olvas'am, hogy most már nem is lehetne hosszú háború, mert iszonyatosan felkészült minden ország, Pár hét alatt pocsékká verik egymást. — Na hát, ezt azért mégsem hiszem. Mert ha volt ész kifundálni az ágyukat, géppuskákat, meg a repülőgépeket, akkor volt ész kifundálni a védelmet isi — Hát ha lesz, akkor lesz I... Arról se tehetünk. — Az országunkat mégsem adjuk, inkább mindannyian elmegyünk. — Bizony elmegyünk !... Csöndesség fekszik a falura. A / csillagok is elálmosodnak, fáradtan álomra hunyják szemüket. Az égalja feketesége mind szélesebbre húzódik, lassanként besötétiti az eget. Egyszerre megmozdulnak a fák s mind jobban erősödő zúgás hajlon- gatja a sürü lombokat. Villám cikázik, utána messze döngő dörgés rázza a levegőt. Tíz óra tájban haragosan ugatnak a faluvégi kutyák. Vágtató kocsi dübörög le a hegyoldalról, pislogó lám- pái úgy néznek bele a sötét éjszakába, mint két messze világító szem. A biró ablakát megzörgetik. Egyszer, kétszer... Harmadszorra bekiáltanak : — Kiütött a háború I... Itt a mozgósítási parancs!... Zörrennek az ablakok, világosság gyullad az alacsony gerendás szobákban. Azután csapódnak a kis ajtók s lassankint benépesedik az utca. Mindannyi a községháza előtt tolong. Szél lobogtatja a lángot, de azért 1 hangosan olvassák azt a kiáltványt, mit s király népeihez intézett: »Szerbia visszautasította kormányomnak mérsékelt és igazságos kívánságait és megtagadta azon köte lességek teljesítését, amelyek népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges alapjai. Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetet- len biztosítékait megszereznem. Ebben a komoly órában tudatában 1 vagyok elhatározásom egész hordere- ti jének s a Mindenható előtti felelős- J ségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is / mindig készen állottak. Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesülíséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereinknek adja a győzelmet.“ Amint olvassák, elfojtott indulat, harag és lelkesedés remeg a hangjukban. Azután halotti csöndesség borul a tömegre. Valahogy elfelejtkeznek magukról a lelkek, elfelejtik, hogy itt állanak a községháza előtt, a falon lóg a mozgósítási parancs és
