Harangszó, 1915-1916
1915-09-12 / 9. szám
VI. évfolyam. IÖI5. szeptember 12. 9-ik szám Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evaug. lelkész és tanító. NÉPLAP. VALLÁSOS TARTALOM: Madár Mátyás: Fel a magasba. (Vers.) — Endreffy János: Több hitet. — Csite Károly: Az özvegy csomagja. (Elbeszélés.) — E. J. Tábori levelek. — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés) — Vitális Gyula: Örzse asszony imádsága. (Vers.) — Hindenbiirg levele. — Levelek a harcmezőről — Világháború eseményei. — Nehéz órák. Kapi Béla: Mi Atyánk . . . Ország-Világ. Több fii tét! Fel a magasba. fél a magasba, ahol fényed ragyeg Nézel? Atyám, ha jönnek setét napek fenn a magasban — mit a féld nem adhat — Ä fájé színnek üde ferrás fakad. fel a magasba emel minden oágyem, Míg e siralmas térségeket járem. § ha reges utam kénny-áztatja itt lenn, Kel kém megpihen a magasban ett fenn. fel a magasba száll lelkem imája, l?a éltem fáját zugé nihar rázza, § fenn a magasban Te megfeged kezem, Atyaként uezetne a zajgé tengeren. fél a magasba, Te hezzád közelebb » Emelje oész, baj, jé atyám telkemet, Mélység, sötétség, mik itt rémítenek, Adjen szárnyakat pergődé' hitemnek. Madár Mátyás. Irta: Endreffy János. Adj Uram több hitet a világba — ez a mi imádságunk. Adj különösen most, hogy sok benne a nehéz elviselni való. Tégy csodákat ne csak hajdan, hanem velünk is a hit által. Ne hagyd csüggedni népedet a megpróbáltatások napjaiban, hanem adj neki bizodalmas, erős, törhetetlen hitet tebenned, több, több hitet! Még kevés a hit. Nem elégedhetünk meg, csak a több hit láttán. Mi emberek, különösen jelenkori emberek túlontúl sokat hiszünk magunkban és másokban. Ez korunk betegsége, mely előtt nem lehet szemet hunynunk. El vagyunk telve önmagunkkal, büszkélkedünk vívmányainkkal, ráhagyjuk magunkat a Kárpátok bevehetetlenségére és nehéz ágyúink őrjítő tüzére — és e hiten megnyugszunk. Ez nem elég. Nagyon természetes, hogy kell hinnünk magunkban is — enélkül mit érne egyéniségünk, nemes önbizalom nélkül — nagyon természetes, hogy kell hinnünk embertársainkban is — enélkül mit érne társadalmunk — ez mind igaz, csakhogy nem elég. Több hit kell a világnak. Mit ért a franciának az a hite, mikor szorongatták őket a németek, hogy nem baj I majd Bécsben, Budapesten, Berlinben teremnek az — oroszoki És mikor e hit és az orosz gőzhenger csődöt mondott, kezdtek hinni a szinesbőrü harcosok vitézségében, majd pedig a japán segítségben. Oh mily csekély alapú és erejű volt ez az emberekben való hiti Mily csú- fondárosan megszégyenítette a franciákat a másokban való hit délibábja. Csalódás után magukban kezdtek hinni. Ez a hit is foszlik, törik az aranyifjuság vére szivárgásán. Az önmagunkban és az emberekben való hit kevés, nekünk több hitre van szükségünk: erős, csalatkozha- tatlan istenhitre. Csak ez egyedül az igazi megtartó hit. Vakon nem bizhatunk, csak Istenben. Ne aggódj, gondoskodj, hogy mi lesz a te kis világodból a háború után! Van Isten az égben, él az özvegyek és árvák gondviselő Atyja, majd ő megsegít téged is. Múljék el szívedből az aggság, hogy több hit legyen benne. Légy rá végre
