Harangszó, 1915-1916
1915-09-05 / 8. szám
62. HARANGSZÓ. 1915. szeptember 5. Hindenburg serege Kovnótól keletre kergette az oroszokat. Scholtz és Gallvvitz hadai a bjelosztok-breszt- litovszki vasút mentén haladtak előre. Lipót bajor herceg német, magyar és osztrák vitézei Breszt-Litovszktól északra, Visoko Litovszknál kivetették állásából az ott védekező orosz sereget. Mackensen a Búg keleti partján egyengette az utat a célba vett vár felé. Kövess északról, Arz nyugat felül támadják a híres vár erősségeit. Breszt-Litovszk környéke csakhamar erős mérkőzések színhelye lett. Két nagy német hadsereg és a kötelékükbe tartozó magyar és osztrák csapatok első dolga volt a vár környékére rendelt hatalmas orosz hadsereg megtörése. Vitézül, elszántan védekezett az orosz. Azonban Lipót bajor herceg derék serege, különösen a mi harcedzett erdélyi katonáink csakhamar megtörték az ellenség ellenállását és szabaddá tették az utat az ostromolt vár felé.* Hogy azután a célba vett várból délfelé semmit elszállítani ne lehessen, a magyar, osztrák és német lovasság aug. 23-án rohammal elfoglalta Köveit, öt vasútvonal csomópontját. Más csapatok az ostromolt vár tájékáról a veszedelmes rokitnói mocsarak felé igyekeztek szorítani az ellenséget. Puhalló táborszernagy magyar huszárai a Köveiből Kobrinba vivő úton száguldott előre a vár felé. A németek pedig északon elvágták a vasúti öszseköttetést Breszt-Litovszk és Bjelosztok között. Augusztus 26 án már megérkezett a hivatalos jelentés, hogy Breszt-Litovszk elesett. Arz tábornok magyar honvédéi, a kassai honvédek voltak az elsők az erős vár sáncfalán. A vár eleste után a megvert orosz futva-futott, amerre luthatott. A mi üldöző seregünk mindenütt nyomában. A katasztrófa elkerülhetetlen. Másnap a Keletgaliciában levő seregeink is megmozdultak és a Hota- Lipa mentén nagy gonddal kiépített orosz arcvonalt több helyen áttörték. Hatezer fogoly a hadizsákmány. Legközelebbi eredménye remélhetőleg Galícia teljes felszabadulása lesz. Miklós cárról pedig azt halljuk, hogy idegbeteg. Nem találja helyét. Most családjával Krímbe költözött, hogy ne lásson, ne halljon semmit milliós hadseregének rémes pusztulásából. Az olaszok kudarca. Az elmúlt héten az olaszok igen támadó kedvükben voltak. De minden vállalkozásuk, mint eddig mindig, kudarccal végződött. Nem boldogultak a Monte dei Sei Busi lejtőjén, a laveronei fensikon, Görc és Tóiméin hídfejénél a Doberdó-platón. A lavaronei fensik ellen való támadás tiz napig tartott, a muníció roppant pazarlásával minden eredmény nélkül. A német-francia harctéren fontosabb esemény nem történt. A Dardanelláknál az egyre szaporodó szövetséges hadak most sem boldogulnak. Egy angol lap keserűséggel jegyzi meg, hogy „az új partraszállítás újabb példája annak, miként mondhat csődöt a legjobban kidolgozott terv is. — A törökök a német szervezet segítségével nagyobb erőt fejtenek ki, mint várható volt.“ ~^sc~ ~"~S8g NEHÉZ ÓRAK. A mi imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 8 Uram, tanits meg minket imádkozni. Luk. 11., 1. v. Az olajfák ezüstös lombján átszűrődik a napsugár és világos alakokat rajzolgat a bársonyos sötétzöld pázsitra. A tanítványok magukbamerül- ten állnak a hűs árnyékban s várják a Krisztus érkeztét. Ő pedig ott áll a közel távolban, szemei ég felé fordítva, kezei imádságra kulcsolva. . . Mikor visszatér hozzájuk, szeméből édes békesség sugárzik, s arcára a maga szelíd varázsával ráborul a meghallgatás boldog bizonyossága. A tanítványok lelkében szent vágyódás ébred. Ezt a békességet, ezt a boldogságot ők is szeretnék megismerni. Odajárulnak a Mesterhez, kezük lágyan érinti a karját, úgy kérik szelid könyörgő szóval: „ Uram, taníts meg minket imádkozni!...“ Oh hogyne teljesítené kérésüket. Megnyitja ajkát és egy csodálatos szépen hangzó imádság szava csendül meg azon: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, úgy itt e földön is ; a mi mindennapi kenyerünket add meg né- künk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vigy minket a kisértetbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen A tanítványok szent áhítattal hallgatják. A szívük hevesebben dobog, lelkűkben valami ismeretlen boldogság bontogatja szárnyát. Az ajkuk is megnyílt, s lassankint ők is halkan mondogatják: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben I...“ Mikor alkonyatszálltával hosszabb árnyat vetettek a fák s halk fúvalom játszott az ezüstös lomb között, még akkor is ott rezgett a levegőben az imádság szava: , Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben I...“ A nép legendás lelke pedig megtartotta, hogy melyik helyen tanította a Krisztus az ő tanítványait imádkozni, s a vallásos kegyelet a „Miatyánk templomot“ építette oda. Falain 32 nyelven van feljegyezve az Úr imádsága. Emberkéz készítményénél sokkal fönségesebb az a templom, melyet ebben az imádságban maga az Isten épített. Karcsú oszlopokon hatalmas boltívek emelkednek a magasba; mintha az áhítatos gondolatnak nyitnának utat a mennyekbe. Mindegyik egy-egy kérés. Egy alapon nyugosz- nak, sziklaszilárdan álló márványkö- vön, — ne féljetek, nem inog meg 1 — a mi mennyei Atyánk szeretetén. Mikor imádkozunk, ezen a márvány- kövön állunk, úgy kezdjük el: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben I. .. “ És amint a magas bolthajtások mind egy pontban egyesülnek, úgy az imádság minden kérése egy helyre száll: az Isten trónusához, s mind-
