Harangszó, 1915-1916
1915-09-05 / 8. szám
1Ö15. szeptember 6. HARANGSZÓ. 63. egyiket betetőzi az az egy diadalmas bizonyosság, hogy a mi Istenünké az „ország, a hatalom és a dicsőség 1* Csodálatosan szép imádság ez I Külső alakjában is tökéletes. A Krisztus alkotó lelkének isteni fényét sugározza vissza. És tökéletes a tartalma is. Mert mindent, amit az ember szíve érez, lelke gondol, mindent, ami után vágyódik, amitől retteg, mindent megtalálunk benne. Óh hány imádságot alkotott már az ember lelke 1... De a bölcsek legnagyobb bölcsessége, s a költők legékesebb művészete eltörpült az Úr imádsága mellett. Ez mindenkinek az imádsága. Imádkozza az ártatlan gyermek, s reszkető ajakkal mondogatja az ősz- haju öreg. Ringó bölcső fölött sóhajtja az édesanya, s ezzel megy életharcba a tetterős férfi. Repeső szívvel imádkozza a boldog, s nehéz bánattal kesergi a szenvedő. Megcsendül a paloták termében, s otthon van a gunyhók széljárta falai közt. Elmondhatja mindenki I Csodálatos imádság ez, mely mindig ugyanaz marad és mégis mindig változik! A szavak ugyanazok, de más lesz a csengésük, más lesz az értelmük. Egyszer az egyik szó nyer különös súlyt, majd a másik. Mindenkinek egyet mond és mégis egészen mást. Ha igazán imádkozunk, akkor mindenkinek saját imádsága lesz, melyet csak ő imádkozhat el, melyet csak ő érthet meg. Ez az imádság tanít meg arra, hogy hogyan kell imádkozni. Mikor el-elcsapongunk az emberi vágyak végtelen térségü mezőin és kérésre kérést halmoz el ajkunk, szelíden megállít utunkon: „várj csak I tarts egy kissé rendet I... “ Mert ez az imádság kéréseinket osztályozza, s megmutatja, hogy a szükségesek közt is van szükségesebb és legszükségesebb. Először is az Istenre tekint, mert ő az első. Az ő neve szenteltessék meg, ez a kiindulási pont. Ahol ez nincsen meg, ott nincs az imádság- ] nak folytatása se. Mert aki nem tartja szentnek az Isten nevét s ezzel együtt magát az Istent, vájjon mondhat-e az imádságot ?... Azután jön a második kérés: az Isten országa, a békesség, a szeretet. És ha ez megvalósul, akkor már ott vagyunk a boldogság kapujában, ahol az egyetlen törvény az Isten akarata. Azután következik az ember. Menny után a föld. De abból a négy kérésből is, mely az emberre vonatkozik, csak egy kér testi jót, a többi a lelki kincsért, bocsánatért, megszabadításért, erőért könyörög. Ebben az imádságban benne rejlik a mi egész életünk, a mi igazi életünk. A kérések egymásutánja és beosztása a mi vallásos világnézetünket fejezi ki. Mikor imádkozol, vigyázz, vájjon nem állit-e meg a jó Isten: „várj csak I tarts rendet!.. . “ Először az Isten, azután az ember. Először a lélek, azután a test. Aki azt hiszi, hogy ez könnyű dolog, az nagyon csalódik. Sokszor pőrben állunk a mi Istenünkkel, s alkudozunk, hogy elégedjék meg könnyebb imádsággal. Sok könnyet elhullatunk és sok szenvedésen átvergődünk, míg végtére elérkezünk a fejlődés ama tökéletesebb fokára hol ez az igazi imádság a lelkünk lélegzetvétele. Bizonyára erre gondolt Luther Márton, mikor azt mondta: „az úri imádság a legnagyobb mártír a földön.“ Lemorzsolják átérzés és megértés nélkül. Mikor mondogatják, a lelkűk mélyén egy másik néma imádság rejtőzködik és ez egészen mást kér, mint az igazi imádság. Elnémítani csak lassanként lehet. És akkor is felébred, mint az emberi gyarlóság örök bizonysága. Egyszer egy öreg ember, — fejét hóval hintette be az idő, s testét meggörnyesztette a szenvedés, — ezt mondta: „az úri imádságot először megtanulni nagyon könnyű, jól megtanulni nagyon nehéz, jól elimádkozni pedig még nehezebb 1... “ És azóta sokszor észrevettem, hogy az ajkam tudta, de a lelkem nem tudta. Mondtam, mondogattam, de a szívem remegve dobogott bele: „nem igy mondtam, nem így akartam I... * De az élet jó iskola, s a mi Istenünk sokra megtanít bennünket. Csak menjünk el mindennap a Krisztushoz, üljünk le lábaihoz és kezdjük mindennap élőiről a tanulást: „ Uram, taníts meg minket imádkozni!...“ Az egyház köréből. Huszonötévé» püspöki jubileum. Dr. Baltik Frigyes a dunáninneni ág. hitv. egyházkerület püspöke most ünnepelte püspökségének huszonötéves jubileumát. A Pozsonyban tartott egyházkerületi közgyűlésen Báró Prónay Dezső, a magyarhoni evangélikus egyház egyetemes felügyelője üdvözölte az egyetemes egyház nevében az ősz püspököt, majd Beniczky Árpád kerületi felügyelő a kerület és Raab Károly főesperes a lelkészi kar nevében. Az ősz püspök meghatottan mondott köszönetét az ünnepeltetésért. Baltik Frigyes érdemeit szép elismerésben részesitette a magyar király is s a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki a kiváló egyházi vezért. A jó Isten áldását kérjük az agg főpásztorra s nemes munkájára. Gyaszrovat. Evang. egyházunknak ismét súlyos vesztesége van. A veszprémi evang. egyházmegye régi, kipróbált buzgóságu felügyelője, Belak István enyingi ügyvéd, élete 68-ik évében, aug. 27-én rövid szenvedés útán elhunyt. Egyházunk rendkívül buzgó, munkára kész vezetőembert veszített benne, ki 22 esztendőn viselte egyházmegyei felügyelői tisztét s hordozta az egyházi munkálkodás sokféle terhét. Még magunk előtt látjuk, amint a dunántúli egyházkerület aug. 18 án tartott gyűlésén, részt vett annak tárgyalásain. S íme tiz nap múlva megszűnt élni. Szép családjával, kiterjedt rokonságával együtt, igaz érzéssel gyászolja Bélák Istvánt egyházunk is s őszinte osztozkodik övéi bánatában. Áldott legyen a buzgó, munkás vezér emlékezete 1 Adomány. Gasztolánczi Józsefné Urai- újfalui lakos esküvője alkalmával az uraí- ujfalui gyülekezetnek 30 koronát adomá nyozott. A jókedvű adakozót szereti az Isten 1 Rokkantak napja. Mint már említettük, augusztus hó 8 án volt a dunántúli egyház- kerület minden gyülekezetében a háborúban rokkantakká váltak napja. Felkarolni ezt az ügyet, az egyház irgalmas samaritá- nusi munkája. Ez a munkásság leginkább felel meg az egyház természetének. Segítenünk kell megértéssel és részvéttel, de anyagilag is. Nem szabad engednünk, hogy aki a hazájáért rokkanttá lett, koldusként járjon házról házra, vagy pedig kintornával keresse mindennapi kenyerét. Vannak már gyárak, melyek gyártják a verklik ezreit a háború utánra, leendő koldusok számára 1 Ezt nem szabad megengednünk ! A rokkantak megtették kötelességüket velünk szemben, tegyük meg mi is a magunkét velük szemben. Ennek a munkának oroszlánrésze az állam vállán nyugoszik, de azért mindenkinek ki kell venni a maga részét a segítés munkájából. Ne sajnáljuk az irgalmas samaritánus olaját és borát a rokkantak sebeiből, sem a pénzt attól a vendégfoga
