Harangszó, 1915-1916

1915-07-18 / 1. szám

1915. július 18. HARANGSZÓ. 3. nép leikét megmételyezték a mind jobban terjedő Wiklef-féle tanok. Erre a pápa elrendelte a kárhozatos könyvek összegyűjtését és elégetését. A pápai rendelet végrehajtása sok for­rongást idézett elő. Húsz és követői teljesen azonosították magukat a kár­hoztatott tanításokkal. Vitákat ren deztek, éles szavakkal ostorozták az egyházi hatóság intézkedéseit. Erre kimondják Húszra az egyházi átkot. A zavar még inkább növek­szik. Valóságos forradalmi láz fogja el az emberek lelkét. Zajongva jár­ják az utcákat, lelkesedéssel tüntet­nek Húsz mellett s gyűlölettel szi­dalmazzák az igazság ellenségeit. A papok istentiszteleteken igyekeznek a népet megnyugtatni, de a felhevült tömeg belekiabál a prédikációkba s az istentiszteletet botrányba fullasztja. A hatóság a megtorló igazságszolgál­tatás kérlelhetetlen szigorával akar rendet csinálni, három embert lefejez­tet, de ez sem használ, a lázongás tovább tart. Az egyetem sem tétlenkedik. Fe­lelősségre szólítja Húsz Jánost s vi­tát indít Húsz tételei fölött. Végre Húsz elejét veszi a nagyobb bonyo­dalmaknak s eltávozik Prágából. Ez a csöndes eltávozás elodázta ugyan a közeledő zivatart, de nem szüntette meg. A villámokkal terhes levegő izzott az emberi szenvedély­től. Ellenségei úgy az egyházi, mint a világi hatalomnál mindent elkövet­tek, hogy őt megsemmisítsék. Elhi­tették, hogy az ország és az egy­ház belső békéje forog kockán. Húsz egyénisége sem volt alkalmas a meg­alkuvásra. Harcra született, szenve­délyes ember volt, ki érezte igazsá­gát s kész volt meggyőződéséért meg­halni. Követői szinte rajongó szere­tettel vették körül s úgy ragaszkod­tak hozzá, mint valami prófétához. Ahelyett, hogy kerülték volna az összeütközéseket, még inkább lépten- nyomon kiélesítették az ellentétet. A megoldást egy egyetemes zsi­natra bízták s azt Konstanz városába, 1414. november 1-ére hívták össze. Húsz Jánost is megidézték. Barátai eleget óvták, ne menjen el, de ő hallani sem akart arról, hogy gyáván j elrejtőzzék. Különben is bízott Zsig­mond császár biztató levelében. Pe­dig a jövő hamar megmutatta, hogy sokszor az uralkodó becsületszava is értéktelen semmi. November 3-án érkezett Húsz Já­nos Konsíanzba s nov. 28-án már el­fogták. Eleinte még tűrhetően bántak vele, barátaival érintkezhetett s egyéb­ként is tisztességesen gondoskodtak róla. Később azonban bűzös zárkába csapták, falhoz bilincselték, senkit hozzá nem bocsátottak, hanem úgy bántak vele, mint valami gonoszté- vővel. Végre június 8-án a gyűlés színe elé állították s azt követelték tőle: ismerje be tévedéseit, vonja vissza azokat s hirdesse azok ellenkezőjét. Húsz bátran megállt bírái előtt s férfias hangon feleit. Nem vonhat vissza olyan tanokat, melyeket soha­sem tanított. Ha meggyőzik tévedé­seiről, úgy visszavonja azokat, de győzzék meg. Mikor látták, hogy Húsz kemény, mint a vas, még lángolóbbra szítot­ták alatta a szenvedés tüzét. Fenye­gették, kérlelték, rábeszélték csak vonjon vissza mindent. Hiába I Húsz hajlíthatatlan maradt 1 Húsz is elkészült a legrosszabbra. Elbúcsúzott barátaitól; megköszönte hűségüket, szeretetüket. Ellenségeire is gondolt s megbocsátotta nekik mindazt, amit ellene vétkeztek. Julius 6 án bírái elé állították. A templomot magas egyházi és világi méltóságok töltötték meg. Előlépett egy főpap s hosszabb beszédben fejtegette Húsz eretnek tévelygéseit. Hiába védekezett, hiába hivatkozott szabadságlevelére, nem használt sem­mit. Felöltöztették papi ruhájába, azután egyenkint mindent letéptek róla. Átadjuk lelkét az ördögnek, — mondották. — Én pedig ajánlom az én Krisztusom kegyelmébe, re- begte Húsz. Azután kivezették a máglyához. Először könyveit égették meg. azután őt magát kötözték oda. Nem félt, rettegés nem torzította el arcát. Nyugodtan lépett a halál kü­szöbére. Még egyszer felszólították, vonja vissza téves tanait. De ő visz- szautasította. A láng már lobogott körülötte s az ő ajkán akkor is zen­gett az ének: — Én Krisztusom, Isten egyszülött fia, könyörülj rajtam 1 Az ének mindig gyöngébb lett, azután egészen elhalt. így halt meg ötszáz évvel ezelőtt a hitvalló Húsz János. Azóta eljött az Isten ama kiválasz- totttja, ki visszavezette az emberisé­get a Krisztus tanításainak örökkévaló forrásához. Luther Márton, a refor­máció bajnoka visszaadta millióknak, mit Isten kegyelme mindenek számára elkészített. Mi, késő utódok, kik evangélikus egyházunk hűséges gon­dozásában s az evangéliom áldásaiban élünk, szenteljünk az emlékezés me­leg érzelmével ünnepet azoknak, kik ehhez az igazsághoz az útat egyen­gették s meggyőződésüket életükkel is megpecsételték. A hamis ut. Elbeszélés. Itta: Csite Károly. Bodó Vendel alázatosan köszöntött be egyik tavaszi napon a tisztelendő úrhoz: — Jó napot adjon Isten, tisztelendő uram, egészségére váljék az éccakai nyugodalom 1 Azt hallottam, hogy részben akarja a rétjét lekaszáltatni s betakartatni, mondok, én elvállal­nám a széna betakarítását, ha szíves­kedik engem megbízni. — Igen szívesen adom kigyelmed- nek a széna takarási munkát, ha vá- lalja oly feltétellel, mint a múlt évek­ben a szomszédai betakarták, — mondta a tisztelendő. — Hát, Isten neki, betakarítom harmada részért, — mondta Vendel gazda olyan kegyes hangon, mintha csak ingyen akarná a tisztelendő ura szénáját betakarítani. — Micsoda ? 1 Hisz’ már hosszú évek során negyed részért takarítot­ták be a szénámat 1 — csodálkozott a tisztelendő. — Hohó, tisztelendő úr, most más világ van ám 1 A háború mindent megdrágított. Drága a kenyér, tehát drágább a napszám is. — Igaz, atyámfia, igaz, csakhogy nekem is drága ám a kenyér és min­den más egyéb s ilyenkép az én nap­számom nem hogy több lenne, ha­nem sokkal kevesebb lesz. Hogyan éljek meg én így ? 1 — fakadt ki a tisztelendő méltatlankodással. Elmnradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 36 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents