Harangszó, 1915-1916

1915-08-22 / 6. szám

1915. augusztus 22. HARANGSZÓ. 43. föld, egy szál szalma, egyetlen ruha­darabunk sem száraz. A szitáló csen­des eső, mint a féreg rágta át magát fedezékeink tetőjén. Ami nem lett nedves a tetőn átszivárgott víztől, nedves lett attól, ami a futóárokból folyt be. Álmos és fáradt mindenki, a pihenés mindenkire ráférne. Ott már alszik egy átázott baka a vizes szalmán, csakhogy nem fogja sokáig bírni, a hideg ruha és a szitáló eső majd felébreszti. Itt ott tüzelni pró­bál a legénység. A fa nedves, szá­raz alágyújtó anyag sincsen, előbb a gyufát is szárogatni kellene, hisz minden tizedik szál gyullad csak meg, azt is eloltja az eső. Hozzák a fe­ketekávét. Ennek melege mintha új életre keltené a legénységet. Sokan már gondolatban sem próbálkoznak meg az alvással; majd ha az eső eláll, akkor fogunk aludni. Az eső csak nem akar elállni Olykor mintha néhány pillanatra szünetelne, utána azonban mintha még erősebben, sű­rűbben hullatná apró cseppek. Egyes helyeken, különösen ott, ahol a har­cászati modor több napra, vagy hétre álló harcra szorítkozik, a futóárokban való tüzelés meg van engedve. Ezúttal ezzel az engedéllyel sem élhetünk. Minden kísérlet kudarcot vall, esőben tüzelni nem lehet. Tehát a baka ma nem gyakorolhatta azt, amit oly szí­vesen tesz, a főzést. Az eső végett ma nem főzhetett kétszer ujburgonyát, egyszer zöldbablevest, almát, kávét, stb. Mindez hiányzik is a gyomorból. Asszonyaink igen sokat takaríthatná­nak, ha a bakáknak kényszer-mód­szere szerint főznék meg otthon az ételeket, vagyis zsir, zöldség és liszt nélkül. Külön kellene foglalkozni a bakák szakácskönyvével, akik egyéb­ként mindenre találnak pótlást. Ha nincs víz, akkor gőzben főzik meg a burgonyát. A fazék nyílását beta­pasztják sárral és tűzre teszik. A burgonyában levő nedvesség a meleg folytán gőzzé fejlődik, a gőz hévül a zárt edényben, a burgonya pedig kitűnő izüvé megfő. Hogy hányféle étel készül a lö­vészárokban a sok ezer bakaszakács tűzénél, még számban is sok volna leírni. Csak próbáljon egy kakas oly hangosan kukorékolni, hogy azt a • lövészárokban meghallják, este már többen vesznek direkciót a kukoré­kolás irányába, másnapra fogadok elmarad a jótékonycélu kukorékolás. Ismét közeleg az est, az eső még mindig esik. Az emberek türelme fogy és mindenki szinte félve gondol a nemsokára jelentkező sötétségre, amikor minden lépés egyenlő lesz a sárba való kapaszkodással. Az agya­gos talaj csúszós, ragadós. A gya­kori elcsúszástól, mindenkinek min­dene sár, amit nem győz lemosni a szitáló eső. Egyik baka türelmét tel­jesen elveszítve, az Istent kezdi ká­romkodásképen emlegetni. A körü­lötte állók összenéznek: hát létezik ember itt a harctéren, akinek nem minden reménysége az Istenben van ? aki még soha, de most a nagy meg­próbáltatások idején meg nem ismerte az Úristennek hatalmát? Bizony nagyon kevés van ilyen itt. Aki soha sem törődött az Istennel, vallásával, aki soha nem imádkozott, itt meg­tanul imádkozni. Itt mindenki meg­ismeri az Isten hatalmát, mindenki az Ő oltalmát, segítségét keresi, könyörgi, az Isten nevével kezdi és végzi minden teendőjét és fogadal­mat tesz, hogy a jövőben is hason­lóképen fog cselekedni. A vallás, az Istenben való hit, a katonának nyu­godtságot, bátorságot és lelki erőt ad. A harmadik éjszaka már igazán rettenetes volt. Az a sok átfázott, álmos, kimerült hajléktalan ember, már a reggelnek sem tudott örülni, tudták, hogy az nekik pihenést úgy sem hoz. Tehát mikor lesz ennek az időnek vége ? Már fegyvereink tel­jesítőképessége is kezd bizonytalanná válni. A sáros viz behatol a szer­kezetbe, a rozsda mindenütt erőre kap. Ahova lépünk, ahova nyúlunk, minden sár és viz, — rettenetes állapot. A legénységen kezdenek a kimerültség igazi tünetei jelentkezni. Némelyik már a sárban, vízben is tud aludni, mintha már nem féltené fegyverét sem, a muszka támadás eshetőségére sem gondol. Már nem zúgolódik, csendesen tűr mindent, maga elé bámul, mozdulatlanul nézi mint esik az eső. Századparancsno­kunk még mindig bírja. Egész éjjel talpon van, nyakig sáros és látszik rajta, hogy ő is zúgolódna, ha nem ő volna az, akinek a jópéldát kell mutatni mindenben. Egész éjjel a frontot járja, egyik embertől a má­sikig megy, azzal vigasztalja embe­reit, hogy a muszka is egész nap a vizet merte futóárkaiból és elvégre mi magyar katonák vagyunk. Hallat­szik amint tovább lép, minden lépése egy-egy mély hanggal végződő loccsa­nást jelent. Igazi katona, tele lelki­ismerettel, kötelességtudással, kitar­tással és vitézséggel. Már-már ő is veszélyesnek látja a helyzetet. Fede­zékeink a frissen hányt föld, a sok eső révén alacsonyabbak és alacso­nyabbak lesznek. A felső földrétegek hig sár alakjában folynak le. A fe­dezékek tetői ezek folytán szintén alacsonyabbra ereszkednek, a kilövő­lyukak sem a megfelelők már. A negyedik nap kellemes változást hozo t. Az eső elállt, a nap kisütött, a bakák megszárogatták ruhájukat, a közeli faluból friss szalmát hoztak az átázott helyére, a főzés kezdetét vette. Mint egy rossz álomból feléb­redve, minden a régi. Talán nem is volt eső. És ha tényleg volt és oly sok galibát oko­zott, a jó Isten nagyon igazságosan rendelte el ezt a kis megpróbáltatást, mert ellenségünknél is esett az eső egészen biztosan. Mig otthon aratnak, addig mi magyar bakák itt szintén aratunk, di­csőséget hazánknak, szép Magyar- országnak. Czéh György őrmester. Galiciai harctér, 1915. V1I./15. A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta : Kapi Béla. Harmadik fejezet. Ami régen történt. Folyt. 5. Julis asszony az ujjain számlálta a napok múlását. Egy, kettő, három, Istenem! még mindig négy nap van hátra a hétből! Olyan lassan cammog az idő, de a vén vándor, mintha nem bírná a vállára rakott nagy terhet. Bezzeg, ha mosolygós nap­Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 40 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents