Harangszó, 1915-1916
1915-08-22 / 6. szám
42. HARANGSZÓ. 1915. augusztus 22. ott van egy másik hadsereg, melynek szerepe nem olyan szembeötlő, de éppen olyan fontos, tudni illik az ipari és mezőgazdasági termelőknek hadserege. A patroltáskákat, hátzsákokat, ruházatot, bakkancsot, lőport, dinamitot, ekrazitot, kenyeret, húst, golyót, gránátot, srapnelt, kötőszereket, sátrakat, szekereket, távcsöveket, mérőeszközöket, cementet, vasúti síneket, automobilokat, ágyukat, puskákat, repülőgépeket stb. stb. valahol készíteni, illetve termelni kell és pedig szünet nélkül, mert mindezek a dolgok fogynak, kopnak, törnek, zsákmányul esnek, felhasználódnak. A polgári foglalkozások tehát szervesen belekapcsolódnak a hadviselésbe, a háború az egész népnek háborúja. A háború kimenetele tehát nem csak attól függ, hogy ki tud több embert sorozni. Hogyan képes a harctérre menő katonákat felszerelni és ellátni, ez a másik nagy kérdés. Erre a kérdésre pedig a feleletet az iparnak, mezőgazdaságnak és keres kedelemnek fejlettsége adja meg. Minél többet termel a gazda, minél jobb felszerelést készít az ipar, minél tökéletesebb fegyvereket, ágyukat, motorokat csinálnak a gyárak, annál jobban tudjuk ellensúlyozni ellenfeleink számbeli fölényét. Egy gépfegyver sok katonával, egy automobil sok társzekérrel felér. A háborúnak még nincsen vége, annyit azonban már most is látunk, hogy mi, és hű szövetségesünk a német birodalom, kiket az angolok és franciák elhalmoznak gyalázkodá- saikkal, vádolnak műveletlenséggel, barbár vadsággal, nem csak a szorosan vett katonai műveletek terén álljuk meg a helyünket, de túlszárnyaljuk őket a polgári foglalkozások terén is. Egy esztendeje már, hogy majdnem teljesen el vagyunk zárva a világtól, sem ipari cikkeket, sem mezőgazdasági termékeket nem igen tudunk behozni. Az angol világhatalom mégis kudarcot vallott a kiéhez- tetési tervével; eljött a háború alatt a második cséplési idő, és nem halt éhen senki, mindig volt kenyér. Nemcsak kenyér, egyéb is, ami az életnek fenntartásához szükséges. A hadsereg felszerelése és élelmezése pedig jobb, mint tavaly ősszel. Ellenben mit tapasztalunk az angoloknál, franciáknál és oroszoknál? Különösen az oroszoknál ? A hadsereg felszerelése hiányos, úgy hogy a muníció vagyis lövőszer gyártása miatt állandóan napirenden vannak a panaszok, torzsalkodások, miniszterek, tábornokok elbocsátása a szolgálatból; Pedig nekik nyitva az egész világ. És ha az amerikai Egyesült Államok nem szállítanák a szükséges kellékeket a háborúhoz, akkor már régen kivívtuk volna a győzelmet. Nagy részben a „szabad és demokratikus“ Egyesült Államok lelkiismeretén szárad tehát az a vér, mely patakokban ömlik a harctereken. Mezőgazdaságunk és iparunk kiállta a próbát. A polgári munka új fényt nyer azon tény által, hogy a hazát békében felvirágoztatja, a háborúban megvédeni segíti, békében és háborúban az országnak, a magyarságnak megbízható erős vára. A katonai irók levonják majd ennek a háborúnak tanulságait a hadtudományra; mi polgárok ne mulasszuk el levonni a tanulságokat a polgári foglalkozásokra; a helyes munkabeosztás, a szervezettség, a takarékosság és az előrelátás a milyen fontos tényezőknek bizonyultak most, olyan megbecsülésre és fejlesztésre érdemesek a jövőben. El kell ismernünk, hogy a német birodalom e téren is mintaképül szolgálhat Európa valamennyi népének, nekünk is. Tanulnunk kell és haladnunk, hogy a nemzetek versenyében a béke idején is megálljuk helyünket. Régi idők óta meg van a magyarnak hírneve, hogy jó katona, sőt kiváló katona. Most kézzel fog- hatólag bebizonyult, hogy ez még nem elég; éppen olyan jó, sőt kiváló munkás, mezőgazda, iparos, gyáros, kereskedő is kell hogy legyen a magyar. Hős katona, jó polgár ez a kettő nem ellenkezik egymással, ez a kettő kiegészíti egymást. És ne feledjük, hogy a jó polgárból pár hónap alatt lehet jó katonát képezni, hogy a polgári hadsereg védelmezte meg eddig Isten segítségével a magyarok földjét és védi meg Isten kegyelmével ezután is. Az eső. Mig otthon az aratás folyik, addig itt Galíciában, búzatáblákon és burgonyaföldeken keresztül földbe ásott fedezékben, azon töpreng a magyar baka, vájjon melyik a nagyobb ellensége, a muszka-e vagy a hetes eső? Az elmúlt napok szenvedéseinek hatása alatt, szerintem a hetes eső. A muszkával szemben az egyik győzelmet, a másikra halmozzuk, ellene vannak hatásosan kipróbált fegyvereink, hogy többet ne említsek, a j magyar bakáknak hagyományos bá- ’ torsága és vitézsége. Mig az eső ellen, különösen ha az napokig tart, igen bajos, sőt eredménytelen a védekezés. Öt nappal ezelőtt, a kora délelőtti órákban egy hatalmas záporeső lepett meg bennünket. Azok, akiket kötelességük nem engedett a födeles fedezék alá bújni, öt perc alatt bőrig áztak. Azok sem maradtak teljesen szárazak, akik a fedezékek fedelei alá menekültek, mert a hirtelenül nagy tömegben aláhulló eső mihamar majd térdig ért a futóárkokban és fedezékekben is. Az eső elállt, nyomban hozzáláttunk a viz kiméréséhez. A nap kisütött, melynek melegénél elkezdtük ruháink szárogatá- sát és némelyek olyképpen viccelték ki eme vizes állapotot, hogy a nyári eső az csak viz és lám a gondviselés lábvízhez segített bennünket, ami ugyan a bakkancsnak nem igen használt, ellenben a lábaknak igen kellemes volt, sőt jót tett. Este felé uj felhők jöttek. A me- názsit már esőben osztották ki. Sötét éjszaka borult reánk. Az eső szünet nélkül esett. A hadműveleteknek jelentős része éjszaka játszódik le, tehát éjjel mindenki lövésre készen, illetve minden eshetőségre készen a nyitott lőrés előtt áll, figyel, hallgatja mi történik körülötte és mi történik oda át muszkáéknál. Az eső esik, a szél egyszer erősebben, másszor gyengébben vagdossa az apró cseppeket a nyakunk közé terített sátorlapjainknak a víztől keményre dagadt felületére. Sátorlapunk a vízmentes ponyvák legvékonyabb fajtája, melyet ha sátorkarók segítségével kifeszitünk, a vizet nem eresztik át, ellenben igy a nyakra terítve átázik, de azért mégis igen fontos . fegyvere a bakának az eső ellen. Az irgalmatlan sötétségben az előterepet vizsgáló szemeink fáradtan csukódnak le egy-egy rövidke kis pihenőre. Fülünk elúnja már hallgatni az apró cseppeknek gyengébb és erősebb kopogását, amint sátorlapunkhoz ütődnek. Tiz lépésre sem lehet ellátni, minden bizodalmunk a front elé rakott sodrony akadályok és az ugyancsak előre küldött nagyobb számú őrségben van. Az éjszaka hosszú és unalmas, a hajnal sokat várat magára. Végre hajnalodik, a front elé küldötteknek lejárt a szolgálatuk, nappalra belső figyelő őrök lesznek felállítva, míg a legénységnek nagy része pihenőre térhet. Az eső csak esik, csupa sár, viz minden. Egy darabka
