Harangszó, 1915-1916

1915-08-15 / 5. szám

38. HARANGSZÓ. 1915. augusztus 15 A világháború eseményei. A dráma gyorsan közeledik a vége felé. Látluk a legaljasabb bűn ga­rázdálkodását, az igazság lábbaltiprá- sát, a népjogok megsemmisülését. És íme most, egy évi óriási harc után tanúi vagyunk a legmegnyug­tatóbb igazságszolgáltatásnak : a bű­nös indulatok méltó büntetésének, az igazság fényes diadalának. Az, ami május óta a harctéren történik, valóságos istenítélet. Épen azért megnyugtató, felemelő és népművelő hatású. Felkölti és megszilárdítja lel­kűnkben azt a gondolatot, hogy a népek, nemzetek sorsa Isten kezé­ben van, aki igazságos mértékkel mér mindenkinek. Boldogságot, meg­elégedést ad annak, aki azt meg­érdemli, pusztulást, megsemmisülést annak, aki arra rászolgált. Az oroszok futása. Az a zseniális haditerv, melyet hadvezetésünk az antanttal, főképen az oroszokkal szemben megállapított, most van a megvalósulás tetőpont­ján. Most látjuk igazán, hogy a gőz­hengernek csúfolt óriási orosz hadse­reg, melyre az antant lelkiismeretlen számítását alapította, mint omlik össze a tisztesség, a hazaszeretet, az igaz keresztyén műveltség és be­csületesség fegyvereinek hatása alatt. E hó elején leghevesebb volt a harc a Visztula és a Búg között. Az oroszok sejtették, hogy sorsuk itt dűl el. Azért visszavonulás közben meg-megállottak, hogy a területet megvédni próbálják. Hasztalan kísér­let volt. A németek, mint a jelentés mondja, csakhamar áthaladtak Kőim városán, azon a vasúti csomópon­ton, mely Lublinnal és Ivangoroddal együtt délről nyitja meg az utat Varsó felé. A mieink Kurovtól észak­nyugatra űzték az ellenséget. Hin- denburg a Nymen folyó körül ope­rált nagy körültekintéssel. És eköz­ben megérett e hónap első hetének legértékesebb gyümölcse, koronája a Gorlicénél megindult szakadatlan dia­daloknak : Varsó és Ivangorod eleste augusztus 5-én. Az esemény fontos­ságát a hivatalos jelentés is jelzi, amidőn azt mondja, hogy „azok­nak a sikereknek hosszú sorát, ame­lyeket a szövetségesek a Dunajec mellett lefolyt májusi csata óta Ga­líciában, Dél- és Észak-Lengyelország- ban és a keleti tengeri tartományok­ban kivívtak, Ivangorod és Varsó elfoglalása koronázta meg.“ Len­gyelország két legfontosabb városá­nak eleste, a szerencsétlen ország közellevő felszabadulását, a dráma utolsó felvonásának kezdetét jelenti. Az oroszok menekülve hagyták el a jól megerősített két várost. A Varsóból kiözönlő sereg átkelt a Visztulán és a jobb parton Varsó ikervárosában, Prágában húzódott meg. Másnap orosz módra onnan lövöldözte a lengyelek ősvárosát, pusztította a város műemlékeit, köz­épületeit, palotáit. Kurlandban vágtatva halad előre a német lovasság. Az orosz sereg mind feljebb szorul. Fenn Riga, a Nymennél Kovnó a cél. A mi csa­pataink Ivangorod elfoglalása után a Visztula és Búg közelében folytatják az ellenség üldözését. Az olaszok veresége. A hivatalos jelentés szerint „az olaszoknak naponta megismétlődő támadó kísérletei és elszigetelt előre­törései rájuk nézve állandóan teljes kudarccal végződnek. Ahol az olasz gyalogság támadást kezd, ott vagy ágyűtűzünk űzi vissza, — ha ezt állja — vagy vitéz gyalogságunk veri vissza, nagy veszteséget okozva“ Hadviselésünknek itt védekező jellege van. De azért vitéz csapataink né­melykor átcsapnak olasz földre, a Kami Alpesekre, vagy a magas Ortler-hegycsoportra s ott leckéztetik meg a hitszegő taliánt. A törökök sikere. A törökök a Kaukázusban győzel­mesen nyomulnak, haladnak előre. Az oroszokat több csatában megver­ték és megszállták az egész Murad- völgyét. A Dardanelláknál meg-meg- ujuló támadásokat győzelmesen ve­rik vissza a törökök. Szedil-Bahr mellett a lövőárkok irányában 200 méternyi területet elfoglaltak. Egyéb hírek. Hadizsákmányunk az orosszal szemben júniusban: 527 fogoly a tisztek közül, 126.311 a legénységből, 16 ágyú, 202 géppuska. A németek zsákmánya: 323 tiszt, 75.719 a le­génységből, 10 ágyú, 126 gépfegyver. Krisztiániából írják: Az Alfen­posten párisi jelentése hírül adja hivatalos adatok alapján, hogy Fran­ciaországnak a háború első öt hónapjában 6.403,000.000 frank volt a hadiköltsége. Angol lapok Írják, hogy az ola­szok pénze elfogyott. Első hadiköl- csönükből fedezték a líbiai hadjárat költségeit s újjászervezték hadiflot­tájukat. Az utolsó kölcsön még arra is alig volt elég, hogy az első há­borús hét kiadásait fedezze. A tőke­pénzesek félreállanak. Az államnak nem adnak. A nép a csődtől való félelmében elássa a pénzét. Az Associated Press Angliának a háború kezdete óta szenvedett tiszti veszteségét 12.642-re teszi, ezek közül 3685 halott, 1115 eltűnt. NEHÉZ ÓRAK. A mi imádságunk Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 5 Mikor imádkozol... Máté 6, 5—8. v. A szavak elmondásában kimerülő imádságnak nincsen értéke az Isten előtt. Ő nem az ajakra néz, hanem a szívbe. Hozzá nem a szó száll fel, hanem az érzelem. Kiolvassa szi­vünkből az elmondatlan érzelmeket s megérti azokat a csöndes sóhajtá­sokat, melyekben sokszor több az imádság, mint az egymás mellé he­lyezett szavakban. De azután hiába mond az ember akármennyi szót, képet, hasonlatot, a remekbe készült, legcsillogóbb beszéd sem ér fel egy szemernyi kicsiny érzéssel. Nem imádság az, hanem csak üres szó, nem istentisztelet, hanem csak üres formaság, nem a lelkünk szabad odaadása, hanem csak szolgai tör­vénybetöltés. Lesújt a Krisztus egyetlen szavával: „olyanok vagytok,; mint a pogányok 1 Felejtitek, hogy én senkit se hallgatok meg a sok

Next

/
Thumbnails
Contents