Harangszó, 1915-1916

1915-08-15 / 5. szám

1915. augusztus 15. HARANGSZÓ. 39. beszédéért ?!...“ i Vannak népek, melyeknél az imád­kozás annyira elfajult, hogy a gaz­dagok külön imádkozó szolgákat tartanak. Ők már nem is imádkoznak, hanem csak imádkoztatnak. Sőt ima­hengereket is készíttetnek s azokra erősitik az imádságot. A hányszor a henger megfordul, annyi imádságot mond el a henger tulajdonosáért. Itt tehát nincsen másra szükség, mint egy hengerre, meg egy szolgára. Sok helyen még ez se kell. A hol a folyó ágyat mosott magának, két részre osztván a földdarabot, ott elég egy Írással teleragasztott, kerék, a többit elvégzi a hullám. A hányszor megfordul a kerék, annyi imádság száll a mennyország felé. Mosolyogva gondolunk ezekre a dolgokra. Pedig ki tudja, a mosoly egy része nem szól e. minekünk ?. . Ki tudja, nem hangzik-e a mi imád­ságunk sokszor olyan lélek nélkül, mint a bérért imádkozó szolgák ima morzsolása. Hiányzik belőle a szent vágyódás, hiányzik az igazi Isten keresés, hiányzik a lélek odaadó bizodalma. Mikor imádkozol, kérdezd meg ezt magadtól és vigyázz, hogy olyan ne légy, mint a képmutatók és po­gányok. De hát milyen legyen az én imád­ságom ? Ha érzed, hogy a földi gyarlóság lelked szárnyát megköti, saját gyöngeséged szivedet bilin­csekbe veri, akkor menj el a Krisz­tushoz és kérjed őt összekulcsolt ke­zekkel : „ Uram, taníts meg minket imádkozni!.../ * „Az én számnak beszédei és az én szivemnek gondolatai pedig legyenek a te kedved szerint valók te előtted, óh Uram, ki nékem erősítőm és sza- badítóm vagy.11 (Folytatjuk.) saasaaläfi: | Az egyház köréből. A győri belmissziói egyesület nyol­cadik évi jelentése lélekemelő számadato­dat állít egymás mellé arról az áldozatkész, Edaadó munkásságról, melyet az egyesület t világháború nehéz esztendejében kifejtett. A gyülekezet szeretetházában felállított kórház berendezéséről az egyesület gon­doskodott. Egyszerre az elején 500 kor.-t Izavazott erre a célra. Tagjai ruha-, ágy­neműt, élelmet, stb. gyűjtöttek. Az érkező 18 sebesültet gondosan felszerelt kórház, gazdag éléskamra, gyöngéd ápoló szeretet yárta. A termény és pénzadományok Összege eléri a 600 kor.-t, A kórházi ház­tartást Andrássi Katalin k a. vezeti, buz­gón segédkeznek neki az egyesület tagjai. Az orvosi teendőket dr. Schroeder Gyula Végzi. A helybeli hiveken kívül, különösen kbezi-i, hőnyi, felpéczi, lébényi, nagybaráti-i, ménfői, rábcakapi-i, tárnokréti-i hívek tá­mogatták a kórházat adományaikkal. — Az egyesület a vallásos élet mélyítésére ;öbb vallásos előadást is tartott. Az egye- jület vagyona 9397 kor. 85 fill. Bevétele 10.269 kor. 74 fill. Kiadása 5746 89 kor., jénztármaradványa 4522.85 kor. Itt közöl­jük a jelentés utolsó részét; „Sok iilusi Jnktól megfosztott bennünket ez a háború, jókat csalódtunk az emberekben, emberi »tézményekben, de egyben kell, hogy meg- rösödjünk, abban a meggyőződésünkben, yy az evangéliom Isten hatalma minden Ili­nek üdvösségére ! Ragaszkodjunk hát egész lekkel egyházunk, hitünk egyedüli alap­hoz, a Krisztus evangéliumához I Sok Szomorúságot fog a világra árasztani ez 1 emberi gonoszság szülötte háború, le­iünk készen a szeretet csodatevő hatal­mai enyhíteni azt, özvegyeket, árvákat, íomorultakat gyámolítani, hogy amit az éberek gonoszul gondoltak, Isten hadd 'rdítsa azt általunk is jóra. .Mikor az 1870—71 évi francia háborút i^et testvéreink diadalmasan bevégezték, jílk nagynevű lelkészük a diadalmi ünne- ? arról beszélt, hogy a német fegyve­rek az adott győzelmet, hogy felettük volt gondviselő Isten, előttük a vitéz hadse­reg, mögöttük az imádkozó és dolgozó nép. Nekünk is eddig felettünk őrködött a gond­viselő Isten, előttünk is diadalmasan lo­bogtatja a győzelem zászlóját vitéz had­seregünk... legyünk mi az imádkozó és dolgozó nép, akkor bátran vallhatjuk ez évi jelszavunkat: Ha tábor fog körül, nem fél az én szívem, ha had támad reám, mégis Ő benne bízom én l•' A rokkantak javára. Lélekemelő ünne­pély színhelye volt aug. elsején a nagyge- resdi ev. népiskola Jakab Imréné úrasszony, ki a múlt tanévben hadbavonult tanítók helyett az oktatást is vezette, fölöttébb sikerült színielőadást rendezett az iskolás­gyermekekkel a háború rokkant hősei ja­vára. A legnagyobb elismerés illeti meg e de­rék hölgyet azért a lelkes buzgalomért, mellyel e szent ügyet felkarolta és sem időt, sem fáradságot nem kiméit a siker érdekében A gyermekek betanításában, a darab rendezésében, nemkülönben a nagy ügyességgel tervezett díszletek készítésé­ben hűségesen osztozott Jakab Imre Nagy- geresd érdemes jegyzője is s a közös fá­radozásnak kiváló erkölcsi és anyagi ered ménye lett. Már maga a kis színjáték igen szerencsésen volt megválasztva, Zilahy Lajos sikerült műve a „Rongyos katona.“ Mindenek fölött alkalomszerű, értékes al­kotás, megható jelenetein szelíd humor csil­lan át, s a néplélek tökéletes ismeretén épülve föl, az igazság erejével hat. Az első fölvo­nás a mennyországban játszik. Szent Péter őrzi a kaput, körülötte angyalok serege. Fáradt földi vándor érkezik a „rongyos katona“, kit az ellenség golyója szíven ta­lált. Az angyalok hozsannája fogadja, de ő a százada iránt érdeklődik, melytől — úgy véli — eltévedett. Szent Péter fölvilá­gosítja, hogy itt „nincs rapport, nincs ab- firoiás," itt egyenlő a generális és a köz­katona. Ez a mennyország. Nagy örömben és boldogságban most már örökre itt marad. Ám a katona még egyszer kívánja látni kis lakóházát, feleségét, gyermekeit és addig könyörög, míg szt. Péter meg­engedi neki, hogy egy fél órára visszatér­hessen a földre. A második felvonás színhelye a katona kis kunyhója. Fiacskái a háborúról beszél­getnek, édes apjukat emlegetik, jószívű szomszédasszonyok a katona feleségét vi­gasztalják, akinek épen megjött a „lista,“ hogy az ura hősi halált halt. Két szanitész- katona és Gábor arkangyal, mint szanitész- altiszt bevezetik a „rongyos katonát,“ mint lakásán ápolandó, súlyos sebesültet. Nagy örvendezés, fontoskodás közben lefektetik a saját ágyába. Ámde nem időzhetik soká szerettei közt. Csak míg elmondja az utolsó roham történetét, csak míg módban hagyja az asszonyt, mint gondozza kis gazdaságát és gyermekeit, s a félóra már is letelt. Besereglenek az angyalok, hogy elvigyék az örök békesség hazájába a vitéz ron­gyos katonát. A kis szereplők mindnyájan nagy törek­véssel igyekeztek megfelelni feladatuknak s többen közülök igazán sikerült alakítás­sal lepték meg a nagyszámú közönséget. A színdarabot több szavallat, zene és ének­szám követte, méltó szórakozást nyújtva. Az anyagi eredmény — hála a közön­ség áldozatkészségének — meghaladta a 200 koronát, melynek egy részét a hely­beli rokkantak között osztották szét, a többit pedg a „Hadsegélyző hivatal“ ren­delkezésére bocsátották. Itthonról. A trónörököspár Budapesten. Károly Ferenc József trónörökös és felesége, Zita királyi hercegnő Budapestre látogattak és néhány nap közöttünk voltak s budapesti tartózkodásuk alkalmával a háborúval kap­csolatos közintézményeket (csapatok, kór­házak, jótékonysági intézmények, badiszer- gyárak) látogattak meg. Zemplénmegyében 190 község pusz­tult el. Magyarország ama megyéi közül, melyeket nem csak távolról legyintett meg a háború tüzes levegője, hanem amelyeknek földjén harcok folytak, gránátok repültek szikrát hányó ívben és garázda ellenség pusztított, — e megyék közül kétségkívül Zempléné a szomorú elsőség. Hivatalos megállapítás szerint a megyének 440 köz­sége közül 190 pusztutt el.

Next

/
Thumbnails
Contents