Harangszó, 1915-1916
1915-08-15 / 5. szám
I9l5. augusztus 16. VI. évfolyam. 5-ik szám. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. VALLÁSOS NÉPLAP. Előfizetési ára egész évre közvetlen kOldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és minden- nemfi megkeresések a szerkesztőség oímére KÖRMEND-re (Yasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító Is. TARTALOM: Papp—Váryné: Keresztek. (Vers.) — Endreffy János: önvizsgálódás. — Csite Károly: A hálás tyukocska, (Elbeszélés.) — Kapl Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Tanítók a harcmezőn. — Az ellenség durvaságai. — A világháború eseményei. — Nehéz órák. Kapl Béla: Mikor imádkozol ... — Ország-Világ. — Persely. — A szerkesztő postája. Keresztek. Hurrá, előre, ti derék legények! Hurrá, csak rajta, magyar, osztrák, [német I Csak most feszítsd meg karod erejét, Dicsőség és győzelem int feléd. Feszítsd csak melled büszkén a [halálnak, És add a javát, amit tőled várnak; Golyó ha üt — ne fájjon a sebed: Takarja majd a büszke vaskereszt. Hurrá, előre, ti derék legények! Csak rajta, rajta, amig tart az élet... Ti számtalanok: ifjú, hős, vitéz, Kiknek csak halál a kiosztott rész. Ha elmaradtok vérzőn, dísztelen, A temetőnek szántott útfélén ; Oh tekintsétek a krisztusi jelt: Dicső emlék a szürke fakereszt. Hurrá, előre, ti derék legények! Előre mindig, amíg célhoz értek ... Mit a halál, ilyen célokért?! Egy szebb jövőért ontjátok a vért. A hült porokból új élet fakad: A vérmezőkön gyermekünk arat, S új üdvöt hoz, régi sebet hegeszt A békességes, szent búzakereszt. Papp-Váry Elemérné. Ön vizsgálódás. Irta: Endreffy János. Csendesen járok az utcán s be-be nézek-hallok a házakba. A kapuk kitárva: a takarodás ideje van. Hozzák haza a fáradt emberek a föld termését. Mintha cselekedetben folyó istentisztelet lenne a falu képe, oly ünnepies és tisztelet. :t keltő a kepékkel magasra megrakott kocsi kimerült embereivel, állataival. A munka mindig áhítatot kelt a szívben. Nagy dologidő ez a mostani, kétszeresen nehezebb minden más öregemlékben élő munkánál. Szinte elszégyenli magát az, aki nem dolgozik... De a munka csendes áhítatát megzavarja valami. Az, amikor be-be néz-hall az ember a házakba. Az egyik házból durva káromkodás hal- ük ki. Vastagon ömlik valakinek szájából a szennyes beszéd, tarkábbnál tarkább, cifrábbnál cifrább kifejezések csúfkodnak benne. Gyorsan elsietek a ház előtt, mert szégyenlem, hogy hallottam. A másik házban valami gyereket ütlegelnek a szakadásig, kinek fájdalmas sírása vesékig lehat. Tovább, tovább, hogy ne halljam a kegyetlen kezek művét. A nevelés szent eszméje a pocsolyában fetreng! Itt már nem a jóakaratú belátás, hanem a fékevesztett szenvedély dühöng a durva öklök mögött. Hallom a sírásból, biztos vagyok benne ! Tovább, tovább I... A munka szent, csöndes áhítata elmúlt. A földön járok újra. A földporát taposom, a gyarló embert látom. Istenem, de sok tökéletlenség van a világon! Annyi tökéletlenség, mintha nem is volna világháború, nagy népitélet. Ember vigyázz, még rád is kerülhet a sor, készítsd el magad a számadásra, de ne vadsággal és dúrvaság- gal, mert ez nem előkészület. Ne úgy éljünk, mintha az Isten széke előtti számadás még messze a jövőben lenne tőlünk. Erre minden nap el kell készülve lennünk. Különben a bolond szüzekhez vagyunk hasonlatosak, kiknek nem volt olajuk és a vőlegényt illendőképen nem fogadták, várták. Mi itthon maradottak csak mondjuk, hogy a nagy megpróbáltatásban a világháború vérzívata- rában egészen megváltoztunk, megjavultunk. Mi csak mondjuk... Pedig