Harangszó, 1915-1916
1915-08-08 / 4. szám
26: Harangszó. 1915. augusztus 8 fogva a gyűlölködő angol nép és angol bibliatársulat megvont kegyéért többé esedezni nem fog! Akármint alakuljon is a helyzet, egy dolog világos, parancsoló: gondoskodnunk kell a magyar bibliáról! És e gondoskodásban, a magyar biblia megteremtésének munkájában mindenkinek osztozni kell. Ez a kötelesség amennyire ránehezedik a vezetők, a hivatalos körök vállaira, ép oly mértékben terheli a nem hivatalosok, a nép lelkét is. Mert bár igaz az, hogy a biblia szellemének kell uralkodni az egyházi közigazgatásban, egyházi tanácskozó termeinkben is, mégis a bibliára első sorban az egyes embernek, a nép minden egyes gyermekének, a lelkeknek van szüksége. Ne várja meg tehát az evangélikus magyar nép, n\ig a magyar bibliáról való gondoskodás munkája felülről, az egyházkormányzó testületek egyikének részéről megindul, hanem a maga részéről tegye meg az első, a legnagyobb lépéseket. A gyülekezetekben, hol minden egyháztagnak joga van szólni, hol az egyházát szerető, annak érdekeit szivén viselő hivő szól is, apostolkodik is, prófétái is, gyógyít is, szegényeket segít is, igazgat is Istentől vett tehetsége szerint, a gyülekezetekben induljon meg a magyar bibliáról való gondoskodás. — Szóljanak, beszéljenek ott a magyar biblia szükségességéről azok, akiknek a lelkének a biblia napi tápláléka, akik úgy érzik, hogy a biblia nélkül élni nem tudnának, akiket fájdalommal tölt el az a tudat, hogy ezután sokan bibliához nem juthatnának. — Induljon ki a néptől, az evangélikus magyar néptől, annak minden egyes tagjától a magyar biblia sürgetése 1 Hadd jusson e lelkes sürgetésben kifejezésre, hogy az evangélikus magyar nép nem elégszik meg azzal, ha templomában az oltáron látja a bibliát és csak vasárnaponként hallgatja azt; nem elégszik meg azzal sem, ha minden családnak van egy közös bibliája, egy szentkönyve, melyen ugyancsak meglátszik az idő vasfoga, hanem szükségesnek látja, hogy úgy a jelenben, mint a jövőben, minden evangélikus magyar ember, nő és gyermek el legyen látva bibliával. Szükségesnek tartja pedig ezt azért, mert ebben nemcsak a magyar evangélikus egyház felvirágzásának, hanem az egyes egyháztagok, a lelkek evangeliomi hithűségének is legfőbb biztosítékát látja. Volt idő, midőn az evangélikus magyar nép megmutatta másik szent könyvéhez, az énekeskönyvhöz való ragaszkodását. Most itt az idő, mikor meg kell mutatni a bibliához való ragaszkodását, szeretetét. Semmi, de semmi nem mutatná úgy a magyar evangélikus egyháznak életerejét, élethez való jogát, mint a magyar evangélikus nép egyöntetű állásfoglalása — a magyar biblia mellett. Evangélikus magyar nép 1 Evangélikus magyar gyülekezetek, férfiak és nők sürgessétek a magyar bibliát! Tábori levelek. Gyűjti: E. J. VII. Egy ezüst vitézségi érem története. Két szép levél fekszik előttünk, mindkettő a legszebbek fajtájából. Nincs meg bennük az a különös keresettség, amit az újságírók előtt szoktak a kikérdezettek tanúsítani, a nagyot kicsinynek, a kicsinyt nagynak tüntetve fel. Természetesen, egyszerűen, őszintén, üdén van irva benne a történet, mint ahogy a férj szokott írni hosszú távoliét után feleségének, elmondva mindazt, ami vele azóta történt. Úgy hatnak ránk ezek a katonalelkületű kedves levelek, mint a rekkenő hőségben az üdén, frissen továbbsiető vízmosás, — a lélekben is üdítő vízmosást váltva ki. Hazafias büszkeséggel adjuk közre e leveleket, azzal a bizó öntudattal, hogy ameddig a magyarnak ilyen vitézei lesznek, addig nem fogják megtörni soha sem kozák bandák, sem olasz hitszegők, sem rác orgyilkosok. Isten szent nevében az igaz ügy oldalán mindvégig ki fogunk tartani I Hívek leszünk mindhalálig 1 A kitartásban van a mi erőnk I I. 1915. július 3-án. Szeretett kedves feleségem 1 Már rég szerettem volna terjedelmesebb levelet Írni, de nem volt levélpapírom, csak most jutottam egy csomaghoz, melyet egy elhunyt barátomnak küldtek s persze innét vissza nem küldünk semmit, ilyen utón van még tábori lapom is elég s volt sósborszesz, mig jöttek a postacsomagok, de már vagy egy hónapja nem, pedig itt a harctéren nélkülözhetetlen kincs. Ha most kaphatnék valakitől, adnék húsz koronát egy üvegért. Tehát kérlek, mihelyt felszabadul a póslánk, azt rögtön küldj. Igaz, hogy amint Írtam, hogy egy kis barack (pálinka) is jó volna, no de ez nélkülözhető épp úgy, mint a többi sok mindenféle I Kedves feleségem, azt hiszem fogsz csodálkozni, hogy én most minden nap irok ugyebár ? Ennek oka (illetőleg, hogy máskor nem irok) az, hogy most már 4 napja megint olyan állásban vagyunk, mint ahol egy hónapig voltunk, ez a legélvezetesebb része a hadjáratnak. Mi itt vagyunk egy dombtetőn igen jól elsáncolva, a muszka pedig túl egy másik dombtetőn szintén elsáncolva alig pár száz lépésre. Ha valaki kidugja a fejét: halál fia. Árkaink között kis falu, melynek az innenső felébe mi járunk be éjjel rekvirálni, a túlsóba meg a muszka, persze a lakosság elmenekült s kénytelenek voltak igen sok mindent hátrahagyni, pl. disznót, ludat, tyúkot, sőt teheneket is, melyeket a bakák fejnek minden éjjel s hozzák a tejet a sáncárokba. Egy jó vicc is történt, t. i. a muszkák fogtak egy disznót, megölték, a disznó hangjára figyelmessé lett egy járőrünk, oda lopódzott az éj sötétjében egész közel, megvárta mig a disznót leforrázták, felbontották s már vinni akarták. . . a mi járőrünk rohamot intézett közibük, a muszka elszaladt, aki tudott, a bakák pedig elhozták a húst. Tehát húst eszünk most eleget, ugyan só nem igen van hozzá, de ez nem baj I No de azért ne gondold, hogy mindig igy van, mert ez az egyedüli jobb oldala a harctéri életnek s nem is bízom, hogy soká itt maradunk, mert már közeledik a mars s akkor megint csak rohamozunk, úgy, ahogy szoktuk. Ide is jönnek látogatóba naponként a gránátok, no de ez nem mind talál s ha egy kissé betakarja a homok a ruf-asztalt, kiássuk a homok alól s újra ütjük tovább, mert mit csinálnánk egyebet egész nap 1 Azt hiszem azt a lapot megkaptad, melyben írtam, hogy megkaptam a II. oszt. ezüst érdemjelet; hogy miért kaptam meg, azt még nem Írtam meg. Tehát röviden. Ott, ahol a lajosiakat is elfogták, május 22-én éjjel 2 órakor jött a muszka rohamra; oly sötét volt, hogy hason elmászott egész az árkainkhoz, ott felugrott s még mielőtt a tüzet megnyitottuk volna, az árok tetejéről belőttek és szúrtak, hogy akit először nem szúrtak agyon, megadta magát. Én a jobb szárnyán voltam a századnak,
