Harangszó, 1915-1916
1916-02-27 / 33. szám
VI. évfolyam. 1916. február 27. 33-ik szám. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára 36 számra közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖ,RMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Vitális Gyula: Keresztek. (Vers.) — Mészáros István: A családi élet sorsdöntő órája. — József királyi herceg a katonákhoz. — Fenyves Ede: Egy hazug szennyirat Luther haláláról. — Stadtnicker Gyula.: Egy sirdonib. (Vers.) — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért! — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye. Keresztek. Idegen távolból levél jött a házhoz, Csak egy tábori lap, csak pár sor Írást hoz ; De az a pár sor is mily örömet fakaszt ! Szavakba foglalni senkise tudná azt. Anyai kéz fogja, anyai szem nézi. Szivét az a pár sor óh hogy megigézi! Meg újra betűzi, mi van rajta Írva? És újra olvassa örömkönnyet sirva’ ,,Kitüntetésképen kaptam vaskeresztet!“ — Az anyai kebel büszkeségtől reszket — Ily jó hirt titokként megtartani nem tud, Repeső' örömmel a szomszédba elfut S büszke dicsekvéssel mutatja a lapot: ,,Fiam kitüntették, vaskeresztet kapott!" A szomszéd asszony is szorongat egy Írást; Látszik, fojtogatja magában a sirást, De erőt vesz magán, vendégére tekint És háborgó lelke nyugodtabb lesz megint Mi anyai szivét fájdalomba vonja, Már nem is panaszként, megnyugvással [mondja : ,,Én is kaptam, én is, egy tábori lapot, Nem a fiam irta, ő már nem írhatott: Bajtársai Írták, hogy mint hős elesett S a sirjához kapott ő is egy keresztet." VITÁLIS GYULA. A családi élet sorsdöntő órája. Irta: Mészáros István. Lapunk hasábjain rámutattam egy alkalommal arra, hogy az a lelki sivárság, mely a háború előtt reányomta visszataszító ábrázatát a közélet minden megnyilvánulására, éreztette már mételyező hatását a családi életben is. Kifejezésre juttattam akkor azt a velem együtt sokak szívet betöltő reményt, hogy ebből a háborúból embereknek és intézményeknek megujhodva, meggyógyulva kell kikerülniük. Ha népek és nemzetek, államok és társadalmi osztályok, egyének és emberek összessége e háborúban nem tanult, nem okult, hanem ott akarják folytatni, ahol elhagyták, abban a fertőben, abban a bűn-Sodomában, akkor azoknak ez a háború megásta sírját. Meg kell tehát ujulni a családi életnek is. Lelki szükségét érzem annak, hogy lapunk olvasóinak figyelmét reáira- nyítsam most arra, mit kell tennünk, hogy a családi élet megújuljon. Mert ennek a kérdésnek fejtegetése olyan fontos, hogy nemcsak a szószékre való. Nemcsak az egyház, a lelkészek gondját képezi ez már, hanem a hatóságok is, midőn a háború utáni kötelességekről esik szó, foglalkoznak ezzel. Mit kell tehát tennünk, hogy családi életünk megújuljon ? E kérdésre csak úgy lehet feleletet adni, ha megvizsgáljuk az okot, mely miatt a családi élet is kezdett a háború előtti időkben romlani, fajulni. A családi elet hanyatlásának oka annak elvallástalanodása volt. Nemcsak „Minden ország támasza talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s rabigaba görbéd,“ hanem a családi életnek is támasza, talpköve a tiszta erkölcs, és ami nélkül erkölcs nincs, nem lehet: a vallás. Hogy melyik vallás? „Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus.* (1. Kor. 3, 11.) A háború előtt de sok családban ismeretlen volt az Úr Jézus. Hiába zörgetett a családi hajlék ajtaján, nem eresztették be. Ha egy pillanatra beléphetett, távoznia kellett, mert amit sok helyütt látott, sok helyen hallott, az elszomorítá; abból észre kellett vennie, hogy ő ott hívatlan vendég I...
