Harangszó, 1915-1916
1916-02-20 / 32. szám
VI. évfolyam. 1916. február 20. 32-ík szám. Előfizetési ára 36 számra közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: P—cs S—a: Velünk volt Isten... (Vers) — Fábián Imre: Tartsunk ki mindvégig. — Zsiray József: A moszcza- nicai major lakói — Rónay B. Gyula: Bizalom (Versi) — Takács Béla: Levél egy harctérre induló ifjúhoz. — A híres negyvenkettes. — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért! — Világháború eseményei. — Ország-Világ. Velünk volt Isten ... (1915.) Velünk volt Isten I Mit el nem értünk Egy rövid esztendő alatt. . . ? Megvívtuk, a megvívhatatlan Égbe nyúló sziklafalat . . . Ezer akadályon által Szálltunk szembe a világgal. Velünk volt Isten I Beláthatatlan Területek a birtokunk. Magyar kitartás megszállva tartod Büszkén bár merre fordulunk. Magyar lobogó hirdeti: Nevünkkel a világ teli. Velünk volt Isten ! F\ Kárpátokban Áttört ellen hitte szentül, Pusztító hordák martaléka lész Hazám s néped mindenestül; Megállita a sziklafal: Honáért él-hal a magyar I Velünk volt Isten ! Most Gorlicéba, Majd Przemyslbe vonulunk, Lemberg, Lublin, Ivangorodba vitt S Varsóba diadal utunk! Magyar dicsőség csillagod Ki hitte, hogy még felragyog? Velünk volt Isten 1 Ott a Balkánon Elvérzett végleg Szerbia, Nándorfehérvár újra a mienk S annak is kell maradnia. Gaz szomszéd elért a végzet, Romba dőlt királyi széked. Velünk volt Isten 1 Szövetségesünk Egy nap bár hűtlen elhagyott; Nem rettenve álljuk szikla-képen fl legszörnyübb áradatot . . . Doberdo szégyen pad leve, Kisül rajt’ a tálján szeme. Velünk volt Isten! És lesz is velünk, Mert szent jog s igazság vezet, Becsület és honszerelem fognak Dicsőn nagy munkára kf t. Egy szebb jövő mosolyog ránk Bízva bízzál édes hazánk! (Szentes.) P—cs S—a. Tartsunk ki mindvégig. Irta: Fábián Imre. Az a hatalmas háború, mely lángba- boritotta a világot nem egyes embereknek a küzdelme, hanem a népek sokaságának óriási csaiája. Az egyes emberek szenvednek, véreznek benne, de az egyesek által hozott áldozatok jutalmat nem az áldozathozók számára, hanem nemzetük számára teremnek. Az egyes emberek, az egyes családok a harcoló felek mindegyikénél csak veszítenek a háborúban, de a népek, nemzetek számára az egyik oldalon a küzdő hősök által hozott áldozatnak gyümölcse érik meg. Ki ne tudná, hogy széles Magyar- országon is sok család van, amely veszített, sokat veszített e háborúban, amelyre gyászt hoztak a hősi küzdelmek. De azt is mindenki tudja, hogy nálunk az egyes hősöknek vére .gazdag magvetés“ lett az egész nemzet számára, mert az egész nemzet sokat nyert tekintélyben és hatalomban. A világnak bármelyik tája felé nézünk, magyar hősök temetőjére esik tekin-
