Harangszó, 1915-1916
1916-02-13 / 31. szám
VI. évfolyam. 1916. február 13. 31-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. háború tartama alatt megjelenik minden vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára 35 számra k8zvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vaevármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Somboryné P. Margit: Csak imádkozzatok. (Vers.) — Kapi Béla: Elcsöndesedés. — A népfelkelők. — Vándor; Egy se legyen áiva. (Vers.) — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Gazdasági föladataink. — Gyárik György • Ha maid az éj I . . . (Vers.) — Tanítók árváiért I — Világháború eseményei. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye. Csak imádkozzatok... Ti kiknek aggódó Könnyeken visz útja: Csak imádkozzatok Mélyen lebornlva. Távol harcmezőkön Küzdő véreinknek Minden kardcsapását Égi kegyelmével Kíséri az Isten; Az ő igazságos Sujtoló jobbjánál Erősb íegyver nincsen. Csak imádkozzatok .. . Majd eltűnik a Gond, S szemünkből sok könnyű, Tán mire nyit a lomb. Majd eljő a nap mely Újra gyújtogatja Szomorú kunyhóink Kihunyt ölöm mécsét. Elárvult tűzhelyek De régóta várják Hős édesapáink Boldog hazatértét. Ob mert visszajönnek Fényes diadallal, Tán mire felvirradt A tavaszi hajnal. Csak imádkozzatok . . . Somboryné P. Margit. Elcsöndesedés. Irta : Kapi Béla. Illés próféta eljutott Hórebig, az Isten hegyéig s varta az Urat. Mögötte elmaradt negyven éjszaka sötétsége és negyven nappal erőfeszítő gyötrelme. Kezéből elejtette a vándorbotot, úgy várta az Urat. Hirtelen rettenetes szélorkán zúg végig, nyöszörögve hajlonganak a fák, a vihar acél-erős ekéje felhaso gatja a földet s kettészeli a hegyeket. Illés vigyáz, de az Urat nem találja. Azután rettenetes földrengés ráz- kódtatja meg lába alatt a talajt, az álmából felriadt rettenetes hatalom mély sírüreget hasít lába elé, felforgatja a fákat, megsemmisíti az életet. Illés vigyáz, de nem látja az Urat. Utána emésztő tűz szalad végig erdőn és mezőn. Égfelé csapkod a piros lángnyelv, körülötte izzó lángtengerbe merül a világ. Pattogva megemésztődik a fa, kiég a vadvirágos mező gyökere. Szállongó korom és füstfelhő fekete szemfedőt borít a kihalt természetre. Illés vigyáz, de nem látja az Urat. Ekkor tavaszi fuvalom indul alá a hegyekről. Uj tenyészet széthulló magját rejtegeti szárnya alatt. Amerre nesztelen léptekkel végigsuhan, halkan, csöndesen megérinti a felégetett, elpusztított földet. S ime, fiatal zöld hajtás hull a száraz erdő tar ágaira, szétomlik a földgöröngy s virág emeli fel belőle kelyhét. Élet zsendül s betölti a világot egy új élet ígérete. Illés vigyáz. Fáradt lelke felujjong: az életfakasztó tavaszi fu- valómban meglátja az Urat. Negyven nap megpróbáltatása, negyven éjszaka sötétsége van mögöttünk. Pusztító viharokat láttunk, rettenetes
