Harangszó, 1915-1916

1916-02-06 / 30. szám

VI. évfolyam.

1916. február 6.

3Ö-ik szám.

Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

TARTALOM: ifj. Szmodics illés: Üzenet a távolból. (Vers.) — C.; És felkelvén. . . Qyörik György: Farsang. — Farkas Mihályné: A karácsonyfa elégiája. — Kolpaszky. Jenő: Reszkető hópihén. (Vers ).— Kapi Béla: A láthatatlan kéz. — Matis József: Reménység. — A magyar katona. — Tanítók árváiért. — Megkésett levelek. — A világháború eseményei. — Ország-Világ.

Üzenet a távolból.

Oroszország, 1915. jan. 20.

Hideg szellő lengedez.

Hó csillagok hullnak.

Daru s vadlud madár,

Dél felé utaznak.

A vándor madarak Hazánk felé mennek A magyar bakának Búcsút énekelnek.

Ránézünk egymásra.

Mit izenünk haza,

Hol epedve vár ránk A jó hitves s anya?

A jó öreg szülök Apró unokákkal,

Hol minden szomorú,

Ahol minden árva

Madarak, vándorok Ha arra kerültök.

Szép Magyarországba,

Ha betévednétek Mondjátok meg otthon: Istenben bízzanak,

Aki segítségére Vagyon a magyarnak.

Nagy Oroszországnak Hideg, havas síkján, Vigyázunk hazánkra,

Magyar hazám te rád. Magyarország földjét Sohal többé, sohal Orosz medve csorda Többé nem tapossa.

Fesse bár pirosra Hős vérünk a földet Kedves magyar hazánk Föláldozzuk érted,

Amit ősapáink Vérükkel szereztek Hát mi azt utódok,

Nem védelmeznénk meg?

Ne félj Magyarország,

Isten vigyáz reád,

Ellenség kezébe Nem adja a hazát.

Ezt izenjük haza,

Madarak megmondják:

Isten oltalmazónk,

Isten vigyáz reánk I

Ifj. SZMODIOS ILLÉS.

És felkelvén, elméne az ő Atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátta az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és meg- csókolá őt. Luk. 15, 20.

Ily fogadtatásra a tékozló fiú nem számított. Hiszen örült volna és azért is hálás akart lenni, ha az atyja házába akárcsak napszámos gyanánt is sikerült volna bejutnia. És ime minő fogadtatás I Nincs szemrehányás, dorgálás, büntetés, hanem kegyelem, jóság és megbocsátás. De vájjon miért mondja Megváltónk ezt a példázatot?! Azért, hogy a megtérni kész és az üdvösségre vágyó bűnösök előtt feltárja az a végtelen irgalmasságot, mely bizodalmát önt a kishitű, megcsüggedt lelkekbe, ezt mondván : ne féljetek! De mondja azért is, hogy a konok és szeretet nélkül szűkölködő farizeusok előtt isj megvilágítsa a kötelesség útját, hogy ők is a kárhozat utján tévelygőknek tekintsék magukat, akik csakis egy úton érkezhetnek a gyógyuláshoz és a lelki békéhez, t. i. a teljes, szívet átalakító vezeklésnek és a feltétlen gyermeki szeretetnek, az Isten irgalmába vetett bizodalomnak utján. Ráléptél-e már