Harangszó, 1915-1916

1916-01-30 / 29. szám

1916. január 80 HARANGSZÓ. 227 A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta : Kapl Béla. Tizenharmadik fejezet. Andris levelet irt. Folyt. 28. Hasztalan volt Szabóné minden húzódása, át kellett menni Farka- sékhoz. Maga Farkas Tamás vezeti a karjába karolva s a szobában Teréz asszony készíti el számára a nagy karosszéket, még a rojtos selyem­kendőt is hátára teríti. — Ne fázzék nálunk, édes szom­széd asszony. Jaj, dehogy is fázik I Inkább olyan meleg érzés járja át szívét, hogy szeme is minduntalan könnybe labad. Mikor Farkas Gergely rájuk njitja az ajtót, megdöbbenve áll meg a küszöbön. Ébren van, vagy álmodik ? Szabóné ül ott a karos-székben ? Azóta, hogy kikosarazta, alig látta ilyen közelről. Ejnye, ejnye, hogyan lehervadt. Arca ráncos, homloka re­dős, haja megritkult, megőszült. Csak roncsa maradt a réginek. De akár­mennyire meg legyen lepetve, Farkas Gergely van annyira finom ember, hogy ne mutassa lelke háborgását. ► Különben is könnyen elpalástolhatja zavarát, mert Tamás, meg a felesége szóhoz sem engedik jutni. Egyszerre beszél mind a kettő s kisebb gond­juk is nagyobb annál, hogy Gergely úr arcáról a megbotránkozást leol­vassák. Csak egy figyel mindenre: Farkas Ilonka. Figyeli az apját, de azt is észreveszi, hogy Szabóné fél­refordítja a fejét s összeszorított ajakkal földre szegezi tekintetét. Far­kas Gergely pár percig időzik, azután elbúcsúzik. Azt mondja: még a tisz­telendő úrnál van dolga. Útközben különös gondolatok cik­káztak át lelkén. Hiszen máskor is, többször is felébredtek benne ezek a pörlekedő, ítélkező gondolatok, de talán még sohase annyira, mint ép­pen most. Jó utón járt e, nincsen-e életében valami botlás goromba, jó­vátehetetlen tévedés? Nem-e hazugság az az egész, amire munkáját, életét, embertársaihoz való viszonyát felépí­tette ? Az egyik ház ereszéről egy darab vakolat-törmelék koppant lába elé. összerázkódott. Szíve olyan hangosan dobogott, hogy minden dobbanását egészen a nyakáig felérezte. Pedig csak egy kis vakolat volt. Ha egy darab tégla, vagy egy méteres párkányzat hull le s véletlenül éppen az ő fejére zuhanik, akkor végzett. Milyen különöst A Balázs Péter házfalánál, éppen a kettős ákácnál kellene meghúzni a vonalat: innen felől még az élet van, túlnan már a halál. És még azon túl ? Tovább üzte-füzte a gondolatát. Hát ott a Hajnal Ferenc portájánál ugyan mi várna rá, ha a halál után is egyenes vonalban mehetne tovább ? Hirtelen cövekbe verődik a lába. Leveszi ka­lapját s végigtörli izzadt homlokát. Bizony halál után Ítélet lesz, nincsen máskép. De mit rejt majd számára az ítélet? A földön csak eligazgatja az ember egy kis ügyeskedéssel a maga dolgát, sánta érzésre kerít finom pantallót, szemet szúró rut foltra selyem pántlikát. Elkövet ezt- azt, azután keres mentséget, magya­rázatot s ha mást nem, lega’abb a látsza­tot igyekezik megmenteni. Hanem majd oda fenn 1... Hogyan disputálja el az Isten itélőszéke előtt az igazságot ? Hogyan feketíti be a szorgalmasan dolgozgató polgárokat? Hogyan szé- pítgeti jóra a nemes pártiak hatalom­féltését, gyűlölködő féltékenységét ? Hogy lesz minden, ha Isten előtt áll ? Elnevette magát. Eh, milyen bo­lond az ember. Vakolat törmelék pottyanik lába elé s egyszerre ilyen rettenetesen komoly gondolatokkal gyötri lelkét. Pedig hol van még a halál! Biztos, hogy nem leselkedik Balázs Péter kertkerítésénél, hanem talán még valahol fenn bujdokol a sötét fenyvesben, ahonnan panaszos, hideg szél süvít alá éjszakánként. De azért a gondolat mégsem en­gedi pihenni. A kapaszkodónál meg­áll egv szusszantásra. Eszébe jut öreg Nagy András szava (ma sem tudja, példálózott-e a falu prófétája, vagy pedig csak beszélt ?): — mindig nehéz odajutni, ahol Istent igazán imádják I... A tisztelendő és tanító úr éppen együtt dolgoznak. Léniázott, rubrikás ívekre hajolva imák egy nagy könyvbe. Mikor egy pillanatra megáll a küszö­bön, éppen azt mondja a tisztelendő úr: — hát hiába 1 nincs több fogat tizenkettőnél s a munkáskar is felére apadt. Farkas Gergely tele van panasszal. Eddig csak elvesződtek valahogy, de most három cselédjét vitték el egy­szerre. Nincs tekintettel a törvény semmire I Viszi, ahol talál, se kérdez, se felel, elrekvirál gabonát, embert, lovat, szekeret. De hát mit ér a föld, ha nem tudjuk bevetni ? Mit ér a gabona, ha nem szabad félrerakos­gatni ? A tisztelendő úr türelmesen hall­gatja a végemehetetlen panaszkodást, azután csöndesen int kezével. — Hát bizony, ez lehet nehéz, kellemetlen dolog, hanem azért mégis így van ez helyesen. Most az egyes ember semmivé zsugorodik s a haza, a nemzet nagy érdekei lépnek elő­térbe. Mindegyikünknek áldozatot kell hozni. És mondja meg Farkas Ger­gely uram jó lelkiismerettel: kicsoda hozott nagyobb áldozatot, az a sze­gény gazdaember, aki családját, adós­ságra vásárolt kicsiny gazdaságát, mindenét otthagyta, vagy pedig Far­kas Gergely uram, ki élvezi gazda­ságát, nyugodt boldogságát, csak éppen hogy egy kis cseléd nehézség­gel küzkölődik ? Nem tetszik Farkas Gergelynek a beszéd, de mit tegyen, hallgatja tü­relmesen. Egy-egy szót azért közbe dob: — No, azért rajtunk is van elég, talán több a kellemetlenségnél!.. . — Ne gondolja, — folytatja lassú, meggondolt hangon a lelkész, — csak az a baj, hogy maguk csak a maguk számára élnek s egyikük se néz át a szomszéd portájára, vájjon nem segíthetne-e valamelyest. így azután meglett emberek élik a régi kényelmüket, más meg az égetőn szükséges munkát se tudja elvégezni. Vegyenek példát a zsellér családoktól. Azok úgy dolgoznak egymásért, mintha egy család gyerekei lennének. Az igaz, hogy gyerek, asszony egy­formán munkában áll. — Nezze csak, — folytatja a lel­kész s felvesz az asztalról egy hosz- szúkás papiroslapot, — mikor össze­írtuk. hogy kinek mennyi hold földre, Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székhazában.) 62 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents