Harangszó, 1915-1916
1916-01-23 / 28. szám
1916. január 23 HARANGSZÓ. 219 Az asszony szivéhez szorítja kezét, arca belesápad. A férfi odaérkezik. — Nincs nagy baj 1 Bal vállát érte a golyó 1 Az asszony keze megint összekul- csolódik. — Istenem, édes jó Istenem, —- mondogatja — mégis csak meghallgattad mindennapi imádságomat!.. A szobában Farkas Tamást is cserben hagyja az ereje. Lába reszket, megtántorodik, talán földre is zuhan ha hirtelen meg nem kapaszkodik az asztalba s a székre nem ereszkedik. Szemhéjjá lassan kivörösödik, azután egvszer csak kibugyanik egy könnycsepp, utána még egy, még egy •.. Átnyúl az asszony keze után s gyöngéden megsimítja: — Látod anyja, a fiunk éli... Levelet irt 1... Csak mikor lecsöndesedtek, csak akkor kezdik az olvasást, amint következik : Édes jó Szüleim ! Kívánom a jó Istentől, hogy soraim jó egészségben s nagyobb boldogságban találják, mint a milyen nekem jutott osztályrészül. Nehogy azonban hasztalan aggodalmat okozzak, sietve megírom, hogy a jó Isten kegyelme megőrizett a sok veszedelem között ' s elég könnyű sebbel kerültem a kórházba. Egy nekilódult ostoba orosz golyó éppen a bal vállamon szaladt keresztül. Azaz, dehogy is bolond golyó, inkább nagyon is okos, mert ha félarasszal lejebb szalad, bizony éppen a szívemen fut keresztül s akkor én is ott maradok sok hős bajtársaimmal együtt a havas mezőkön. Amúgy is kedves golyóbis a muszka golyóbis, olyan kis lyukat vágott a hegyes végével, hogy piros foltnyi helye is alig maradt. Egy kis ütést éreztem, azután már ki is szaladt belőlem. Ami azután következett, az már sokkal csúnyább volt. Éppen rohamra indultak a mieink, azaz már rohantak is, mikor mögénk vágott egy mérges, ellenséges gránát. Torony magasságra feltúrta a földet s ránk szórta térítőnek. Eh, dehogy is térítőnek, szemfedőnek. Csak azt éreztem, hogy valami rettenetes erő földre dönt, tele- szór kövekkel, kopogó, fagyos göröngyei, azután ránehezedik a mellemre, mind jobban, mindig erősebben. Talán nem is földréteg az, hanem házakat tolnak fölém s rettenetes sziklákat görgetnek reám. Nagy kínnal a számhoz feldolgoztam a kezemet. Egy kis férőhelyet szorítottam neki, hogy legalább valami kis levegőt szívhassak. Nem tudom, meddig feküdhettem a földréteg alatt. Erőm fogyott, lélegzetem kihagyott, valami rettenetes fáradság fogta el lelkemet. De olyan különös, világosan tudtam gondolkodni, majdnem azt mondhatnám, hogy láttam a sötétségben. Hazagondoltam, magukra édes Szüleim, meg a Pejkó lovamra. Azután még sok minden egyéb is átfutott lelkemen, mintha iskolás koromtól kezdve újra átéltem volna mindent, — néhány pillanat alatt. Na, ez a halál, gondoltam. Istenem! segíts, sóhajtottam, azután elveszítettem öntudatomat. Este volt, mikor magamhoz tértem, de akkor már a dekkungban feküdtem. Bajtársaimtól tudom, hogy csapatunk visszaszorította az oroszt, azután maga is visszahúzódott régi állásába. Sza- kaszvezetőnk számba vette az embereket. Hatan hiányoztunk. Nem engedett pihenni addig, míg meg nem keresték őket. Kettőt halva találtak a lövészárok előtt, hármat sebesülten szedtek össze egy nagy vízmosás partján. Engem hiába kerestek. Végre a szakaszvezetőm rám talált. Emlékezett a helyre, ahol utoljára látott s észrevette, hogy ott a föld összevissza van túrva. Ásni kezdett, s addig ásott, mig végre megtalált. Azután addig élesztgetett, míg magamhoz tértem. Mondják a többiek, hogy az oroszok észrevették a mozgolódást s oda lődöztek. De ő mindaddig nem nyugodott, míg ki nem kapart a nagy földomlásból s a saját testének fedezete alatt bevitt a fedezékbe. Nem ő mondta, a többiektől tudom, ő csak annyit mondott: — csakhogy kinyitottad a szemedet, AndrisI... Édes Szüleim, kegyelmetek is jól ismerik az én életmentőmet: Szabó János a neve. Otthon csak látásból ismerik, de mi a szive lelkét is megismertük. Szakaszvezető, de úgy nézünk rá, mintha kapitányunk lenne. Először szakaszvezetőm volt, azután jóbará'om lett. most meg életem megmentője. Bizony, ha ő nincs, meg ha szíve nem olyan, mint a milyen, akkor én soha többet nem látom meg szüleim arcát, meg szülőházam táját. Nem is csak azért Írtam meg mindezt, édes Szüleim, hogy tudomásuk legyen róla, hanem valami egyébért is. Kinn a harctéren, száz és ezer veszedelem között, nagy-nagy nyomorúságokban, az ember sok régi dolgát elrösteli, elhagyja, eltemeti. Bizony itt nem kérdezik: nemes szár- mazásuak-e szüleid s azt se tudakolják : hány hold birtoka van az apádnak? Olyan semmivé lesz vagyon, hiúság, származás, elbizakodottság. Itt az az első, akinek szíve, lelke a helyén van, aki bátran szembenéz az ellenséggel s bajtársi szeretettel van a pajtásához. Otthon a vállamon át néztem az özvegy Szabóné Jánosára, nem azért, hogy lássam, hanem csakhogy lenézzem. Most meg büszke vagyok, ha barátjává fogad s megszorítja kezemet. És mindezt ott tanultam meg, édes szüleim, a rettenetes harcmezőn, a vizes lövészárokban, golyó süvítés közt, az üres kenyereszsák és üres konzerv doboz mellett, ebben a nagyoknak való iskolában, mely borzalmasan megszorított, de azután meg is gazdagított. Higyjék el, így van, nincs nemes és paraszt, szegény és gazdag, hatalmas és tehetetlen közt külömbség, csak ember van, csak ember!... Most itt fekszem egy galíciai városkában. Ebben a fehér falú teremben béke időn gyerekeket tanítanak, most meg tizenhatan fekszünk benne. Van köztünk német, magyar, oláh. horvát. Beszélni nem tudunk, mégis megértjük egymást. A szembelevő falon fakereszt függ, olyan jól esik arra tekinteni, mikor imádkozom, de anélkül is, óh milyen egész szívvel tudok imádkozni. Higyjek el, most nagyon közel van hozzánk az Isten. A dolgunk rendben folyik. Van párnás, tiszta ágyunk, jó meleg takarónk. Tiszta tányérba hozzák az ételt s megkérdezik: elég volt-e? A pápaszemes orvos minden reggel végigjárja az ágyakat, megfogja kezünket s megtapintja az érverésünket. Sokszor úgy érzem, meg kell csókolnom a kezét Nem is tudom, nem Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székhazában.) 61 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
