Harangszó, 1915-1916
1916-01-23 / 28. szám
220. HARANGSZÓ. 1916. január 23. teszem-e meg már holnap. Mert valakivel szemben muszáj, de igen-nagyon muszáj megmutatni, hogy milyen megelégedett, boldog és hálás vagyok !. .. Ejnye igaz ! Szabó Jánosnak írhatnának egy kártyát. De még inkább beszólhatnának az édesanyjához, hadd halljon hirt a fiáról. Isten áldja meg édes Szüléimét, kezüket csókolja hálás fiuk Andris. Az olvasás azonban nem ment ilyen egyfolytában. Egyszer a hang csuklott el, máskor meg a pápaszem üvege lett homályos. Mikor letették kezükből az Írást, ajkuk még akkor is mozgott s csöndesen, mondogatta: — pedig az nem is volt az Írásban — Istenem I Istenem !.. . Az ember szedte össze magát elébb. Két kézre fogta kabátja kihajtását, jól megrántotta, azután végigtörölte a bajuszát. — Menjünk. Az asszony ránézett, tekintetük találkozott. Végigsimitotta módos, bő ráncos viganóját, a fiókos szekrényből elővette nagy rojtu, hosszú, fekete selyem-kendőjét, még a szép arany nyakláncát is magára szedte, azután odaállt az ura elé : — Menjünk. Úgy indultak, mintha templomba mennének. Szemük is könnyezett, mikor megkopogtatták Szabó Jánosné viskója ajtaját. Ilonka is éppen ott volt. Mikor végigolvasták a levelet, az asszonyokban könnyekbe olvadt az érzés. Már pedig, ahol a könnyeket ugyanegy érzés fakasztja, ott az ölelő karok i» könnyen megtalálják egymást s a fejek szépen egymáshoz simulnak, így történt, hogy a büszke Farkas Tamásné sírva borult a szegény Szabó Jánosné vállára. Farkas Tamás idegesen tipródik, jön-megy, dohogva dörmög: — Jaj, csak ez a sok asszonyi sírás ne lenne !.. . Alig hogy összejönnék, máris megeresztik könnyeik árját ?. . . Azzal az ablakhoz lép s csöndesen letörli a szempillájára lopózkodó könnycseppet. (Folytatjuk.) R német császár az imádkozásról. Ismeretes a német császár mély vallásossága, melyet nemcsak családja, hanem nemzetében, katonai szívében is minden erővel ápol. így például tengeri utazásai alkalmával, sokszor a táborban is maga mondja az istentiszteleten a szentbeszédet. Mikor 1900 július 29-én elindultak a német csapatok, hogy a kínai boxer- lázadást elnyomják, a császár a következő gyönyörű beszédet intézte hozzájuk az imádkozásról s az imádkozás kötelességéről: „Istenünk gazdag kincseskamrájához az ima az aranykulcs... Imánkkal kísérjük katonáinkat fáradságos útjukra, be az ütközet egetverő dörgésébe és a kórházak nyomasztó csöndjébe... És míg az Isten, ama nagy szövetséges uralkodik még... az igaznak buzgóságos könyörgése kinyitja atyai kezét és az telve van áldással. A szorgalmas ima megnyitja atyai szívét és az telve van szeretettel. Az igaznak tartós imája közelünkbe állítja az Istent és ha Isten velünk, ki lehet ellenünk ?! — Mesz- sze kéklő hegyek elhagyott útain titokzatos harangok rejtőznek. Emberi kéz nem mozgatja őket soha, csöndesen, némán függnek ott napfényben. De ha eljő a förgeteg, akkor megkondulnak s hangjuk messze hallik le a völgybe. — Az Úr minden emberi szívbe az ima harangját függesztette. Az élet napsugaras, szerencsés, boldog óráiban gyakran csöndesen és némán függ ott, de ha eljő a baj, a nyomorúság förgetege, akkor megmozdul és hangot ad. Hány bajtárs, ki az imát elfelejtette már, imára kulcsolja majd a kezét a dühöngő véres küzdelem mezején 1 Imára tanít a szükség! Úgy legyen ez itthon közöttünk is! Az elkövetkezett komoly napok, a háború förgetege, amely most ránkszakadt, hozza mozgásba az ima harangját I... Hűségesek, szorgalmasak legyünk az imában . . . Erősíti, lelkesíti, tüzeli testvéreinket az a gondolat: otthon nem ezrek, de milliók viselnek imádkozó szíveiken !" ... Ezeket a gyönyörű szavakat Németországban sok ezer példányban kinyomatták. Mindenfelé osztogatják, hogy hitet, bizodalmát, megnyugvást vigyenek a megpróbált lelkekbe. Bárcsak ugyanezt a hatást elérnék nálunk is s elvezetnék a fájdalom keresztje alatt görnyedőket ahhoz, kinek szívét az imádság aranykulcsa megnyitja. Van valakije a harctéren, vagy a sebes ültek közta kórházban? Úgyfizes- sen számára elő a HARANGSZÓRA. Vigasztalást, szórakozást küld neki minden egyes számmal. A szibériai fogolytáborokból. Az amerikai kormány egy meghatalmazottja az elmúlt nyáron meglátogatta a szibériai fogolytáborokat, s útjáról terjedelmes jelentésben számolt be. A jelentés teljesen megbízható és hiteles leírása az orosz fogolytáborok életének. A jelentésből azt látja az ember, hogy a bánásmódot, ellátást, a parancsnok saját tetszése és szíve szerint szabj i meg. Ez magyarázza, hogy mig Tomszkban kényelmesen élnek a fogoly tisztek, addig Omszkban fapadon és szalmazsákon töltik éjszakájukat, s hogy Nikolszk- Utszirijszkiban puskatussal ütik őket. Az amerikai megbízott jelentéséből a következő részleteket közöljük: Az első stáció, ahol a hetekig tartó utazás után leteszik a hadifoglyot, Kurgan városa, az omszki kormányzóságban, ahol osztályozzák őket és vagy magában a kurgani fogolytáborban, vagy pedig más telepeken helyezik el. Magában a városban 5180 hadifoglyot őriznek, míg 13.180 ember a kormányzóság különböző helyein van elosztva. Kurgan az első állomás, ahol megvizsgálják a szállítmányt és azokat, akik betegek, kórházba teszik, míg a többit más fogolytáborokba küldik. Nagy általánosságban a Kur- ganban őrzött hadifoglyok ellátása elég tisztességes. A város maga nagyon kicsiny, tehát természetesen hiányzik a kellő számú épület, amely befogadhatná az emberek e nagy tömegét. A szükség törvényt bont s a régi épületeket, magtárakat és hasonló készségeket használják föl a foglyok számára lakásul, nem szólva a hir- telenében épült barakokról. Az ellátás teljesen megfelel az orosz katona ellátásának. Nemrégiben az egyes hadifogoly kenyérporcióját három fontról két fontra szállították le, a husadagokat pedig, amely háromnegyed font volt, fél fontra csökkentették. A petropavlovszki fogolytáborban 16.487 fogoly van, ezek közül 7000 magában a városban lakik. A többit a kormányzóságban osztották szét. Általában sokkal jobban ápolják őket, mint Kurganban. Ami az ellátást illeti, elég jó, s a foglyok ugyanazt kapják, amit az orosz katona s ugyanolyan barakban laknak. Az omszki kerület nyüzsög a hadifoglyoktól. Az egész kerületben körülbelül 20.000 hadifogoly várja nehezen a szabadulást. Magában 3 városban 559 tiszt és 9850 közlegény
