Harangszó, 1915-1916
1916-01-02 / 25. szám
198. HARANGSZŐ. 1916. január 2. szemben áll. gyors menetelésben azonnal keletre kitérni, azután az előnyomuló tartalékkal átkarolni. Szaggatott kürtjei recseg s a felkészült katonák gyors iramban foglalják el helyüket. — Kész a vacsora, finom pörkölt!. . . kiáltják a szakácsok. Hiába I Tíz perc múlva futólépésben rohannak a kijelölt cél felé. A Ieányképü hadnagy homlokán kerek kis piros nyílás van, akkora, mint egy feslő piros rózsa. A szani- tészek begöngyölgetik köpenyébe, meg két vörös csikós, szürke pokrócba, azután megássák a sírját, s egy deszkalapra ráírják a nevét. Egyikük valamelyik viskóból karácsonyfát hoz, odatűzi a sírhalomra, még a gyertyák is égnek rajt. A robogó sereg messzedöngő lépése belevész a széles mezőbe. Gránátok túrják a régi lövészárok helyét, fehér füstgömböt fújó srapnellek zúgnak körös-körül s az éjszakába belevilágít egy kicsiny karácsonyfa. Nagy hallgatás után csöndesen mondja az egyik: — karácsony szombatja van I... Messze magyar földön éppen akkor éneklik imádkozva az emberek: „Jóakarat az emberek szívébe. S a földön béke!“ (Folytatjuk.) Diskurálok a lovammal... Osztrojnov, 1915. okt. 8. ... Üton-útfélen sok-sok fakereszt Pejkó lovam figyeled-e ezt ? Amúgy hevenyén összetákolva, Némelyik helyen tíz is egy sorba... Jól tudom, Pejkó, ez neked talány 1 . . . Halott nyugszik minden kereszt alján ; Kiknek holttestét itt a hant nyomja: Mindegyik hős volt, mind jó katona I Tudod-e, Pejkó, — miért feküsznek itt S temetik így a hősök ezreit I ? Mert háború van . .. gyilkoló téboly Száguld szanaszét s nyomában vér foly. . . Állj I... pihenjünk meg egyik keresztnél... Nyugodtan légy I — a kereszttől ne félj I Láng többé nem gyűl ott lenn a szívben, Csendes már nagyon, aki ott pihen. .. Valami hangot hoz felénk a szél... S ép itt, meg ennél a fakeresztnél ; Hegyezd füledet I... én tisztán hallom : Magyarországon zokog egy asszony. . . * Ne ijedezz, Pejkó I Állj négy lábra ismét I Hiszen csak egy srapnell Robbant felettünk szét... Igaz ; én is tudom, Ez maga a halál I De hát nem biztos az, Hogy pont minket talál.,, * Megint riadozol, Hisz amit most nézel E romhalmaz tegnap Még falu volt néppel... Ház volt itt mindenütt. Mostan füstölgő rom, Gránátok szántottak Végig itt a soron . . . Az a hórihorgas : Ház kéménye volt csak !. .. Szegény muszka népek Hol is csavarognak? * Újból megijedtél... Sok a ló-szivednek ; Körüitünk mindenhol Halottak hevernek. Ahova most léptél, Nem sár, de vér tócsa, Vigyázz, rá ne taposs Egy szegény halottra!... Csata volt itt tegnap Ádáz kézi-tusa, Az emberek ezre Egymást vágta, szúrta... Vadul, gyűlölettel Rontottak egymásra Sok asszony lett özvegy, Sok gyermek lett árva. . . Komor redők barázdája Száll a homlokomra; Pejkó lovam, nem gondolod, Hogy már elég volnál? • Pionírok jönnek : otthon ácslegények, Nézd csak Pejkó 1 nézd csak: pajtát építenek I Téli szállást vernek ; jól halad a munka, De mintha a kezem ökölbe szorulna... Tizenöt hónapja nem voltam már otthon, Tizenöt hónapja haza vágyakozom... És most készülődnek egy második télre 1 Édes Pejkó lovam I hát mikor lesz végei? * Pejkó, Pejkó I még kell néked Valamit mesélnem : Hej, ha tudnád : milyen asszony Az én feleségem. Ha te tudnád: mily ize van Ajakán a csóknak 11 ... Pejkóm, engedd, hogy nya- Kicsit ráboruljak... [kadra Ha te tudnád : édes lovam, Micsoda fiam van I Kislányomnak a párjára Sehol nem akadtam... Ha te tudnád, mit én tudok, Hogy mint várnak engemI... . . . Éngedd, engedd, hogy a Egész átöleljem 11 [nyakad TARASZOVITS ÖDÖN. A harangszó terjesztésére lefolyt pénzen ingyenes példányokat küldünk a kórházakban levő sebesült és beteg katonák részére! Harctéren ünneplők az itthon ünneplőkhöz. (Karácsonyi gondolatok.) Irta: Mosberger Mihály tizedes. Komuszkow 1915. Dec. 15. Boldog szent krrácsony ünnepe! Jön a kis Jézuskai — Vájjon mit hoz nekünk? Ez a kérdés hangzik el minden ember ajakán, erre a kérdésre vár sok szerető szív választ. Ma minden felnőtt ember vár a kis Jézustól ajándékot, nem úgy mint mikor éveinket a béke lágy karjai közt éltük át. Akkor ha közeledett a karácsony gyermekeink örültek, hogy a kis Jézuska hoz őnekik ajándékot, s az angyalok által küld nekik szép karácsonyfát, és az a kis gyermek, — aki alig tudott gagyogni, az is megtanult egy kis imát, amelyben kérte a kis Jézuskát, hogy küldjön neki is szép ajándékot. És a nagyok, a szülők és kereszt- szülők boldogok voltak, ha így gyermekeiknek örömet tudtak szerezni, a saját maguk részére nem volt mit kérni, az övék volt az egészség, gazdagság és béke, szóval volt mindenük amire a földi életben szükségük volt. Tehát a kicsinyek boldogok voltak, mert nekik hozott a Jézuska ajándékot, ők kértek és az Úr meg is adta! — Hát te, keresztény testvérem, — aki Krisztus születésének jelentőségét, már jobban át tudtad volna érezni, kértél e valamit tőle ? — vagy mit kértél? és a karácsony szent ünnepén miben lelted örömödet?... Itt be kell vallanod, hogy nem kértél az Úrtól semmit I... Örömödet pedig abban lelted, ha megtudtál hívni egy pár jóbarátot házadhoz — mivel karácsony van kártyázzunk eggyet, máskor úgy sem érünk rá, vagy úgy sem jövünk össze, — így, és evvel mentetted magad. S mikor a szent karácsony ünnepe elérkezett, mi történt? A jóbarátok legtöbbször pontosan megjelennek; és kezdődik a lakoma, utánna folyik a bor és kártyajáték, s talán- egész éven át nem kártyáztál, most éppen, ezen az ünnepen, kell hogy kártyázz ? — mert ez már így szokás, s mikorra a lakomának vége, rendesen a borgőztől nehéz fejjel búcsúznak a jó barátok és rámondják, — igazán jól töltöttük el a karácsonyt. Kedves barátom I gondolj vissza, nem e te is így tettél ? Ne titkold és
