Harangszó, 1915-1916
1916-01-02 / 25. szám
1916. január 2. HaRaNgSZÓ. 1ÖÖ. ne szégyeld bevallani, hogy igen. — t Ha e vallomást megteszed, akkor talán neked is más és bensőbb örömödre fog szolgálni a karácsony szent ünnepe. Most mikor e borzalmas világháború már 17-ik hónapja dúlja az emberiség nyugalmát, és a második karácsonyt is megéljük e nehéz küzdelemben, ami egyformán érint ifjút és aggot, szülőt és gyermeket, most talán mindnyájan térdre borulva, buzgón kérjük a jó Istent, hogy küldjön nekünk is ajándékot a Jézus által : Adja meg számunkra, a várva várt békét, hisz jogunk van hozzá, hisz az Úr maga küldte az ő angyalait, akik megjelentek a pásztoroknak, hogy hirdessék: — „A földön békesség, az emberekhez jóakarat.“ — Ezt hirdette az angyalok serege, ezért könyörgünk, összetett kézzel mi, akik már 16 honapja itt küzdünk távol kedveseinktől, ezért imádkozik otthon, szülő, hitves, gyermek és testvér. Szeretett keresztyén testvérem 1 Menj és keresd fel a betlehemi jászolt, borulj le az újszülött Jézus előtt és kérd tőle azt a békét, amit később ő maga Ígért, amidőn azt mondta: — Békességet hagyok néktek; az én " békességemet adom néktek; nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne féljen. János ev. 14, 27. Te pedig, aki e küzdelemben, legtöbbet adtál hazádnak, aki odaadtad fiadat, férjedet, atyádat vagy testvéredet, járulj te is az újszülött bölcsőjéhez, és add neki legdrágább kincsedet, add oda szívedet, ajánld föl neki lelkedet, és kisérd el őtet a bölcsőtől a keresztfáig; — meglásd ő segíteni fog terheid elviselésében, lefogja törölni keserű könnyeidet és meg fog vigasztalni. Ha pedig a bizonytalanság homályos kérdése emészti lelkedet, s kedveseid nevét nem találod sehol, semmiféle kimutatásban és ő sem ad hirt magáról, ne essél kétségbe akkor se, hanem fogd meg az Úr kezét, fogadd őt vezérül. Ő biztos révbe fog vezetni és egykor viszont fogod látni szeretteidet. Ne feledkezz meg te se, akinek senkije sincs és nem is volt a harctéren, s nem érzed a háború csapásait közvetlenül, sőt talán a földi ja- yaid megsokasodtak : — mert neked >s van kérni valód. Kérj az Úrtól jó szívet és lelket, hogy úgy ne járj tnint ama Garciás Péter, akinek a földi kincs volt a lelke és midőn végéráját látta közeledni, csak akkor vette é6zre, hogy boldogtalan, de már későn volt, elásta tehát kincseit, egy emlékkövet tett reá a következő felírással: — „Itt nyugszik a gazdag Garciás Péter lelke.“ — Egyszer két ifjú ment el az emlékkő előtt s elolvasták a felírást, amire az egyik megjegyezte: — Mily ostobaság, hogy lehet egy léleknek itt megpihenni ? A másik azonban mást gondolt és elhagyta a társát menni, ő pedig levette a követ és talált egy kincset és papirt a következő sorokkal.: „Légy örökösöm te, aki a szavak értelmét kitaláltad és használd a kincset jobb célra mint én.“ — Az ifjú vissza tette a követ, a gazdag lelkét pedig magához vette és elvitte. Használd föl tehát földi kincseidet jól, nézz körül, találsz alkalmat eleget, van elég csonka és béna hős, siró és nyomorgó özvegy és árva, segítsd tehetséged szerint, juttass nekik is egy pár fillért a fölöslegből, légy gyámolítójuk, töröld le könnyeit és vigasztald meg őket. Most pedig hívd meg az Urat, amig későn nincs. — Oh kedves vendég nálam szállj, bűnömtől ne iszonyodjál. Jöjj be hozzám te szolgádhoz, szegény megtérő juhodhoz. (64. clioo. ÍO.) Oh Isten, szerető édes Atyánk a Jézus Krisztus által, hozzád könyörgünk. Hozd el Uram a békét I Hiszen te mindent megtehetsz 1 Addig is segíts meg minket és vezess a biztos rév felé, töröld le könnyeinket és gyógyítsd meg sebeinket a Jézus Krisztusért. Amen. A világháború eseményei. Hiába mondottuk el ezelőtt egy évvel, hiába mondottuk el most is: „a földön békesség, az emberekhez jóakarat,“ az emberirtó háború még egyre tart. Másodszor is megültük a jóakarat s emberszeretet ünnepét, másodszor is megjelent az Istennek amaz üdvözítő kegyelme minden embernek, és mi még mindig gyűlöljük és pusztítjuk egymást, még most sincs közöttünk békességes boldogság 1 Vájjon mikor mondhatjuk el ismét zavartalan boldogsággal: boldog örömnap derült ránk, vigadjon szívünk, zengjen szánk I ? Balkáni harctér. A lefolyt hét legfontosabb eseménye a Balkánon, hogy Kövess tábornok magyar, osztrák és német j vitézei megtisztították Montenegró í legveszedelmesebb, legzordonabb részét a Lim és a Tara folyók völgyét az ellenségtől. Hős katonáink, a magyar Alföld fiai épúgy, mint a stájer és német hegyek lakói fáradhatatlan kitartással s férfias erővel küzdötték le a Tara zord vidékének páratlan akadályait: megmászták a közel kétezer méter magas, hóval borított hegyeket, uttalan utakon kergették mind lejebb-lejebb a menekülő szerbeket és montenegróiakat s állották az ut- jokba kerülő elkeseredett komitácsik- kal a legvadabb harcot. A hét végén a Tara északi partja már megtisztult. Több montenegrói csapatot mieink az Obzir-hegység 1780 méter magas szikláin fogtak el. Az üldözőbe vett francia és angol csapatok görög földön kerestek és találtak menedéket. A mi üldöző seregeink a semlegesség határvonalánál megállották. Inkább lemondottak a biztos győzelemről, semhogy a népjog ellen vétsenek. Csakhogy az antant hatalmasságai nem így gondolkodnak. Nekik Görögország semlegessége semmi. Seregeiket elhelyezték Szaloniki semleges falai között, a várost minden oldalról megerősítették, csapataikat szaporították s akképen VW) uiluiliu UttllVii *ur nának. Azonban e hallatlan jogtalanság nem maradhat büntetés nélkül. A szövetséges hadak vezetői majd találnak módot arra, hogy a népjog bitorlóit megleckéztessék, épúgy mint azt nem rég a törökök tették meg a Gallipoli félszigeten. A törökök győzelme. Szerbia meghódítása uj lelkesedést öntött a törökökbe. Előbb Mezopotámiában mértek halálos csapást az angol seregre, majd dec. 19 én a Dardanelláknál tették tönkre az antant teljes haderejét. Kutelamara mellett a török sereg áttörte az angolok vonalát. Az ekként megoszlott sereg egyik részét a török csapatok körülzárták, másik részét az arabok megverték és üldözőbe vették. Majd a Gallipoli félszigeten Anafortánál és Ari burnunál a török csapatok általános támadást kezdtek. Erre az antant serege Szedilbárnál megrohanta a török csapatot. Vesztére tette. Mert a törökök oly ellenállhatatlan támadást intéztek mind a három helyen az ellenség ellen, hogy az kénytelen volt eszeveszetten, minden felszerelésének visszahagyásával a tenger felé menekülni. A zsákmány mérhetetlenül nagy, jegyzi meg a török jelentés. A vereség közvetlen eredménye az,
