Harangszó, 1915-1916

1916-01-02 / 25. szám

VI. évfolyam. 1916. január 2. 25-ik szám.

Előfizetési ára 36 számra közvetlen küldéssel 2 korona 50 fiilér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

TARTALOM: Madár Mátyás: O-év esti fohász. (Vers.) — Kapi Béla: Koporsó és bölcső. — Görög Ernő: Ev utolsó estéjén. (Vers) — Csite Károly: Kis Mihály lovai. (Elbeszélés.) — Csajbók Lidiké: Új évi ének. (Vers.) — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Taraszovits Ödön: Diskurálok a lovammal. (Vers.) — Mosberger Mihály: Harctéren ünneplők az itthon ünneplőkhöz. — A világháború eseményei. — Ország-Világ.

r

O-év esti fohász.

Siralmas évre tekint szemünk vissza, Gondviselő Atyánk, jó Istenünk !

De a siralmas emlékekre Írva Irgalmadat látja gyarló szemünk. Jóságod ragyog harmaton, fűszálon, A vérpatakon, a könnyhulláson. Megvédett hazánk viruló térsége Irgalmasságodnak az emléke.

Örök jóságod áldásos melege Oszlassa bús szívünk hidegségét, Hogy bizalommal s reménnyel eltelve Várjuk szebb jövőnknek feltűnését. Még csapkod a vész, sötét, borús

[egünk,

Maradj jó Isten irgalmaddal velünk. És mi maradjunk inkább, hogysem ed- Tebenned bízó, hálás gyermekeid.[dig:

MADÁR MÁTYÁS.

Koporsó és bölcső.

Irta: Kapi Béla.

A világháború pusztító tűz-zivatarja a rendesnél is komolyabb világításba helyezi az ó-esztendő koporsóját, az új esztendő bölcsőjét. Mikor egymáshoz közeledünk, hogy régi szokás szerint „boldog új esztendőt“ kívánjunk, egészen máskép csendül ajkunk s más tartalmat gondol végig a szívünk.

Az elmúlt esztendő súlyos áldozatokat követelt tőlünk. Alig van hajlék, melybe ne hozott volna gyászt és szomorúságot. Bő aratása volt a halálnak s a legtöbb fájdalmat meg- sokasítja az a körülmény, hogy még a sírhalmot is messze földön idegenben hántolták fel. Az anyagi gond és szükség szintén bemenetelt talált a hajlékokba. Egy asztalnál ül a szegényekkel s egy párnára hajtja velük fejét. Felejthetjük-e a sok lelki aggodalmat? A gyötrődést, kétséget, azt a borzasztó idegfeszültséget, mi idő- előtt megőszítette az embereket s arcukra a keserűség mély vágású barázdáit húzta.

Mielőtt az ó-esztendővel leszámolnánk, tisztába kell jönnünk azzal,

hogy ez a sokféle szenvedés Isten helybenhagyásával zúdult reánk. Gyűjtő-szóval úgy nevezzük: „megpróbáltatás.“ Ne elégedjünk meg tehát azzal hogy azok egy részétől megszabadulunk, hanem inkább fordítsuk lelki hasznunkra. Tűz égett körülöttünk s ezen a lűztengeren át kellett megmenteni lelkünket. A szenvedés egy része elmarad, de vájjon megtisztult-e, jobbá, Istenhez közeledővé lett-e a lelked?

Igazságtalanok lennénk, ha az elmúlt nehéz esztendőben nem látnánk meg szenvedés mellett a hálára indító boldogságot. Nyugodt, jó óráink voltak. Volt munkánkban előmenetel, küzdelmünkön Isten áldás. Csaladunkban egészség, békesség. De ezek mellett arra is gondoljunk, hogy a rettenetes megpróbáltatásokban sohase hiányzott Isten megsegítő keze. Vígasztalt, bátorított, megerősített és megtartott. Talán még több lelki erővel tudtuk volna elhordozni a megpróbáltatást, különösen pedig még inkább lelkünk javára tudtuk volna fordítani, ha szorgalmasabban olvastuk volna az írást s nagyobb önfegyelmezéssel és lemondással al