Harangszó, 1915-1916
1915-12-26 / 24. szám
188. HARANGSZÓ. 1915. december 26. dás figyelemre méltó. Találóbbak, bár nem megszorított időpontot jelelek meg azok a jóslatok, amelyekkel Malakiás (3, 1.) Haggens (2, 8—10.) Kriszus eljövetelét arra az időre teszik, amidőn a második templom még állani fog, mert Krisztus megjelenésekor valóban fennállott még a második templom s csak az ő halála után (Kr. u. 70 ben) romboltatott le Titus római vezér által. A próféták lelkében egyfelől mint valóságos ember, másfelől mint valóságos Isten él az eljövendő Messiás. Mint ilyenről emlékezik Ezsaiás: ,Ime egy szeplőtelen szűz fogad az ő mé- hében és szül fiat és nevezi azt Irm- mannuel-nek (Ezs. 7, 14.) (Immanuel héber szó, annyit jelent: velünk az* Isten.)“ Ugyancsak Ezsaiás mondja: De nekünk egy gyermek születik, Fiú adatik nekünk, kinek vállán lészen fejedelemség, kinek nevét nevezik Csodálatosnak, Tanácsosnak, erős hatalmas Istennek, örökkévalóság Atyjának, békesség Fejedelmének (Ezs. 9, 6.) Mint valóságos embert és Istent fetti le Jeremiás látnoki lelke is az eljövendő Krisztust. „íme eljönnek a napok, azt mondja az Úr — és feltámasztom Dávidnak igaz magvát és uralkodik a király és szerencsésen cselekszik, ítéletet és igazságot cselekszik a földön — annak idejében megszabadul Juda és csendességben lakozik: és az ő neve, mellyel nevezik őket: az Úr ami igazságunk! (Jeremiás 23, 5—6.) Dániel és Mikeás is csatlakoznak elődeikhez. Amaz így szól: Látom vala éjszakai látomásomban és ime az égnek felhőiben mintegy embernek fia jő vala; és menne a régi idejühöz és eleibe vivék őtet. És ad neki hatalmat és dicsőséget és országot és minden népek, nemzetek és nyelvek neki szolgálnak: az ő hatalma örökké való hatalom, amely el nem vétetik és országa meg nem romol. (Dániel 7, 13.) Mikeás pedig így üdvözli Juda kicsi városát, Bethlehemet: te belőled származik nékem, aki Izraelben uralkodó lészen, kinek jövetelei eleitől fogva, örök időktől fogva vágynak... és állandó lészen és legelteti az ő népét az Urnák erejével, az ő Urának Istenének nagyságos nevével (Mikeás 5, 2-4). Megadják a próféták jóslataikban Krisztus életviszonyainak főbb vonásait. Hogy szegénység követi lépten- nyomon: „íme a te királyod eljő te néked szegényen..." (Zak. 9, 9.) Hogy gúny, megvettetés lesz osztályrésze : az emberek között utálatos és megvetettek... és olyan vala, mint aki előtt ember elrejti orcáját.“ (Ezs. 53. 3). Megjósolják a próféták elárultatá- sát: „és 30 ezüstpénzt adának béremben.“ (Zak. 11. 12.) Szenvedését: „Az én testemet adtam a verőknek és az én orcámat a szaagatóknak, az én orcámat el nem vontam a gyalázatok előtt és a pöködés előtt.“ (Ezs. 50, 6.) Halálát: „Ami bűneink büntetését szenvedte és ő kin osztatott mindazáltal nem nyitotta meg az ő száját, mint a bárány mészárszékre vitetett.“ Felmag asztaltatását: Annak - okáért neki részt osztok a nagyokkal és a hatalmasokkal osztja meg a zsákmányt, minthogy az ő életét halálra adta és a bűnösök közé számitatott. (Ezs. 50, 12.) így egyengetik a próféták jóslásaikkal az üdvösség tavaszának ú ját. A Krisztus alakjának megfestésére kifeszített vásznon mindegyik húz egy-két vonást s a kép teljes, tökéletes lesz. A próféták nem érhették meg azt a dicső kort, amelyről álmodtak. Porrá, hamuvá lön az a nép is, melynek vezetői tanítói vigasztalói valá- nak. De a reménynek fáklyája, melyet hatalmas szózataikkal jövendöléseikkel meggyújtottak, nem alud ki, hanem égi fényével mind tovább és to- vábbb vezette az istenfélő lelkeket, mig nem felvirradott a várva várt kor hajnala, megnyílt az ég, s meny- nyei seregek dicshimnusza járta be a világot: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat!... mert ma született néktek a Megtartó, ki az Úr Krisztus Dávid városában.“ (Luk. 2, 14, 11.) És ekkor újra megnyílt a paradicsomnak bezárt kapuja: a boldogság paradicsomáé. Ekkor újra tavasz lön : tél közepette viruló tavasz. Újra felragyogott a nap, oly ragyogó fénnyel, oly tündöklő sugárral, aminőt emberi szem nem látott soha: Krisztus a „világ világossága.“ Újra csobogott a forrásvíz: az örökélet forrásvize. Újra felhangzott a madárdal: a meny- nyei angyalok elbájoló éneklése. Újra zöldült a fü, nyílott a virág: a szeretet füve, a hit, remény virága. Újra lengedezett a langyos szellő: a Szentlélek csodás ereje. És a napsugár mosolygásában, a forrásvizek csobogásában, a madarak zengedezésében, füvek, virágok virulásában, a szellő lágy fuvalmában égi örömhír kelt szárnyra: Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet; mely az egész népnek öröme lészen, mert ma született néktek a Megtartó (ki az Úr Krisztus Dávid városában...) (Luk. 2, 11.) — mernyei zsolozsma fakad fel: Dicsőség a magasságos meny- nyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat. (Luk. 2, 14.) És a lelki szegények, a sirók, az alázatosak, az éhezők és szomjuhozók, az irgalmasok, a tiszta- szívüek, a békességre igyekezök, az igazságért háborgatottak, megértették az isteni üzenetet, megértették a a csodás éneket s örömmel hirdették: Ne féljetek, mert ime hirdetet néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen, mert ma született néktek a Megtartó (ki az Úr Krisztus Dávid városában) — s hittel zenge- dezték : Dicsőség a magasságos meny- nyekben az Istennek, a földön békesség és az emberekkez jóakarat 1 És akik megértették az angyali szózatot, kiknek lelkében visszhangra talált a bethlehemi csodás dal, azoknak szivében felragyogott az üdvösség tavasza. vége. A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta : Kapi Béla. Tizenegyedik fejezet. Mikor angyalok járnak. Folyt. 23. A szürke felhőből lassan pelyhed- zik a csillogva világító hópihe. Este még cstk itt-ott szálldogált egy-két fehérre fagyott hófoszlány, éjjel azonban megindult a sűrű hóhullás. Mikor reggel a gyerekek felemelték a párnáról fejüket, csillogó fehér takaró borított mindent. Szempillantás alatt egyformára formálódtak a házak, a zsuppos tető csak épp úgy, mint a cserép zsindelyes, egyforma fehér takarót kapott. A lombtalan fák tar ágai közé is élet költözködött, s a szomszéd hegy tarajáról levilágítottak a karcsú fenyők. Egy éjjel alatt karácsonyfa lett mindegyik s csillogó karácsonyfadíszeket szórt rájuk a jó I Isten keze. Kacagva tapsolnak a gyerekek : — hó esett, édesanyám, szánon jöhet a kis Jézus I... Ügy-e eljön és hoz egy szép bábut ?... Az asszonyok, meg a férfiak a házak előtt lapátolják és seprik a havat. Egy kis beszélgetésig el is tétlenkednek, de azután megint szalad mindenki a munkája után. *• Szabó Jánosné is ott győzködik a háza előtt. Sápadt keskeny arcára
