Harangszó, 1915-1916

1915-12-26 / 24. szám

1915. december 26.

HARANGSZÓ.

187.

— Onnét a kertekalja felől jön majd, kis fiókáim, arany szánkón,

k sok, sok angyalkával.

— Mi hozzánk is eljön? Hoz nekünk is valamit? — kérdezték most valamennyien a kicsiségek.

Gergő pár másodpercig megakadt a válasszal. Elszorult öreg szive. Töprengett, mikép tudna segíteni, hogy el ne kerülje Jézuska a kis éhező apátián árvákat.

— Persze hogy jön, már hogy is ne jönne ti hozzátok is a Jézuska 1 Csak menjetek be a szobába, várakozzatok türelemmel, majd csengetnek

\ az angyalkák, amikor megérkezik Jézuska az ajándékaival I — biztatta aztán a kicsiségeket valami tervben megállapodva.

— Óh, be jó lesz I Ugy-e hoz kalácsot is a Jézuska? — kérdeztea kis Peti.

— Hoz, bizonyosan hoz. A szoba ajtótokba teszi majdan egy kosárba, — felelte az öreg, mire a gyermekek örömtől ragyogó arccal, szép libasorban bementek édesanyjukhoz a szobába.

Gergő még egy kis ideig töprengve állott kint, majdan benyitott a kis kamrájába, honnét egy ősi köpönyeget és nagy karimáju lyukas kalapot

I hozott ki, amiket hajdanában, de jobb állapotban, az uraságtól kapott. Beszólt aztán az asszonyhoz, hogy elmegy egy kis időre a szomszédba.

Nyakába akasztotta a bőr és vászon tarisznyáját, valamint magához vett egy öblös lisztes zsákot s magára öltötte kint a pitvarban az ősi köpönyeget, sipkáját pedig kicserélte a nagy karimáju kalappal, elindult aztán hazulról. Házról-házra járva végigkoldulta a falut. Mindenütt két ujjnyira nyitvahagyta az ajtót, úgy szólt be alázatos hangon:

— Szegény vándorlegény vagyok, esedezem egy kis alamizsnáért I

Mire végig járta a falut, megtelt mind a két tarisznyája és a lisztes zacskója kaláccsal s néhány helyen egy pár almát is kapott.

Ily dúsan megrakodva tért vissza a saját ajtaja elé, ahol elváltoztatott, alázatos hangon köszöntött be, szintén alamizsnát kért.

Éva néni mélyen elszomorodva hordozta körül a tekintetét a szobában, hogy mit tudna a vándornak adni, mikor semmije sincs ? I...

... Nini, mégis van valami 1 A kis takaréktüzhelyen fői már javában egy kis fazék burgonya. Ha várakozik a vándor, kaphat belőle.

— Megvárom biz’ én, míg megfől a krumplija, galambom, öreg anyám,

— lépett be erre Gergő a saját szobájába s Éva néni merően bámult rá.

— öreg anyja ám, majd megmondom micsoda kendnek! Mi a rossz ütött kendhez, a szent karácsony estén is ilyen bolondságot csinál ? I

— ismert Éva néni a vándorban a kedves hites társára.

— Mindjárt megtudod, csak adj előbb ide egy nagy kosarat, hadd töltöm bele ezt a sok elemózsiát.

— Jézusom, mire vetemedett kend vénségére! Nem szégyenli magát a csúnya koldulásáért ? 1 — támadott Éva néni Gergőre.

— Nem szégyenlem, mert nem magamnak, hanem az éhező szomszéd gyermekek számára koldultam.

— Jaj, leég az arcomról szégyen- letemben a bőr, ha ráismertek kendre amikor koldult!

— Nem lesz nagy kár érte, úgy is igen megkopott, megráncosodott már. Tán inkább nyersz vele: új fiatal bőr női helyébe, mondta Gergő kötekedéssel, miközben a tarisznyák és a zacskó tartalmát a kosárba töltötte, mely szinültig megtelt pereccel, diós- és mákos kalács szeletekkel. Kiment aztán az öreg a kamrába, a lim-lom vasdarabok között keresgélt sokáig, míg végre rátalált egy kis csengőre.

Éva néni azalatt kivett a kosárból pár szelet kalácsot s elrejtette, gondolván, hogy majdan a vacsoránál az ember elé teszi.

A kis ács gyermekek türelmetlenül, égő sóvár tekintettel lestek már az ajtóra, ablakra, jön-e Jézuska, miközben folyton kérdésekkel ostromolták a könnyező édesanyjukat.

Egyszer csak megszólalt a várva- várt csengő. A gyermekek öröm ujjongással nyitották fel az ajtót, mialatt szapora, iramló léptek zaja hallatszott az ablak altt s íme ott állt előttük a csodás kincses kosár a küszöbön...

*

Az öreg Gergő asztalnál ül, előtte egy tányérban főtt burgonya. Soha oly boldog lelki nyugalommal nem falatozott, mint a mostani karácsony estén.

Az asszony elébe teszi az elrejtett kalács szeleteket is.

— Mi ez?

— Látja kend, hisz van szeme.

— Nem kelll Nem szeretem az ilyesmit. Fogyaszd el magad, neked jobban elkel.

Éva néni csodálkozva nézi, bámulja emberét, mialatt egyre szivárog szeméből a könny. S Gergő pedig, amint megtörli vásott fanyelű bicskáját, kopott, szakadozott könyvet vesz elő. Éneklésbe fog.

Erre az asszony is közelebb húzódik öreg párjához s vele együtt énekli áhitatos szívvel, lélekkel:

.Krisztus Urunk áldott születésén ..."

Karácsonyi fohász.

Istenünk örömet hirdettek angyalid,

Egykor Bethlehemben kigyúltak csillagid.

Ma nem öröm, — fájó bánat van az arcon, Véreink véreznek ember-lrtó harcon,

Kik máskor itt velünk együtt örülének,

Bús zenéjét hallják ágyuk dörejének.

Nagy Isten, szüntesd meg néped zokogását Szülő, hitves, gyermek könnyének hullását; Hirdess uj örömet, békességet nekünk,

Legyen ismét boldog karácsony ünnepünk.

GÖRÖG ERNŐ.

Az üdvösség tavaszának előhírnökei.

Irta: Szabó István.

(Folyt.)

A próféták megjósolják Krisztus földre jövetelének idejét. Dániel jöven- delése szerint (Dán. 9. 24—25.) Krisztus megjelenéséig 77hét, azaz 7-szer 77 esztendő (490 esztendő) telik le Cy- rus perzsa király ama parancsa után, amellyel az első zsidókat a babilóniai fogságból hazabocsátja. Ha ez a jóslat nem is vág pontosan, ha, amint ismeretes, Cyrus perzsa király Kr. e. 536 bán adja ki nevezetes rendeletét, mégis mint megközelítő jövendőmon*>

Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a

HANGYA

a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez

Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz.

(Saját székhazában.) 58

A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi ániforgalommaL