Harangszó, 1915-1916
1915-12-19 / 23. szám
1915. december 19. HARANGSZÓ. 181. Tanítók árváiért! Érzékenyre hangolódik az ember szíve. Tulajdonképpen minden, ami körülöttünk és velünk történik, minden-minden a szívünkbe száll. Köny- nyeinken keresztül nézzük a világot s meglátjuk az élet száz és ezer nyomorúságát. Ez az érzékenység ébresztgeti az áldozatkészséget s az emberek szunnyadó lelkiismeretét. Mikor a jótékonyság perselyébe hull a pénz, minden pénzdarabnak más a beszéde. Egyik másik hiúságról, önzésről beszél, egyik másik jó szívről, meleg szeretetről beszél. Vájjon mit mondanak a tanító-árvák perselyébe hullatott adományok ? Azt izenik felhőn túli messzeségbe: nem felejtjük el, áldjuk a neveteket és áldjuk a munkátokat 1 Nem felejtjük el özvegyeiteket, árváitokat s velük éreztetjük a hálát, mivel irántatok tartozunk I Közeledik karácsony ünnepe s az emberek szíve olyan érzékenyre hangolódik. A megváltót várjuk, érezzük a lelke suhogását s magasra emeljük a tanító árvák perselyét. Jó emberek, ime, itt a persely 1 Az elmúlt hét adományait hálával és köszönettel itt nyugtázzuk: G. A. Székesfehérvár 2-20 K Zugor Sándor Székesfehérvár 1.— » Simon István Székesfehérvár —•30 9 A nemesládonyi ev. gyűl. adománya 36-30 n Karner János ev. tanító gyűjtése Radafalva ................................. 2 9 — Hajas Lídia és Ludván Julis gyűjtése Nagysimonyi 49 60 n Evang. gyülekezet Magyargurab . 10 — » Biszkup Béla ev. leik. Magyargurab 6— ff Keller Ferenc tanító Magyargurab 2 — 9 Szeitel Terézia tanítónő Magyargurab 2'— 9 Balassa István Répcelak 2 — ff özv. Szalay Józsefné Répcelak 2 — 9 Feiler Ernőné Gyoma 10 — ff I. S. N. Tárnokréti .... 2 — n Sághy Jenőné Beled 10 — 9 özv. Gősy Jánosné Bezi 4 — 9 Egyed Vince Nemeshany 5 — 9 A rábaszenttamási leánygyülekezet adománya................................. 30 — 9 Mesterházy Kálmán földbirtokos Tüskevár................................. 5 — Cseri Ferenc ev. tan. Gérce . 4 — Erőss József Zákány 3 — 9 Egy előfizető Pórládonyból . 2 — 9 Horváth Emil Besztercebánya 2 — 9 Baranyai István és Kovács Éva Lovászpatona .... 10 — 9 Demotrovics Józsefné Körmend 2 — 9 Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt- 37'3(V'3‘l K Mostani gyűjtésünk.' . 231 40 K Eddig befolyt . . . 396173 K A jókedvű adakozót szereti az Isten 1 Tegyetek jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel! A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta: Kapl Béla. Tizedik fejezet. Csöndes házak között. Folyt. 22. A legtöbb ember lelke felett olyanformán zúgott át a világháború, mint a házak felett tovarohanó szélvihar. A házfödelet megtépte egy kissé a goromba idő, de az emberek behúzódtak a tető alá. Külső életük egy kissé rfiegváltozott, máskép kellett beosztani a gazdasági munkát, volt egy csomó gond, aggodalom, rettegés, de azért benső mivoltukon keveset változtattak. Az olvasókörben csöndes pipaszó mellett elmondogatta a fiatalja : — Hej, egy szempillantás alatt de megváltozott a világ! Tele a templom imádságos emberekkel, a jó Isten alig győzi hallgatni a sok könyörgést. öreg András bácsi hallgatagon ingatja fejét: — Ez csak olyan, mint mikor a rogyadozó háztal kopott meszelésén végighuzzák a meszelőt. Pár napra tetszetősebb a szemnek, de aztán lefolyik róla az újság. A régi vakolatot kell levakarni. Azt kell, de nem simogatással, hanem éles szerszámmal !... — Hát iszen elég éles szerszámokkal dolgozik a háború!... — Az, csakhogy az emberek nem érzik. Nem jobbak, csak pityergőseb- bek. Nem istenesek, csak éppen többet járnak templomba. — Jól mondja, András bácsi, mert még nagyon sok az Istentől elfordult, gőgös, elbizakodott ember. — Van, persze van, de azért ne- csak a másikakra nézz, hanem magunkra is gondolj. Köztünk is sok a férges lelkű, azt hiszik, hogy a szegénységük jó alkalom a tétlenkedésre s hogy az emberük bevonult a háborúba, hát rábízzák magukat jó szomszédok kegyelmére, állam segélyére. Hát azok, akik hantföldet se mozdítanának meg a más földén emberségből 1 Nemcsak a zsidóboltban van ám uzsora, hanem a munkabérekben is ! — No azért, nincsen sok ilyen! Csak a kegyelmed szeme mér szigorúan, András bácsi. — Az is lehet, öcsém. De hát akárhogy legyen is, azt a bizottságot, amiről a tisztelendő úr a múltkoriban beszélt, mégis jó volna összeszerkeszteni. Részint azokért, akik rászorulnak, de meg azokért is, akik nem érdemlik. Jól esnék, ha egyről-másról szót ejthetnénk, de meg cselekedni is kellene, mert bizony a szemünk égne ki szégyenletünkben, ha nem teljesítenénk kötelességünket a hazával szemben. Hogy is néznénk a fiaink, meg unokáink szemébe, ha tétlenkednénk, míg azok vérüket hullatják 1.. . A bizottságot tényleg összeállították. Lelkész, tanító, jegyző mellé egy pár jóravaló gazdaembert választottak. Felszólították a nemesi pártbelieket is, hogy vegyenek részt a hazafias munkában, de ők megint visszautasították a feléjük nyújtott jobbot. Azt mondták, hogy ők nem táncolnak parasztfütty szerint. Különben, bizottság nélkül is megfelelnek ők magukért. A bizottság szépen összeült s ösz- szeállította, melyik családból hányat és kit vittek el a háborúba. Felírták azt is, hányán szolgálnak utána, van-e apja, anyja, felesége, gyereke, mekkora a birtoka, van-e adóssága ? Azt is felírták, hogy kicsoda mennyi államsegélyt kap. A községbiró ugyan megjegyezte, hogy ez a község meg a szolgabiróság dolga, de a tisztelendő úr rávilágított az egészre s azt mondta: — tudtunkkal ne károsodjék senkise Ha méltatlanul kap valaki segélyt, úgy az állam károsodik, már pedik úgyis elég fizetni valója van a szegénynek. Ha pedig valamelyik tehetetlen, szegény asszony kimarad a segélyezendők sorából, akkor meg azon esik sérelem. Az ura a hazáért ontja vérét, ő meg idehaza száraz kenyéren koplal a gyermekeivel. Hát jó lesz, ha erre is ráfordítják a figyelmet. összeírták azt is, hogy mennyi munkabíró ember van a faluban s mennyi az igavonó állat száma. — Hát az meg mire jó ? kételkedett az egyik. — Majd a tavaszi munka neki- indulásakor jó lesz, ha ezt is tudjuk. Az asszonyok és lányok se tétlenkednek. Felemás szinü, félig sárgult levelek közt bujkál a fáradt őszi napsugár, mikor egy vasárnap délután összeülnek az iskolateremben s elhatározzák, hogy téliruhát kötnek a táborban levő katonák számára. Azóta majdnem minden háznál késő estig zörög a kötőtű. Még az iskoláslányok is egymással vetélkedve serénykednek s titokban azt vizsgálgatják, hogy a másik hósapkája mennyit nőtt tegnap délután óta. Délutáni postaváráskor Galambosné meséli, hogy mikor a városban járt, éppen akkor sebesült katonák érkeztek az ottani kórházba.
