Harangszó, 1915-1916
1915-12-19 / 23. szám
182. HARANGSZÓ. 1915. december 19. — Jaj, lelkem, hogy a szívem majdnem megszakadt. Sápadtak, soványak, mintha koporsóból keltek volna fel. A karjuk felkötve, némelyik meg csak mankóval tud járni. Ruhájuk gyűrött, talán bizony soha vasalót nem érzett magán egy ruhadarabkájuk se. Láttam olyat is, jaj, most is sírásra fa- csarodik a szívem, aki két mankón járt, nyomorékká lett teste himbálózva vetődött, amint nagy erőfeszítéssel előbbre kínlódott s az üres nadrágszára jobbra-balra leffent Könnybe boruló szemmel hallgatják s kötényük alatt a kezüket tördelik. Szegény fiam, szegény uram 1 hallatszik innen-onnan. Vasárnapi prédikáció után kihirdette a tisztelendő úr, hogy délután gyűjtőkocsik járják be a községet. Aki jó szívvel rászán egy kis ágyneműt, fehérneműt, vagy valami élelmiszert, az hozza a kocsihoz. Az áldozatkészség és szeretet ünnepe lett az Úr napjának délutánja. Minden háznál elkészültek, mindenfélét összekészítettek. De nemcsak a hasznavehe- tlenné vált rongyot, hanem a használható jót is. Ráemlékeztek az egyik prédikáció intelmére : az igazi jótékonyság a lemondásnál kezdődik 1 A feleslegből odavetni valamit könnyű, magunktól elvenni azt, ami nekünk is kedves, aminek odaadása fáj, ez az igazi, édes jótékonyság. Hosszú ember- és gyermekcsapat kiséri a kocsikat. Minden háznál megállítják őket barátságos szóval, azután felpakolják a szekereket. Süppedő párnák, meleget adó dunnák, ruha- neműek kerülnek az egyik kocsira, a másikon meg zsákokba gyűl a bab, liszt, lencse, burgonya. Van olyan is, ki sírva megy a szekérhez s mielőtt odatenné a többire, szeretettel meg- simitja a tollas párnát: jól pihenjen, meggyógyuljon, aki rád hajtja fejét I A nemesi pártiak megint visszahúzódnak. A szebb formájú házak előtt, hiába csilingel a szekér, zárva marad az ajtó s nem integet megállást senkise. Farkas Gergely Ilonkája szemben áll az apjával. Ártatlan kék szemében, mint valami igaz gyémánt, mély tűzű könny csillog, de arcán a harag tüze lángol. — Itt vannak, édesapám I Vitessen ki valamit. — Semmim sincs számukra. — Apám 1 Egy zsák lisztet, néhány zsák burgonyát. Adott az Isten 1... — Nekem adta s nem ezeknek a koldus ivadékoknak 1... — Hiszen nem nekik adja, apám, hanem a mi szegény sebesült katonáinknak, hát gondoljon Istenre I... Farkas Gergely a fejét rázza. Homlokán piros foltokban kiüt a haragja. Ajka fehér, szemében gyűlölet lángol. Amint elszánt dacosan ott áll, látszik rajt, hogy nem enged egy félvilágért se. Ilonka nézi egy ideig, azután könyörögve újra megszólal: — édesapám !... De az félrefordítja a fejét. A szekerek éppen most érnek az ablak alá. Behallatszik a nagy embertömeg lármája, a gyerekek han- curozó visítása. Ilonka érzi, hogy kiváncsi tekintetek keresztül szúrják az ablakot, a tüggönyt s a gazdag Farkas Gergelyt keresik. A lovak mellől egy foltozott kabátu öreg ember némán int a kocsisnak. Hajts tovább I A leány egy pillanatig gondolkodik, azután szembe néz az apjával s remegő, de határozott hangon szól: — Odaadom a párnáimat!... Az ember egyet rándít a vállán — anyádról maradt rád, tehetsz vele, amit akarsz I... — Anyám is odaadná I... — Tőlem mást nem kapsz I... — Jó lesz nekem anélkül is, apám. A kocsik éppen Szabó Jánosné viskója előtt állnak s a szegény özvegy két karjára rakva hordta ki ajándékait, mikor gyors sietéssel odaérkezik Farkasék Ilonkája. Két patyolat fehér párnát szorít a hónalja alatt, a fehér huzat is szétomolva húzódik utána, amint nagy gyorsan lekapta a fehérnemüs szekrény polcáról. Csak éppen megszorítja Szabó néni kezét, végigsimíja meleg tekintetével az arcát, azután csapódik mögötte a zöldrácsos utcaajtó. Következő vasárnap arról prédikált a tisztelendő úr, hogy a gazdag ember nagy pénzt adott a perselybe, a szegény asszony meg csak két fillért s a Krisztus mégis azt mondta: ez többet adott, mint amaz. A gazdag az ő feleslegéből adott, a szegény pedig az ő „élelmét“ adta oda. Kijövetkor azt mondják az emberek: — csak félig talált az igazságra a tisztelendő úr! A szegények ugyan élelmüket adták oda, de a gazdagok semmit sem adtak I... Folytatjuk. Van valakije a sebesültek közt a kórházban? Úgy fizessen számára elő a HARANGSZÓRA. Vigasztalást, szórakozást küld neki minden egyes számmal. Karácsonyi üzenet. Az elmúlt héten is folytattuk katonáink számára készített ünnepi üzenet szétküldését. Jó szívek áldozat- készsége ez alkalommal is segítségünkre sietett, úgyhogy tekintélyes számú példányt küldhettünk a harcmezőre. A hét elején az ausztriai kórházakba szánt példányokat küldöttük szét, a hét közepén pedig a magyarországi kórházakba szánt példányokat. Ünnepek után részletesen beszámolunk a ránk bízott példányokról s közöljük szétosztási kimutatásunkat. A múlt héten a következő rendelések érkeztek: Saját rendelkezésre: RaffaySándor ev leik. Budapest 1000; ev. gyű lekezet AÍsószeli 200; ev. leik. hiv. Assakür* 100; ev. leik.'hiv. Mencshely, ev. leik. hiv Eperjes, ev. leik. hiv. Magyargurab, ev leik- hiv. Kötesd 50—50; Bokkon Erzsébet, Csönge> Tóth István ev. tanító Hegyfalu 30—30 > Nagyvázsonyi és nemesleányfalui ev. gyülekezet, Eöri János huszár 25—25; Horváth Emiladohiv. fópénzt. Besztercebánya 20;Thern László főgimn. vallástanár Igló 10; egy ré- baszentandrási névtelen 5 példány. Kiosztásra: Evang. nőegylet Vasnádasd 614 ; ev. Diakonisse nőegylet Igló 130; Papp Jolán Ajka, ev. leik. hiv. Magyargurab, Baranyai István és Kovács Éva Lovászpatona, Rothfuchs Jánosné Tokaj 50—50; Nagyvázsonyi és nemesleányfalui ev. gyülekezet 25; egy rába- szentandrási névtelen 15 példány. Pénzadományt küldtek: Vitálisz Károlyné, Demetrovics Józsefné 4—4 K, Egy előfizető Pórládony, Tóth Sámuel Bakonytamási, Horváth Istvánná, Vasnádasd 2—2 K, Bonczó Sándorné Hegyhát- hodász 1 K. A világháború eseményei. E hó 7-én kezdette meg a magyar képviselőház mostani hadi ülésszakának nagyfontosságu munkáját. A kormányelnök hazafias lelkesedéssel mutatott rá azon hatalmas változásra, mely az országgyűlés tavaszi ülésszaka óta a harctéren beállott. Meleg hangon emlékezett meg hős katonáink fényesnél fényesebb győzelmeiről, a kárpáti nagyeredményü harcokról, a gorlicei áttörésről, Bulgáriának hozzánk, a középeurópai békeszövetséghez való csatlakozásáról. De kiemelte Szerbia végpusztulását, Itália kudarcait s mind a kettőnek méltó büntetését is. Hogy a béke mikor áll helyre, mondotta Tisza István gróf miniszterelnök, az kizárólag ellenségeinktől 1 függ. De eggyel legyünk tisztában.
