Harangszó, 1915-1916
1915-12-19 / 23. szám
178. HARANGSZŐ. 1915. december 19. hittel a nehéz várást, őrlő bizonytalanságot, sebesülést, fogságot és hősi halált! A keresztyén hit világot meggyőző erejét személyes erőnkké tenni, hogy a mi kis világunk fölött fölényes diadalt arasson. Keresztyénnek lenni ma annyit jelent, mint erősnek lenni Istenben az Úr Jézus Krisztus által. „Halottjaink“ — ez pedig gyön- geség. Én a keresztyén reménységről a tömeggyilkoló harctereken sem akarok lemondani. És vegyük szorosan a száraz igazságot: hát tényleg „0“ halt volna meg, az ő igazi lényege, személyisége a halálban ? Szabad-e az ember benső magvát a múlandósághoz tartozónak tekinteni ? Nem 1 A keresztyén halhatatlansági hit nélkül sötét pokol, reménytelen pogányság volna a mi életünk... Émeljük föl tekintetünket az örökkévalóság fénye felé, ott olyan jó időzni homályban álló lelkűnknek. A földet és világot és mindent ami rajtunk történik, magasabb szempontból nézhetjük onnan. Más az, ha valamit lentről és lentről vizsgálunk. Szemünk előtt nagy átalakulás fog végbemenni. Az örökkévalóságban megbékélünk Istennel és a világmindenséggel. Törve megtisztult lélekkel utána susogjuk a Teremtő szavait, „minekutánna megtekintette volna Isten valamit teremtett vala, ime igen jó vala.“ Ott csodálatosképen mi is úgy fogjuk találni, hogy mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akaratja. És amint visszatérünk onnan a hit égi lajtorjáján be a földre s a frissen hantolt sír eleibe térdelünk, úgy fogjuk érezni, hogy lelkünk mintha elváltozott volna a mennyei látogatás után, mintha egy helyen jártunk volna avval, kit halottnak mond a pogányság s örökké élőnek a keresztyén reménység 1 Mert életünk vándorút Isten felé, halálunk pedig megérkezés szentséges közelébe... Az üdvösség tavaszának előhírnökei. Irta: Szabó István. (Folyt.) Lelkére kötik a próféták a népnek Isten igéjének hallgatását. Kötelessége ez az embernek, de ez nyújt egyúttal vigaszt is a bánatos szívnek. „A törvényre és annak tanítására hallgassatok 1“ mondja Ezsaiás próféta (5, 18.) s mintegy méltó feleletként hangzik erre a komoly figyelmeztetésre Jeremiás boldog kijelentése: „Mikor a te beszéded jelen volt, helyet adtam annak és a te beszéded nékem öröm volt, és szivemnek vigasságára.“ (Jer. 15, 16.) Itt-ott megjelenik a próféták könyvvében a boldogság, üdvösség eszköz- lőjeként a hit, az Istenbe vetett bizalom. Gyönyörű vonás ez, keresztyéni vonás. „A hitetlen meghal az ő álnokságában,“ — mondja Ezsaiás (3, 18.) „Az igaz ember hitével él“ — szól Habakuk (2, 4.) Jeremiás így sóhajt fel: „Boldog az a férfi, aki bízik az Urban és akinek bizodalma az Úr. (17, 7.) És ki ne ismerné azokat a gyönyörű igéket, amelyek Ezsaiásnak hitben erős szivéből, Istenben bizó mélységes leikéből fakadtak fel: akik az Urban bíznak, azoknak erejük megújul és szárnyaikkal magasságra repülnek, mint a saskeselyük 1 futnak és nem fáradnak el; járnak és nem lankadnak meg. (Ezs. 40, 31.) Az erkölcsi életben a főtörvény a szeretet törvénye, amit Zakariás prófétánál szavakba öltöztetve úgy találunk feljegyezve: „Igaz Ítéletet tegyetek, irgalmasságot és könyörületes séget cselekedjen kiki az ő felebarátjával, az özvegyet és árvát meg ne nyomorítsátok és senki az ő szívében felebarátja ellen való gonoszról ne gondolkodjék. (Zak. 7, 9—10.) Komoly intést találunk a józanságra a széles látókörű, mindenre kiterjedő Ezsaiás könyvében. (5, 11.) Jaj azoknak, kik jó reggel felkelnek, hogy részegeskedjenek, mulatnak mind est- vélig, hogy a bor felgerjesze őket. Óvnak a próféták a fényűzéstől is. Azokat a szavakat, melyekkel Ezsaiás próféta Izrael asszonyait és leányait feddi, méltán megszivelheti a mai kor gyermeke is. Hasznára fordíthatja, tanulhat belőle. Megtanulhatja, mi teszi a mai nehéz megélhetési viszonyokat még nehezebbekké. „Annak felette azt mondja az Úr: Mivelhogy a Sionnak leányai felfu- valkodtak és felemelt nyakkal járnak és lábokkal nagy zengést-bongást szereznek: azért az Úr megkopasztja a Sión leányainak tetejeket... az napon elveszi az Úr az ő lábakon való zengő ékességeket, a jó illatra való függőket, az arany láncokat és a fá- tyolokat, a főnek ékességeit, a szép csizmákat, a szoros ruhákat, a mellre való ékességeket és a fülön függőket. Az arany gyűrűket... az ünneplő ruhákat, a palástokat, a fedeleket és a gombos tűket, a tükröket, a vékony gyolcsokat, a keszkenőket és a keceléket.“ (Ezsaiás 3, 16—20.) S mivel a próféták tudják, hogy egészséges valláserkölcsi élet csak ott fejlődhetik ki, ahol a fők, a vezetők is a vallás hamisítatlan tanának s a tiszta erkölcsnek alapján állanak, azért éles bírálat tárgyáva teszik a nép testi és lelki vezéreinek életét is. Jeroboámnak vétkét s az Urnák erre bekövetkező lesújtó büntetését ezekkel a szavakkal tárja fel az agg Ahija próféta: Gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, akik te előtted voltak ; mert elmentél és idegen Isteneket csináltál magadnak és öntött képeket, hogy engemet haragra ingerlenéi; engemet pedig magad mögé vetettél, annak- okáert íme én veszedelmet hozok Je- roboám házára. (Kir. 1. 14, 9—10.) Ezsaiás a fejedelmeket és állami hivatalnokokat ostorozza: „A te fejedelmeid elhajlottak és orvoknak társai, mindnyájan szeretik az ajándékot és fizetésre néznek. Az árváknak nem ítélnek és az özvegyek perit nem bocsátják eleikbe.“ (Ezs. 1, 23.) Eze- kiel próféta pedig könyvének 34. részében Izrael pásztorai, lelki vezetői ellen kel ki, akik elhanyagolják a kezükre bízott nyáj legeltetését. A prófétáknak a tanítás mellett főtevékenységük volt a jövendölés, a jóslás, az az a jövő dolgainak előre megmondása. S itt egyfelől fenyegetnek, másfelől vígasztalnak. Fenyegetik a bűnösöket Isten haragjával, vigasztalják a bűnbánókat az üdvösség elnyerésével, amit a közelgő Messiás hoz el számukra. S mivel a próféták jóslatai még akkor is, amidőn Isten bűntető haragjával rettentik a mégtévedt népet, végeredményükben összefüggésben állanak Krisztus eljövetelével, mert hiszen Ő az, aki egykor ítéletet mond a föld összes népei: élők és holtak, jók és gonoszok felett, ennélfogva a próféták összes jóslatai úgy tekinthetők, mint messiási jóslatok, az az amelyek Krisztus eljövetelére és működésére vonatkoznak. Ily módon, azt hiszem, hogy a próféták jóslatainak vázlatát főbb vonásaiban megadom, ha a tisztán a Messiás eljövetelével és működésével kapcsolatos, figyelemre méltóbb jóslásokat felemlítem. A próféták messiási jóslatai erőteljesek és értékesek. Erőteljesek, mert hű vonásokkal festik le az eljövendő Messiást. Értékesek, mert nem üres szavak, hanem tartalmas igék, melyek szinte szóról-szóra bekövetkeznek. Ez az utóbbi körülmény teszi voltaképen a prófétákat a Krisztusban megjelent üdvösség tavaszénak legsajátosabb előhírnökeivé.
