Harangszó, 1915-1916
1915-12-19 / 23. szám
1915. december 19 HARANGSZÓ. 179. És a próféták messiási jóslataikban fényes tanúbizonyságát adják széles látókör ültnek. Megjósolják Krisztus születésének fontosabb adatait. Megmondják, hogy Betlehemben születik: „De te Efrátá- nak Betleheme, jóllehet kicsiny város vagy Judának fővárosai között: mind- azáltal te belőled származik nékem, aki Izraelben uralkodó lészen, kinek kijövetelei eleitől fogva, örök időtől fogva vágynak.“ (Mikeás 5, 2.) Megmondják, hogy szeplőtelen szűz hozza a világra: „íme egy szeplőtlen szűz fogad az ő méhében és szül fiat és nevezi azt Immánuelnek.“ (Ezs. 7. 14.) Megmondják, hogy Dávid nemzetiéből származik : „És Izsai törzsökéből (Izsainak fia volt Dávid) egy vesz- szőszál származik és az ő gyökeréből egy virágszál növekedik, kin az Urnák lelke megnyugoszik.“ (Ezs. 11, 1—2.) (Folytatjuk.) Eleven perselyek. Irta: Gáncs Aladár. — Jönnek a papkisasszonyok! Édesanyám, öreganyám, jönnek a papkisasszonyok ! Szegény kis leány örömében azt is elfeledte, hogy az édesanya már nincs otthon. Szaladt lelkendezve, csak úgy csattogott a sár a lába alatt azon a csapáson, mely az országutról külön nyílott le az ő tanyájukhoz. Mintha legalább is az édesapja jött volna — annyi idő után — messze Muszka-országból. Pedig csak a papkisasszonyok. Nem is értette öreganyja, mi nagy örülni való van azon épen most, hogy jönnek a papkisasszonyok. És ugyancsak belecsorbított szegény kis leány szíve verésébe. — Nem állsz meg most mindjárt 1 Milyen lesz a két lábbelid ? Már mind sár a ruhád! Tatán holnap újat veszek ünneplőnek ? Pedig már nem is az ünneplő volt rajta. Azért csak megállt a futtában, még a mentében is. Rossz ruhában, mezétláb sem tudott volna úgy tovább. Mintha ollóval nyírt vón bele az a durva hang az ő lelkének pelyhes két szárnyába! Nem tudott felröppeni már ettől a cirógatástól sem, amelyet megsimított rajta valaki, mozdulni is csak attól a kézen fogástól, amelyet lenyujtott hozzá a másik valaki. De mire belülkerültek, öreganyó is vendég fogadó, barátságos mosolygást kapott az arcára. Olyan szelídet, amilyet templomból kijövetre szokott. — Hát aztán, hányadszor csusszák- másszák már ezt a falut, édes lei- keim? — Hallja, Rézi néni, ezt ugyancsak szépen megmondta I Ha nem nézne amúgy olyan jámborát hozzá, azt gondolnánk, de nem is a jó lélek szólt ki belőle. — Hát igaz isi Hogy nem szégyenük már ezt a sok koldulást I Ugy-e ilyen szép fiatal, úri létükre! — próbálta tréfának fordítani a dolgot a fiatalabbik papkisasszony. De a másik nem engedte úgy. — Elhigyje, Rézi néni, ha csak magunkat néznénk, már rég meg- szégyeltük volna. A tizedik házból már szaladást fordultam volna nem a tizenegyedikbe, hanem haza, ottan is a legesleghátulsó szobába. Mert igazán ezek a népek majdnem úgy veszik, mintha a magunk zsebjébe szednénk. — Azt hiszik, Rézi néni, hogy a hozományunkba segítenek vele 1 De aztán, tudja Rézi néni, nem kell más, csak elgondolunk azokra, akikért tesszük. Hogy azoknak is milyen jó lenne, ha elbújhatnának a fehércipós meleg szobába, ha haza fordulhatnának, ahol nem bántanak az emberek; ha nem kéne mennünk tizedik határból a tizenegyedikbe. És mégis, hogy mennek ? De hogyan mennek I Aztán Rézi néni, mikor ezeknek feléje gondolunk, elég nekünk ez, — majdnem sok is, — hogy a tizedik házból a tizenegyedikbe forduljunk. És amint kell, a századikba is. Lássa ezért van, hogy nem szégyenlünk így koldulni. Hogy most elfordultunk Rézi néni, a maga házába is. — El ám I Hiába rakták úgy ki a falúból. Az ember azt se tudja, a jók vagy a rosszak késztették-e külön a többitől. Ezt az incselgést már bizton nem hagyta volna szó nélkül Rézi néni. De csak úgy tél füllel hallgathatta az egészet, a másikkal nagyon magába figyelt. Mert hát sokáig nem lehet kerülni a forró kását, egyszer- csak belemártodik az ujja és jaj akkor, de hogyan húzza ki belőle. Hogyan tudná áttörni magát ezen a nem várt támadáson ? Anélkül, hogy az ő perselyrakogató, templomos jó híre utána vesznék s hogy ezek a papkisasszonyok ne gondolnának felőle sokkal majd másat, amikor elmennek. Nem találta sehogy ennek módját, de mert azok elhallgattak, neki kellett szólni. És kerülte tovább a forró kásáját. Valahogy ott maradt a télfülében, mintha az ő házát említették vón. — De hát hogy nem röstelték ide mihozzánk is megtiporni ezt a feneketlen sárt. Hogy elcsunyitják a szép ruhájukat, édes lelkeim, hogy szaggatják ezt a drága kis cipelőt, azért az egy pár..., azért az igazán sem- semmiségért. — Ne legyen már annyira értet- len 1 Hát azok az emberek, akik piros vérü sáron lábalnak át, ahol minden lépés sebekre szólhat ? Akiken eggyel beljebb is megrongyolódik a ruha, hogy örökre le kell vetniök és nem kaphatnak helyébe újat a földön. Hát azok a szegény katonák, akiknek nemcsak a cipőjük, de a lábuk is utána ott szakad! Rézi néni, maga még úgy látszik nem nagyon tudja, hol van mostan ezen a világon. Talán nem is csak magából mondta. Talán Rézi néniben is templomi szavak emlékeztek fel rája. De úgy érezte, hogy bele kell rázni a szóval ebbe az öregasszonyba. Úgy kidagadt a hangja, hogy a gyerekek is azon hagyták a játékot. Mert a tisztelendőék Sanyikájának is ott kellett lenni, hogy Rézi néni unokája igazán elví- gasztalódjék. — Hát igaz, igaz, édes gyerekem. De azért lássa, én megmondom, ami sok, az mégis csak sok. Még a nagyfazéknak is van feneke. Nem mondok sokat, de mióta ez az idő járja, már tizedszer csak vándolják a falút ? — Micsoda, Rézi néni tizedszer? Még a felészer is alig. Csak hogy persze az adakozás is olyan mint a dolog. Mindjárt sok az annak, akinek épen nincsen semmi kedve rajta. De Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 57 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
