Harangszó, 1915-1916

1915-11-21 / 19. szám

150. HARANGSZÓ. 1915. november 21. terkedésének, Románia pegig újra, meg újra kijelentette, hogy semleges marad. Az ekképen kikosarazott né­gyes szövetség megfogyva és meg­törve s reményvesztetten kapkod íűhöz-fához, míg végre elveszi méltó jutalmát: a szégyennel teljes bukást. Harc a szerbek elien. A hurok a szerbek nyaka körül mind szorosabbá lesz. Erkölcsi erejök napról-napra csökken. Néhány héttel ezelőtt még nagy volt a harci kedvük, keményen megállották helyüket. Meg nem adták magukat, inkább feláldoz­ták életüket. Most már kevesebb dolgot adnak az ellenségnek. Fegy­verüket elhányják, muníciójukat el­hagyják, életüket nem igen kockáz­tatják. Kraljevónál a németek 139 ágyút zsákmányoltak. Krusevác vi­dékén 5000 volt a sebesületlen szerb fogoly és rengeteg sok hátrahagyott hadianyag. Nis körül 10 000 szerb katonát fogtak el. A magyar, osztrák, német és bol­gár seregek három oldalról szoron­gatják a szerb haderőt. Kövess csa­patai Kraljevótól délre verik ki elsáncolt állásaikból a szerbeket. Stepanovics szerb hadvezér serege előlük az or­szág belsejébe özönlik vissza. Petár király nem tudja, hová meneküljön. Földönfutóvá lett kormányával együtt. És az antantbeliek segítsége még mindig késik. Kitchener angol hadügy­miniszter pedig most megy dél felé, hogy végét járó ügyüket a helyszí­nén tanulmányozza. Seregeink egyre mélyebben nyo­mulnak be Szerbia belsejébe. A Mo­rava széles területe már a bolgárok, németek, magyarok és osztrákok ke­zében van. Nyugat felől seregeink útját állják a Montenegróba való menekülésnek. A bolgárok átkeltek a Moraván s a Vardar partján meg­verték az angol-francia segédcsapa­tokat. Prizrend felé való előrenyomu­lásuk pedig elvágta az utat Albánia felé. Harc az oroszok ellen. Kelet-Galiciában a Sztripa alsó fo­lyásánál és Volhiniában a Sztir mel­lett és Csartorijszk tájékán meg-meg- ujulnak az orosz támadások, anélkül, hogy védett állásainkból kizavarhat­nának bennünket. Vitéz katonáink pá­ratlan hősiességgel állják helyüket ! minden támadással szemben. Itt nincs j kapkodás, visszavonulás, lemondás, fegyverátadás. Riga, Jakobstadt és Dünaburg mel­lett jelentősebb esemény nem történt. Hindenburg és Ruszkij között a mér­kőzés tovább tart. Döntésnek még nincs itt az ideje. Harc az olaszok ellen. Több napi pihenés után október 10-én újra megkezdették az olaszok támadásaikat első sorban Görc ellen — persze minden eredmény nélkül. Másnap és harmadnap megismételték a rohamot s azt kiterjesztették a do- berdói fensikon s a Dolomitokban a Coldi Lana csúcsra is. Mindenütt bor­zasztó veszteséget szenvedtek. Egy bergamói újság megjegyzi, hogy „az olaszok legmakacsabb ellenfelei a magyarok és horvátok. Ha kiverik őket árkaikból, hatszor-nyolcszor is visszatérnek és inkább meghalnak, semhogy megadják magukat.“ Egyéb hírek. Londoni jelentés szerint Kitchener utazásának az a célja, hogy a Dar- danella-vállalkozás folytatásáról vagy abbahagyásáról döntsön. Anglia már tudatta az orosz és francia kormány­nyal, hogy fontos sztratégiai okokból kénytelen a Dardanella-akciókól visz- szavonulni. — A török kormány sür­gős javaslatot terjesztett a ház elé, amelyben felhatalmazást kér arra, hogy a Bagdad-vasút építésének be­fejezésére 2T millió fontnyi kölcsön­ügyletet köthessen Németországgal. — Az afgánok betörtek Indiába s az ottani mohamedán lakossággal együtt megtámadták az angolokat, akik orosz segítséggel betörtek Afganisztánba. Az Afgánok 300.000 főnyi jól fölfegy­verzett sereggel rendelkeznek. Az af­gánok barátságos érzülettel viseltet­nek a törökök iránt. NEHÉZ ÓRAK. Ami imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. is Szenteltessék meg a te neved. 2. Szenteltessék meg. Luther Márton már arra a kérdés­re, vájjon nem szent-e az Isten ne­ve már magában véve?., azt feleli: „de igen! az Isten neve már lénye­génél fogva szent, de nem szent a mi használatunkban.“ Azért tehát imádkoznunk kell, hogy az Isten neve mi nálunk és mi általunk is szent legyen. — De csodálatos, hogy minő könnyen hajlanak az emberek Isten nevének a megsértésére! A ki­váltó embereket tisztelettel veszik kö­rül, nevüket díszfénnyel övezik. Az Isten nevét ellenben sokszor prédául vetik a hitetlenek elé. Sokszor gúnyol­ják, gyalázzák, mert abban puszta emberi szót látnak A mai kor embere elé méltán oda­állíthatjuk a régi zsidó népet. Arra a papírlapra, mely lábai előtt feküdt, nem lépett rá, hátha rajta áll az Is­ten neve. Tisztelete annyira ment, hogy az Urnák szent nevét se vette ajakára, hanem egy egészen új ne­vet adott neki. A törvény szigora „kárhozatot“, és „csodálatosakká tett csa pásokat“ igér azoknak, kik az Úr „dicsőséges és rettenetes nevét“ nem tisztelik (V. Mózes 28, 58—59; III. Mózes 24, 11 —12.), De hát általában mit jelent ez a szó: megszentelni? Megszentelni any- nyit tesz, mint valamit mástól meg­különböztetni. Ha valamit a közön­séges dolgok sorából kiemelünk s tiszteletadással minden fölé helyez­zük és szentnek tartjuk, akkor azt megszenteljük. Megszenteljük az Is­ten nevét, ha azt minden más név­től megkülönböztetjük, s azt minden más név fölé emeljük. Ha oly tiszte­lettel vesszük körül, melyet semmi más névnek nem adunk meg, hanem csakis az Isten nevének. Megszenteltük-e az Isten nevét? Félelemmel, tisztelettel vettük-e aj­kunkra ezt a nevet? Ki merne a kér­désre igennel felelni. Ha Isten bün­tető keze lesújtana az imádság első kérése ellen vétkezőkre, úgy millió és millió ember siratná bűnösségét. Sokan hiába veszik az Urnák nevét, mert üres szívvel, sivár lélekkel mond­ják. Mások megint cselekedetekkel káromolják az Ur nevét. Mind ezek­

Next

/
Thumbnails
Contents