Harangszó, 1915-1916
1915-11-21 / 19. szám
150. HARANGSZÓ. 1915. november 21. terkedésének, Románia pegig újra, meg újra kijelentette, hogy semleges marad. Az ekképen kikosarazott négyes szövetség megfogyva és megtörve s reményvesztetten kapkod íűhöz-fához, míg végre elveszi méltó jutalmát: a szégyennel teljes bukást. Harc a szerbek elien. A hurok a szerbek nyaka körül mind szorosabbá lesz. Erkölcsi erejök napról-napra csökken. Néhány héttel ezelőtt még nagy volt a harci kedvük, keményen megállották helyüket. Meg nem adták magukat, inkább feláldozták életüket. Most már kevesebb dolgot adnak az ellenségnek. Fegyverüket elhányják, muníciójukat elhagyják, életüket nem igen kockáztatják. Kraljevónál a németek 139 ágyút zsákmányoltak. Krusevác vidékén 5000 volt a sebesületlen szerb fogoly és rengeteg sok hátrahagyott hadianyag. Nis körül 10 000 szerb katonát fogtak el. A magyar, osztrák, német és bolgár seregek három oldalról szorongatják a szerb haderőt. Kövess csapatai Kraljevótól délre verik ki elsáncolt állásaikból a szerbeket. Stepanovics szerb hadvezér serege előlük az ország belsejébe özönlik vissza. Petár király nem tudja, hová meneküljön. Földönfutóvá lett kormányával együtt. És az antantbeliek segítsége még mindig késik. Kitchener angol hadügyminiszter pedig most megy dél felé, hogy végét járó ügyüket a helyszínén tanulmányozza. Seregeink egyre mélyebben nyomulnak be Szerbia belsejébe. A Morava széles területe már a bolgárok, németek, magyarok és osztrákok kezében van. Nyugat felől seregeink útját állják a Montenegróba való menekülésnek. A bolgárok átkeltek a Moraván s a Vardar partján megverték az angol-francia segédcsapatokat. Prizrend felé való előrenyomulásuk pedig elvágta az utat Albánia felé. Harc az oroszok ellen. Kelet-Galiciában a Sztripa alsó folyásánál és Volhiniában a Sztir mellett és Csartorijszk tájékán meg-meg- ujulnak az orosz támadások, anélkül, hogy védett állásainkból kizavarhatnának bennünket. Vitéz katonáink páratlan hősiességgel állják helyüket ! minden támadással szemben. Itt nincs j kapkodás, visszavonulás, lemondás, fegyverátadás. Riga, Jakobstadt és Dünaburg mellett jelentősebb esemény nem történt. Hindenburg és Ruszkij között a mérkőzés tovább tart. Döntésnek még nincs itt az ideje. Harc az olaszok ellen. Több napi pihenés után október 10-én újra megkezdették az olaszok támadásaikat első sorban Görc ellen — persze minden eredmény nélkül. Másnap és harmadnap megismételték a rohamot s azt kiterjesztették a do- berdói fensikon s a Dolomitokban a Coldi Lana csúcsra is. Mindenütt borzasztó veszteséget szenvedtek. Egy bergamói újság megjegyzi, hogy „az olaszok legmakacsabb ellenfelei a magyarok és horvátok. Ha kiverik őket árkaikból, hatszor-nyolcszor is visszatérnek és inkább meghalnak, semhogy megadják magukat.“ Egyéb hírek. Londoni jelentés szerint Kitchener utazásának az a célja, hogy a Dar- danella-vállalkozás folytatásáról vagy abbahagyásáról döntsön. Anglia már tudatta az orosz és francia kormánynyal, hogy fontos sztratégiai okokból kénytelen a Dardanella-akciókól visz- szavonulni. — A török kormány sürgős javaslatot terjesztett a ház elé, amelyben felhatalmazást kér arra, hogy a Bagdad-vasút építésének befejezésére 2T millió fontnyi kölcsönügyletet köthessen Németországgal. — Az afgánok betörtek Indiába s az ottani mohamedán lakossággal együtt megtámadták az angolokat, akik orosz segítséggel betörtek Afganisztánba. Az Afgánok 300.000 főnyi jól fölfegyverzett sereggel rendelkeznek. Az afgánok barátságos érzülettel viseltetnek a törökök iránt. NEHÉZ ÓRAK. Ami imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. is Szenteltessék meg a te neved. 2. Szenteltessék meg. Luther Márton már arra a kérdésre, vájjon nem szent-e az Isten neve már magában véve?., azt feleli: „de igen! az Isten neve már lényegénél fogva szent, de nem szent a mi használatunkban.“ Azért tehát imádkoznunk kell, hogy az Isten neve mi nálunk és mi általunk is szent legyen. — De csodálatos, hogy minő könnyen hajlanak az emberek Isten nevének a megsértésére! A kiváltó embereket tisztelettel veszik körül, nevüket díszfénnyel övezik. Az Isten nevét ellenben sokszor prédául vetik a hitetlenek elé. Sokszor gúnyolják, gyalázzák, mert abban puszta emberi szót látnak A mai kor embere elé méltán odaállíthatjuk a régi zsidó népet. Arra a papírlapra, mely lábai előtt feküdt, nem lépett rá, hátha rajta áll az Isten neve. Tisztelete annyira ment, hogy az Urnák szent nevét se vette ajakára, hanem egy egészen új nevet adott neki. A törvény szigora „kárhozatot“, és „csodálatosakká tett csa pásokat“ igér azoknak, kik az Úr „dicsőséges és rettenetes nevét“ nem tisztelik (V. Mózes 28, 58—59; III. Mózes 24, 11 —12.), De hát általában mit jelent ez a szó: megszentelni? Megszentelni any- nyit tesz, mint valamit mástól megkülönböztetni. Ha valamit a közönséges dolgok sorából kiemelünk s tiszteletadással minden fölé helyezzük és szentnek tartjuk, akkor azt megszenteljük. Megszenteljük az Isten nevét, ha azt minden más névtől megkülönböztetjük, s azt minden más név fölé emeljük. Ha oly tisztelettel vesszük körül, melyet semmi más névnek nem adunk meg, hanem csakis az Isten nevének. Megszenteltük-e az Isten nevét? Félelemmel, tisztelettel vettük-e ajkunkra ezt a nevet? Ki merne a kérdésre igennel felelni. Ha Isten büntető keze lesújtana az imádság első kérése ellen vétkezőkre, úgy millió és millió ember siratná bűnösségét. Sokan hiába veszik az Urnák nevét, mert üres szívvel, sivár lélekkel mondják. Mások megint cselekedetekkel káromolják az Ur nevét. Mind ezek
