Harangszó, 1915-1916

1915-11-21 / 19. szám

1915. november 21.

HARANGSZÓ.

151.

kel szemben a kérés: „szenteltessék meg a te neved,“ hatalmas bűnbánati prédikáció. Fájdalom ébred az igazán imádkozó szívében, s a fájdalom forrása az a tudat: nem szenteltetett meg az ő neve.

Ez a kérés egyszersmind szent fogadás is. A bünbánat a munltnak, a fogadás a jövőnek szól. Kérjük az Istent, hogy szenteltessék meg az ő neve mi általunk. Azzal, hogy szavainkat kérésbe foglaljuk, elismerjük erőtlenségünket. Mindenben, a jó dologban, is Isten kegyelmére vagyunk utalva. De másfelől a kérés arra a kötelességünkre figyelmeztet, hogy az Isten nevét nekünk kell megszentelnünk. Akárminő viszonyok közé állít Isten, ez a kérés mindig mint parancs hangzik felénk. Ha nem teljesítjük, a mienk a felelősség. De hát hogyan szenteljük meg az Isten nevét ?

Az a gazdag ember, kinek vágyát a teljesüléstől semmisem választja el, aki a gondot, aggságot nem ismeri, kinek házában a jólét vett lakást magának, megszenteli az Isten nevét, ha a boldogság napjaiban nem felejtkezik meg a szent Istenről, hanem a zsoltárköltővel hittel vallja: „azért te benned bízunk, akik ismerik a te nevedet, mert nem hagytad el Uram azokat, akik keresnek téged (9. zsolt. 11. v.).“ Az a szegény ember, aki testét csak rongyokba takarja, éhségét csak száraz kenyérrel csilapítja, az az elhagyatott koldus, ki meggörnyedő testét ajtóról- ajtóra vonszolja, egy kis alamizsnáért könyörögve, megszenteli Isten nevét, midőn szegénységét hittel hordozza, s elhagyatottságában azt az „egy“ nevet hittel hangoztatja: „Mert kősziklám és védőváram vagy te, vezérelj hát engem és vedd gondomat a te nevedért (31. zsolt. 4.).“ Hát a szenvedőről mit szóljunk ? Hogyan szenteli meg az Isten nevét az, ki a szenvedés töviseivel telehintett betegágyon nap-nap után siratja to- vaszálió életerejét? Isteníélelemmel, keresztyéni türelemmel, a zúgolódó ajak elnémításával, s az isteni békesség keresésével. A szenvedés elviselése, az imádság felébresztése nem más, mint az Isten nevének megszentelése. Az a bizalom, mely a zsoltárköltővel énekli: „lelkemet meg- vidámítja, az igazság ösvényén vezet engem az ő nevéért (23- zsolt.

3.); az a könyörgés, mely Dávid szavával kiált fel: „segíts meg bennünket szabító Istenünk a te nevednek dicsőségéért (79. zsolt. 9.),“

nem egyéb, mint az Isten nevének megszentelése. Az a szenvedő, ki égre tekint, s bizalommal hordozza a lemondás keresztjét, az a szegény sorsüldözött, ki reményt temetve is hittel imádkozik, megszenteli az Isten nevét. — Az a jó szív, mely a szegényt felkeresi, hogy bánatát eloszlassa, az a nemesen érző lélek, mely az árvák és özvegyek sorsát a magáévá teszi, megszenteli azt az Istent, kinek neve szeretet... A megszentelés eme módjai legyenek előttünk. így szenteljük meg az Isten nevét szóval, cselekedettel, élettel.

Egész élettel. — Mert az igazi keresztyén ember élete nem más, mint az Isten nevének megszentelése. Mi azért élünk, hogy ennek a névnek minél nagyobb dicsőséget szerezzünk. Gondoljunk csak Krisztus példájára. Eljutott életének véghatárára. Tekintete a múltat kutatja. Szeme előtt feltárul az a magasztos cél, melyért egész életében küzdött. Imádságra kulcsolja kezét, úgy ad számot Istennek, ki őt mennyei hivatással a földre küldötte. És ekkor egész élete munkáját ebben az egy mondatban foglalja össze: „megjelentettem a te nevedet az embereknek (Ján. 17. 6.). Tovább imádkozik, azokért könyörög, kiket ő tartott meg az új életre. És akkor újra megcsendül ajkán a régi imádság: a te nevedet megjelentettem nékik, és megjelentem, hogy a te szerelmed, mely- lyel engem szerettél legyen bennük, és én is ő bennük (Ján. 17. 26.).“ A Krisztus munkája egy: Isten nevének dicsőséget szerezni, Isten nevét megszentelni.

Értsük meg e példában a kötelesség szavát. Mindnyájunknak az Isten nevét kell megszentelni és meg- dicsőiteni. Nem azért küzdünk, hogy gyarló ember nevünk fennmaradjon, — hiszen a mi nevünk csak bűn és vétek, — hanem, hogy megmaradjon annak az egynek a neve, kit térdmeghajtással tiszteltek atyáink, kit úgy hívtak: Teremtő, Gondviselő, Seregeknek Ura, Mennyei Atyánk I... Ezért a szent névért s a benne foglalt erkölcsi eszmékért, a szeretetért, igazságért küzdjünk, harcoljunk. Né- muljon el ajkunkon a földi hiúság szaval Száműzzük szívünkből a földi dicsőség ábrándját I Legyen életünk egyetlenegy hang abban a hatalmas, szent énekben, mit milliók ajka csendít, mit ég s föld tovább zúgat: szenteltessék meg a te neved 1...

De mikor így hivő szívvel imádkozunk, nem gondolunk-e önkéntelenül is azokra, kik az Isten nevét nem ismerik, kik ezzel a névvel járó boldogságot nem érzik? Gondoljunk rájuk 1 Legyenek bár távol, idegen földön, ismeretlen tájon, avagy legyenek közöttünk, mellettünk, munkálkodjunk, hogy ezt a szent nevet megismerjék, s egész életükkel velünk együtt dicsőítsék.

Millió ajak imádkozza, millió ajak kér erőt hozzá. Ez a jövendő imádsága. De vájjon mikor lesz ez a kérés hálaadássá ? Mikor emelkedik égbe az emberek millióinak ajkáról a bizonyság: „szent, szent, szent a

seregeknek Ural*. .. Az a mi imádkozásunktól függ! Imádkozzunk hát hittel, odaadással, Istenbe vetett reménységgel !

Imádkozzunk állhatatosan szóval, élettel, cselekedettel, hogy valóságra váljék a zsoltárköltő szava: „nem a meghaltak dicsérnek Uram, nem is azok, akik alászállnak a csendességbe, hanem mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké!... Halleluja!“... (115. zsolt. 1.).

(Folytatjuk.)

Aki a-mostani nagy történeti időkből megfelelő emléket akar szerezni, az vegye meg az

„KÉPES LUTHER NAPTÁR“-t,

mely a mostani időkbe vágó rendkívül gazdag, érdekfeszitő tartalommal s 2 művészi értékű színes műmelléklettel és 114 képpel jelent meg, úgyhogy a Luther Naptárnak párját e nemben hiába keressük.

A gyülekezetek, nőegyletek, helyi gyámintézetek, belmissziói egyesületek jó dolgot művelnek, ha a hadbavonult és megsebesült evang. katonáink számára Luther Naptárakat rendelnek.

A mostani nyomdai viszonyokhoz s az amúgy is költséges kiállításhoz képest ára is rendkívül olcsó. A lel- készi és tanítói hivataloknál 70 fillérért kapható, egyes példány postán küldve 80 fillér.

Kapható a lelkészi és tanítói hivataloknál, vagy megrendelhető a „Luther Naptár“ kiadóhivatalánál Sopronban, Paprét 2.

A kiadóhivatal a jelentkezőknek bizományba is ad 5 kgros csomagokban (18—18 példány) példányokat, mely esetben a postaköltség a kiadó- hivatalt terheli, sőt a bizományos megfelelő kedvezményben is részesül.

Adakozzunk a Harangszó terjesztésire I