Harangszó, 1915-1916
1915-11-14 / 18. szám
VI. évfolyam. 1915. november 14. llll■■■•l■m■tlA?■■kl1r■nth^nli«irfllv^tml■ ........ lÖ-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vaavármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Csengey Gusztáv: A mi harcunk. (Vers.) — Mackensen Gusztáv. — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért. — Balíkó Lajos: Bethlen Kata. — A világháború eseményei. — Ország-Világ — A Harangszó perselye. A mi harcunk*) Had felé száll most a lélek, Ettől zsibong völgy és halom, Ha a harcról nem beszélek, Kobzom néma, nincsen dalom. Költő most, ha kobza pendül, Ne daloljon a leányról, Dal ne szóljon szerelemről, Csak a harcról, a hazáról. És a harcról mit dalolnék, Mit amire oly rég várunk!? Ami egykor mienk volt még, Ami olyan régi álmunk. A magyar nép mélyen érzi Azt a hivó boldog eszmét, Érzik a had közvitézi, Hogy a haza szabad lesz még. *) A most megjelent Luther Naptár-bóí. Ez az eszme visz csatába. Ez, mi minden szivet áthat, Hadunk ezzel megy halálba, Ezzel vív ki nagy csodákat. 5 szembe száll az óriással Nagy hitének erejével, Hisz nem lehet győznünk mással, Csak a szabadság hitével. CSENGE? GUSZTÁV. Mackensen Gusztáv. A világháború nagy hadvezérei közül különösen az utóbbi időben, nagy érdeklődéssel vesszük körül Mackensen Gusztáv vezérőrnagyot. A lapokból tudjuk, hogy a nem rég megindult Balkán harctéri küzdelmekben, az ő kezében futnak össze a szálak. Ő a déli hadak fővezére. Hogy ez mit jelent, azt eléggé megtanultuk a letűnt nehéz időben, mely sokszor megmutatta, hogy a hadvezér bölcsessége, előrelátása biztosítja a győzelmet. Azelőtt inkább kitüntetései révén ismertük Mackensent. December elején királyunk a Lipót- rend nagykeresztjével tüntette ki Mackensen Gusztávot. Két héttel később Vilmos császár Mackensen tábornokot előléptette. Vezérőrnagy lett belőle. Ismét elmúlt néhány nap s megint találkoztunk Mackensen nevével. Királyunk, Ferenc József saját kezével levelet irt a német tábornokhoz abból az alkalomból, hogy császári ura előléptette. Uralkodónk gratulációját küldötte a német hősnek, akihez egyebek közt ezeket a ritka jelentőségű meleg szavakat intézte: — Mialatt én önnek, kedves Mackensen tábornok, egész szívemből legmelegebben érzett jókívánságaimat kifejezem, fegyvertartási üdvözletem küldöm abban a biztos reményben, hogy megadatik önnek, hogy a már kivívott hervadhatatlan babérokhoz dicsőséges működésével újabbakat fűzzön. Ferenc József. Amint mindebből látni való, Mackensen generális kiváltságosán nagy katona lehet, ha a babérnak, az elismerésnek és kitüntetésnek ekkora gazdagságával övezik nevét, amelyet,
