Harangszó, 1915-1916
1915-11-07 / 17. szám
132. HARANGSZÓ. 1915. november 7. nénit! Nem marad annyi csirkéje, hogy az árukon elmehetne a kis unokáit meglátogatni 1 — gondolta Erzsiké magában, sajnálkozó szívvel. S addig-addig töprengett, hogy miképen tudna a bajon segíteni, mígnem kicserélte titokban az elpusztult csirkéket azokhoz hasonlókkal a saját két kis csirkéjükkel. — Édes jó Istenem! — fohászkodott föl a kis leányka, — ugy-e nem követek el bűnt, lopást azzal, amit teszek, hisz édes anyám már számtalanszor mondta nekem: „Minden vagyonunk a tied 1 “ Tehát e szerint én a magaméból adom a kis csirkéket Éva néninek. S elég sok marad még nekünk... És biz’ még azután is el el hullt egy-egy csirke Éva néni jószágaiból s tulajdonképpen leapadt volna a tizenöt csirke hatra, ha a kis jóságos szívű Erzsiké nem pótolta volna titokban mindannyiszor a hiányt. Őszre szépen megnövekedtek a csirkék, itt lett volna már az ideje, hogy értékesítse Éva néni őket jóáron, melyből kikerült volna a fővárosba való utazás költsége. Ámde közbe jött a nagy világháború: elhívta a király Éva néni fiát is a haza védelmére s a haza becsületének megőrzésére. Hősiesen megfelelt Éva néni fiai a hívó szónak, kötelességének: fönt a Kárpátok bércei közt védte, a többi hősökkel, rendületlen kitartással, a szent hazai rögöt, míg sebet nem kapott. Gyakran felkereste onnét tábori lapjaival édes anyját is. S egy alkalommal említést tett levélben, hogy mennyire szeretne egyszer sült csirke húst enni I. .. Attól fogva Éva néni hétről-hétre útnak eresztett egy kis csomagocskát, sült csirke tartalommal, mely mindaddig tartott, mígnem a Bodri tyukocska teljesen egyedül maradt. A tyukocska most ismét elkisér- gette Éva nénit a munkára. Szapora lépésekkel követte reggelenként gazdasszonyát, mint egy kis kutyuska. — Éva néni hova lettek a kis Bodrik? — ostromolták kérdésükkel a gyermekek az utcán. — Elmentek, galambaim, messze- messze- oda ahol az ellenség támad, ellenség bánja: magyar és német védi drága hazánkat I — mondta Éva néni könnyes szemmel. Van valakije a harctéren, vagy a se besflltek közt a kórházban ? Úgy fizes sen számára elő a HARANGSZÓRA Vigasztalást, szórakozást küld neki min den egyes számmal. Tanítók árváiért! Templomaink tornyából győzedelmes zúgással szállt szerteszét a reformáció ünnepi harangszó 1 Kinn a temetőkertben meg virágot hintettek az őszi hervadás leplébe takarózó sírhalmokra. De mikor végigjártuk a temető útait, szorongó érzéssel köny- nyes tekintettel az elhagyott sírokat kerestük. Azokat, melyeket senkise ■ kereset fel, melyekre senkise hozott virágot! Talán néhány szálat ráhullatunk ezekre a sírokra s azon- közben rágondoltunk arra a sok száz és ezer katona-sírra, mely északon, délen virág nélkül marad, mely körül mégis tavaszt ébresztő meleg szellőként körülrepdes szeretetünk, hálánk és kegyeletünk 1 Ezekben a napokban is sokan cselekedetté alakították szívük érzését. Virágot nem hinthettek a sírra, helyette könnyet töröltek az árvák szeméből ! Legyenek áldottak a jó cselekedet cselekvői! Az adakozó gyülekezeteknek, nőegyleteknek, belmisszió egyesületeknek, az egyes akakozóknak hálás köszönetünket küldjük. A múlt héten a következő adományok érkeztek: A czelldömölki ev. anyagy. nőegy. 68-— K Nemeskéri ev. gyűl. gyűjtése . 35’— „ Muraszombati ev. gyűl. offertóri- umi adománya .... 32.— „ Ev. belmissiói egyesület Győr . 20'— „ Boross Kálmán ev. tan. gyűjtése Nagydém.......................................15-82 „ Pálmai Lajos ev. lelkész Győr . 10'— „ Rácz Zsigmond (koszorúmegváltás címén) Körmend . . 10'— „ Ev. gyülekezet Veszprém-Súr . 10-— „ Kálmán Margit Túra . . . 5 — „ özv. Heiner Lajosné Csönge . 5-— „ Varga János ny. tan. UJmalomsok 5'— „ Szabó György ev. tan. Csikvánd 5’— „ Egy névtelentől (Varsányi Mátyás budai ev. lelkész utján) . . 4'— „ id. Simon Istvánná Székesfebérv. 2"— „ Rátkai Ödön és neje Andorhegy 2■— „ Berger Lajosné Székesfehérvár . T— „ Tomasek Istvánná Csütörtök . 1-— „ N. N. Győr.........................................T— „ Zigó Dávidné Csánk . . . 1-— „ A lapunk múlt számában közölt adakozások részletes kimutatása: A lajoskomáromi gyülekezet gyűjtései : Mezősi Árpád tanító gyűjtése az iskolában 11 kor. 50 fill. Adakoztak: Mezősi Árpád tanító 5 K, Reizinger Márton 1 K, Zuffer György, Ornstein Sándor 30 f, Takács János, Szombath Mária, Kszellmann Mária, Grósz Julia, Horog Katalin, Reizinger György, Szapper Mária, Schmikl Anna, Szakács Erzsébet, Vanyó Erzsébet 20—20 f, Schmelczer Anna 12 f, Striedl Mihály, Bodnár András. Stinner István, Schrei György. Tulcs Erzsébet. Czéh Julia, Zsednai Julia, Wieland Erzsébet, Lang Teréz, Schnelczer Erzsébet, Wanderer Teréz, Meixner János, Grósz Mária, Zelenák Juliska, Schmelczer János, Tulcz Pál, Tulcz János, Bartos Julia, Horog Éva, Sullner Teréz, Varga Julia, Szöl- lösi Erzséb t, Urspringer János 10—10 f, Zuffer János 6 f, Kovács Teréz, Szakálas Mihály, Kositzky János 4—4 f. Összesen 11-50 K. Mohar Ilona tanítónő gyűjtése az iskolában 24 kor. 30 fill. Adakoztak: Mohar Ilona tanítónő 10 K, Wanderer T. 120 K, Schnitz A., Reizinger E., Reizinger T., Mosberger P., Lang T., Schmeltzer M., Hofbauer M., Székely O. 1—1 K, Ekhardt M., Meidlinger M. 60—60 f, Pödör I. 50 f, Czéh T. 40 f, Stiedl T„ Schmikl É. 30—30 f, Farkas E., Szeip M., Wanderer B. 20—20 f, Teidtl J. 12 f, Grósz A., Schnitz M., Reizinger M., Czuffer M., Horog J., Schnitz É.„ Reizinger J., Bartos M., Orstein M., Reisz P„ Uhr J„ Horog P., Kovács J„ Uhr J„ Kocsicki M., Wanderer É. 10—10 f, Rrei- zinger J., Zsednai J. 4 — 4 f. Összesen 24-30 K, Ezenkívül begyültek Lajoskomáromból a következő adományok : Hofbauer Józsefné, Reizinger Mártonná 10—10 K, Stiedl An- drásné 5 K, Wanderer Márton, Reizinger Györgyné, Reizinger Keresztély, Czéh Pál, Szakács Györgyné, Hofbauer Pálné, Wieland János, id. Czéh Istvánná, Grószl Ádám 2—2 K, Wieland Mihályné, ifj. Weiland Lőrincné, Szapper György, Stócz György, id. Grószl János 1—1 K. Összesen 48 K. Lajoskomáromból iskolai és gyülekezeti gyűjtés összesen: 83‘80 K. (Folytatjuk.) Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt: .......................... 2043 28 K Mos tani gyűjtésünk. 232 82 K Eddig befolyt . . 2276.10 K A jókedvű adakozót szereti az Isten 1 Tegyetek jót mindenekkel, ki- , váltképpen a mi hitünk cselédeivel 1 Bettiién Kata. Irta: Balikó Lajos. (Folytatás ) Méltán félt Bethlen Kata ettől a házasságtól. Férje házában boldogság csakugyan nem jutott osztályrészül néki, A vallási külömbség áthidalhatatlan ür volt a hitvesek között. Mintha mindegyik fél egy más planéta lakója lett volna, olyan idegenül éltek: egymás mellett, de valójában egymás nélkül, mivel lelki harmónia nem volt közöttük. Az esküvő után nemsokára a férj birtokára : Fejéregyházára költözött az uj pár, ahol kivált az esett nehezére az ifjú asszonnynak, hogy nem volt része olyan isteni szolgálatban, amint lelke óhajtott. Református templom volt ugyan, de — amint maga mondja —- „minthogy ott négy református embernél több nem volt, a pap is csak épen az eklézsiához való volt. Templomba azonban mégis szorgalmasan eljárt, egyrészt azért, mert valóban vágyódott a szent pitvar és az élet kenyere után, de másrészt - azért is, mert nem akart férje rokonaiban reménységet kelteni arra nézve,
