Harangszó, 1915-1916

1915-11-07 / 17. szám

VI. évfolyam.

1915. ndvémber 7.

17-ik szám.

Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító..

TARTALOM: Imrék Sámuel: Könyörgés, (Vers.) — Büki Jenő: Az alkalom. — Csite Károly: Éva néni csirkéi. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért. — Baliko Lajos: Bethlen Kata. — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — A világháború eseményei ~ Karácsony előtt. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye. — A szerkesztő postája.

Könyörgés.

Gondviselő Isten, kezedben életünk, Tenélküledmi ittmegsem is élhetünk, De ha a Te védő, erős kezed vezet, Nyugodtan viseljük a szenvedéseket.

Óh vezess minket most, e nehéz

[napokban,

Amikor a szívünk fájdalomtól dobban! Oh vezess nagy Isten a béke földére, Tűzd ki már napodat szép honunk

| egére! IMRÉK SÁMUEL

Az alkalom.

Irta: Büki Jenő.

Árnyékos ligetben állott egy szobor. Egy idegen vetődött véletlenül arra. Megragadta figyelmét a magános szobor s beszédbe bocsátkozott vele.

— Hol lakik a szobrász, aki téged kifaragott? kérdezte a vándor.

— Sikyonban, felelte a szobor.

— Mi a neve? kérdezősködött a vándor tovább.

— Lysippos.

— És mi a te neved?

Az én nevem: Alkalom, a nagy hatalom mindenek felett.

— Miért állsz a lábujjad hegyén?

— Mert folyton futok.

— Miért vannak szárnyaid mind a két lábadon?

— Mert repülök, gyorsan, mint a széli

Miért van kés a kezedben?

— Mert élesebb vagyok még az

acélnál is.

— Miért hosszú a hajad elől, a homlokodon ?

— Azért, hogy mindenki, kivel találkozom, megragadhasson.

— De miért vagy akkor kopasz hátul ?

■ — Azért, hogy aki elszalasztott,

többé megfogni ne tudjon.

— Miért csinált téged a szobrász?

— Te érted, idegen. Neked kell tanulnod tőlem, azért állított e ligetbe.

E mesét olvashatjuk egy régi, évezredekkel ezelőtt irt költeményben.

Mindnyájan ismerjük az alkalmat. Tudjuk, tapasztaltuk, hogy valóban

olyan, mint amilyennek a szobor ábrázolja. A szavak, melyeket a költemény szerint magáról mondott, ma is megállanak. Tudjuk azt, milyen fontos reánk nézve is, hogy tanuljunk tőle. Az ember életefolyása, sorsa, szerencséje, boldogsága függ, feltudja-e ismerni, megtudja-e ragadni az alkalmat, mikor felkinálkozik, amíg még nem késő. Ha felismertük ennek fontosságát, önkéntelenül is ez a kérdés tolúl ajkunkra: mit tegyünk, hogy az alkalmat jókor felismerjük s megragadhassuk? Keressünk e kérdésre feleletet. Isten igéjében, magának az Urnák szavaiban.

Amit az a több ezer éves szobor beszélt, ugyanazt mondja az Úr Márk evangélistánál a 13. fejezet 33—37. verseiben.

Ragadd meg az alkalmat, amíg még nem késő, mert ha egyszer már elszalasztottad, nincs emberi hatalom, amely visszahozza: mondják mind a ketten. Csakhogy az Ur még többet is mond. Megmondja, mit kell tennünk, ha el akarjuk kerülni, hogy az alkalom észrevétlen repülhessen el mellettünk. Tanácsa ez: Vigyázz, mert nem tudod, mikor jön az idő i