Harangszó, 1915-1916
1915-10-31 / 16. szám
1915. október 31. HARANGSZÓ. 125 dalmas vonítása, s a sebesültek hívó szava. — Szinte megijedtünk a hirtelen támadt csendtől. Munkához fogtunk lehető gyorsan. Elkészülve, a sebesülteket hordágyra raktuk, s elindultunk vissza felé, ahogy jöttünk. Nem történt semmi szerencsétlenség. — Amikor aztán az utolsó ágy is beért a faluba, fedett helyre, — újból kitört a harc, talán még hevesebben. Ropogtak a fegyverek, zizegtek a golyók, búgtak a srapnellek s gránátok, újra puskaporfüst gomolygott a levegőben. Örömmel értünk a segélyhelyre, hol elujságoltuk a történteket. Egész nap találgattuk, miért s hogyan lehetett. Másnap aztán megoldódott a rejtély. Járőreink néhány muszkát fogtak. A kihallgatás folyamán elmondották a foglyok, hogy kapitányuk, amint észrevette felvonuló vöröskeresztes kis csapatunkat, azonnal „tüzetszüntess“-t vezényelt. Ezzel kapcsolatban tudtul adta, hogy mindenkit főbelövet, aki az idő alatt, amíg mi nemes, s szent munkánkat nyílt terepen végezzük, el meri sütni puskáját, Az a jó Isten, kihez munkánk kezdetén segítségért fohászkodtunk, megindította a muszka kapitány szívét. Tanítók árváiért! Ami kevés szót heti gyűjtésűnk beszámolója elé teszünk, azt mind az Isten iránti hálának s a jó emberek iránti köszönetnek szenteljük. Mert akárki olvassa is végig az adakozók listáját, lehetetlen, hogy szívéhez ne szóljanak ezek az egyformára metszett betűk és egymás alá sorakozó élettelen számok I Egy huszárkapitány a harctéren olvassa a felhívást s onnan küld száz koronát! Itthonról száll a kiáltás, de ott hallja meg, ahol minden szónál erőteljesebben szól, amit lát, ahol az apák halálhörgéséből kihallja az itt- honlévő árvák zokogását I Megmozdulnak a tanítók volt tanárai, meg a leendő tanítók is s egybehordják azokat az adományokat, melyeknek a számjegyen telül a szív tiszta érzése ad értéket. Azután jön egy sor gyülekezet, a kerhenesmihálytai, lajoskomáromi, magyarkeresztúri, rábaszentandrási, né- methidegkuti, légrádi stb. gyülekezet. Azután az egyes adományok 1... Jó szívek áldozatai! Az egyik adakozó írja: harctéren halál karjaiba dőlt a fia I Siratja s az árvákra gondol! Az öregek adományai után elénk lép a lajoskomáromi iskolásgyerekek fillérgyűjtése. Nézzük a névsort s úgy látjuk, mintha mindannyian fehér ruhában jönnének s virágot szórnának koporsófödélre, tírok hantjára. Tavaszt varázsolnak dideregtető, hideg télbe ! . Itt van a levelük, a nyomdában úgy szedik ki, mint ahogy érkezett, csak előbb még a köszönet szavát Írjuk ide s az Isten áldását kérjük rájuk is meg a többi adakozókra is. Egész szívvel kérjük, hogy a jó Isten két kézzel áldjon I... Nagy tiszteletű Szerkesztő Bácsi I Mi is olvassuk a Harangszót, mi iskolás növendékek vagyunk az elsők vasárnap, kik szétvisszük a faluba s ott olvastuk, hogy a háborúban elesett tanító urak özvegyeinek és árváinak gyűjtsünk segítséget. Mi megfogadtuk a Harangszó és kedves tanítóink szavát, hogy mi gyermekek is kivegyük a magunk részét a gyűjtésből, mert hálásaknak kell lennünk azok iránt, akik a hazát és benne minket is védenek testükkel-lelkük- kel. Tanítóink iránt is hálásaknak kell lennünk, mert ők nemcsak védnek bennünket, mint katonák, hanem oktatnak és nevelnek, mint tanítók. Igen sajnáljuk azokat a tanító urakat, akik meghaltak a hazáért, mert soknak volt olyan gyermeke, mint mi vagyunk és a gyermeknek anyukája, mint a mi édes anyánk, ezek a szegény kis gyermekek most már árvák lesznek, mert nem lesz édes apjnk, aki gondjukat viselje és az anyjuknak sem lesz támasza. De nemcsak sajnáljuk őket, hanem büszkék is vagyunk rájuk, hogy hősiesen küzdöttek és meghaltak a hazáért. Bennünket is arra tanítottak, hogy a hazánkat szeretnünk kell és ha kell érte meg is kell hallnunk. Most meg arra kérjük a Nagytisz- teletü Szerkesztő Bácsit, hogy Írja meg az újságban, hogy mindenhol gyűjtsenek az iskolás gyermekek a csatában elesett tanító urak árváinak segítséget. Akkor sok fog összegyűlni. A mi adományunkat pedig fogadja tőlünk szívesen, amilyen szívesen mi gyűjtögettük. Mi imádkozni fogunk érte, hogy a gyűjtésen legyen a jó Isten áldása. Tisztelettel és szeretettel köszöntik a Nagy tiszteletű Szerkesztő Bácsit a lajoskomáromi iskola tanulói. A fenti gyűjtésekről szóló részletes kimutatást lapunk következő számaiban közöljük. A múlt héten a következő adományok érkeztek kezeinkhez : Soproni ev. tanítóképezde gyűjtése ......................................... 1 20-50 K Vidos József huszárkapitány a harctérről .... 100 — » Kemenesmihályfai ev. gyűl. gyűjtése . . / . 96-30 * Lajoskomáromi ev. gyűl. gyűjtése......................................... 8 3-80 ff A légrádi ev. gyűl. gyűjtése . 28 60 » N. N., Besztercebánya 25 — » Szentmártoni Radó Lajosné Répcelak .........................................20’— „ M agyarkereszturi ev. gyűl gyűjtése .........................................16'— „ N émethidegkuti ev. gyűl. adománya .........................................10'— ,, K arsay ldi Beléd . . . 10-— , Bejek Miklósné Vép koszorú megváltás címén .... 10’— „ N. N., Igló.........................................10-— » Egy gyászoló édesanya Kissomlyó 10'— „ Kovács József vendéglős Lébény 6'— „ Mátis István Sopron . ,. 5'— „ Német Karolin Győr koszorú megv. címén . . . . 4'— „ özv. Takách Samuné Répcelak 3 — „ özv. Glatz Béláné Répcelak . 3‘— „ Borsodi István Levél . . . 2 50 „ özv. Edvy Andrásné Edve . 2'— „ Wilágos Anna Edve . . . 2'— , Edvy Irma Edve elhunyt fivére Zsigmond emlékére . . 2-— „ Rosner Ilona Sopron . . . 2-— , Horváth Istvánné Gál Mári Nádasé . . . . . . 2-— , Macher Györgyné Lajoskomárom 2•— „ Tóth József (újházi) Lébény . 1'— , Zambó Istvánné Lovászpatona 1'— , Weisz Kornélné Sopron . . 1*— „ Meidlinger Mártonná Lajoskomárom .................................1-— „ Johanek Mihály Lajoskomárom 1-— , Múlt számban kimutatott gyűjtésűnk volt:...............................1462-58 K Mostani gyűjtésünk . . 580.70 K Eddig befolyt . . . 2043 28 K A jókedvű adakozót szereti az Isten 1 Tegyetek jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel! A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta : Kap! Béla. Nyolcadik fejezet. Az első feladat. Folyt. 15. A folyó rekettyés partján, lassan, óvatosan csúszik egy ember. Meg- megáll, visszakémlel, vigyázó tekintettel betürkészi a tájat, azután csöndesen tovább lépeget. Az egyik bokor mögött könyökre emelkednek hárman. — Semmi ?... — Semmi 1... — Nem is látott, nem is hallott semmit ? Az érkező csak a fejét rázza. — Pedig már fél-négy. Egy fél óra múlva indulni kell.
