Harangszó, 1914-1915
1914-11-15 / 5. szám
36 HARANGSZÓ. 1914. november 15. hogy így, meg úgy, ők csupán tréfából jelentkeztek, mert nem is voltak józanok, ép mulatozásból jöttek.. .. — Hohó, itt nincs farsangi bolondságjárás ! Be vannak sorozva, tehát már katonák. . . Biz jelen kell lenni mindkettőjüknek, mint ahogy kívánták, a haza ellenségeinek harctéri kivégzésén I Természetesen ráadásul gyávaságukért még alapos korholás- ban is lett részük az atyafiaknak. Pógyesz Gyurka és Lőcs Jankó szörnyen röstelték a dolgot, irultak- pirultak szégyenükben s dicséretükre legyen mondva, már jelen vannak a muszkák kivégzésén, azaz hősiesen harcolnak a királyért és hazáért az északi harctéren. Nótaszó a tábortűznél ) Nótája : Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted. Édes hazám, szülő anyáin te drága, Te voltál a hősök, bátrak hazája. Itt élt, halt a régi idők magyarja: Minden hantod hősök hamvát takarja Újra ránk tört régi véres zivatar; Újra látjuk, az ellenség mit akar. Hű fiaid érted ma is kiállnak, Hogy szentébe nézzenek a halálnak. Nem fajult el, most is magyar a magyar, Még a régi itt a lélek, itt a kar. Most is az vagy, édes hazám, te drága, Aki voltál: hősök, bátrak hazája! Nótája : Édes anyám kiáltott a kapuba. Édes anyám kiállott a kapuba, Várja, várja: mikor ír már a fia. Hogy hiába várja azt a levelet, Könnye, mint a záporeső megered. Édes anyám, bizhatik a fiában; De tudja, most egészen más világ van; Fel-felharsan a trombita hívása, Nincsen idő sűrű levél-írásra. Édes anyám, törölje le a könnyét, Vegye elő imádságos kis könyvét, Kesergéssel ne gyötörje el magát, Imádsággal gyógyítgassa bánatát. Édes anyám, ránk virrad még az a nap: Levél helyett engem várhat magamat. Győzelmesre fordul nekünk a világ S nem kell tovább siratgatni a fiát! Szalay Mihály. *) Mutatóba közöljük ezt a két katona-nót4t. A többi is mind kedves, pattogó sorú katona-vers, melyben a komoly vallásos érzés in szép helyet talál. Nagyon melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. A 20 nótát tartalmazó fűzőt ára 16 fillér. Megrendelhető a szerzőnél, Gyékényesen (Soniogy- megye). A szerző 50°/o-ot az árvák javára fordít. Megjelent a Luther Naptár. Ára 60 fillér. Megrendelhető Sopron, Paprét 2. szám. A mi nevünk. Irta: Balikó Lajos. Amikor nevünkről, a mi nevünkről, illetőleg neveinkről beszélünk, akkor ama 3 névre gondolunk, amely a reformáció egyházában tartozókra nézve használatban van. Mindnyájan tudjuk, hogy mi a) lutheránusok, b) protestánsok, c) evangélikusok, közelebbről ág. hitv. ev. keresztyének vagyunk. Ezen elnevezések eredetére és jelentőségére akarunk itt röviden rámutatni. Első helyen említem a lutheránus nevet, mert 3 közül ez a legrégibb. Amikor a másik kettő keletkezett, ez már évek óta használatos volt. Nem mi találtuk ki, mások adták nekünk: ellenfeleink. Éppen azért ez a név kicsinylést, gúnyt foglalt magában. Eck János, Luther ellenfele, sőt ellensége, használta először. Azokat, kik Luther pártjára álltak, ezzel a névvel jelölte, hogy őket megbélyegezze. Luthert ő s vele együtt sokan eretneknek mondották s követőit is annak minősítették. A név éppen azt akarta kifejezni, hogy a lutheránusok nem az egyetemes kér. egyház tagjai, hanem egy felekezetnek a hívei, akiktől tehát minden igaz hívőnek megvetéssel, sőt irtózattal kell elfordulni, akikkel a jó keresztyén nem érint- kezhetik anélkül, hogy magát be ne szennyezze. A névnek sértő éle az idők folyamán mind jobban eltompult bár teljesen mai napság sem enyészett el. Igen széles körben a lutheránus név még mai nap is eretneket jelent s mintegy az egy igaz egyházból kiközösítő értelemben használatos. Mi persze nem érezzük a névnek ilyen jelentését mert hiszen mi magunk is használjuk. Használjuk, de használhatjuk is, mert nincs abban semmi szégyelni való, hogy mi lutheránusok vagyunk. Tudni kell azonban, hogy a név nem azt jelenti, mintha mi Luther egyházához tartoznánk. A szónak ilyen jelentése nincs, de nem is lehet, mert Luther egyháza : nincs. Egyház csak egy van, a közönséges keresztyén anyaszentegyház, melynek alapítója, fundamentoma, ura és királya a megfeszített és föltámadt Krisztus. Az az egyház, amelynek mi tagjai vagyunk, szintén ennek a Krisztusi egyháznak a része. A lutheránus név csak emlékeztet bennün- ^ két. Emlékeztet ama férfiúra, kinek munkája révén a régi egyháztól való különválás megtörtént. Van továbbá e névnek elkülönítő és összekapcsoló jelentése is. Elkülönít e név azoktól, kik más hiten vannak, s összekapcsol azokkal, kiknek meggyőződése a mienkkel megegyezik. É kapcsolat nemcsak a jelenben élő lutheránusokat fűzi egymáshoz, hanem hozzáfűzi a megelőző korban élt hitsorsosokhoz is. E kapcsolat ^ folytán közösségbe léphetünk lélekben Lutherrel is ; vagyis magunkat rokonnak tartjuk ő vele. Lutheránusoknak neveztetünk, óh bárcsak igazán azok volnánk: lutheránusok, azaz Lutherhez hasonlók. Bárcsak a hitnek olyan ereje, a szeretetnek olyan gazdagsága, a férfias bátorságnak olyan teljessége és az őszinteségnek s az erkölcsi komolyságnak, valamint az igazi alázatosságnak olyan nagy mértéke volna mi bennünk, aminő volt Lutherben. Ha ilyen értelemben akarunk lutheránusok lenni, akkor bizony nem kell a nevünket szégyelnünk, s ha ilyen értelemben vagyunk lutheránusok, akkor nevünkkel még dicsekedhetnénk v- is, ha ugyan nem tartana vissza a nagy apostolnak ítélete: nem jó a ti dicsekedéstek, aki dicsekedik; az Urban dicsekedjék. De ha nevünkkel hivalkodni nem akarunk is, bizonyos, hogy érette pirulni sem kell. Nem kell ugyanis akkor, ha életünk nevünkkel összhangzásban áll. Ha ellenben ajkunk egyre másra vallja: én lutheránus vagyok, de életünkben nyoma sincs Luther szellemének, ami pedig bennünk is meglehetne — mert hisz ez a szellem végső elemzésben az evangéliom szelleme — akkor igenis pirulnunk kell. Igyekezzünk tehát jó lutheránusok lenni. Lutherhez hasonlóan, álljunk erősen a hitben, meggyőződésünkről tegyünk bátran vallást, Istennek en- P gedjünk inkább, mintsem az embereknek s iparkodjunk, hogy Lutherhez hasonlóan tudjunk imádkozni. Ő akárhányszor olyan buzgón, oly áhitatosan imádkozott, hogy aki hallotta, önkéntelenül is érezte, ez az ember istennel beszél, ez az ember atyjával társalog. Vajha e tekintetben is lutheránusok volnánk. Folytatjuk. A hátralékok befizetését tisztelettel kérjük.
