Harangszó, 1914-1915
1914-11-15 / 5. szám
1914. november 15. HARANGSZŐ. 37. Huszárroham. Elmoiidju egy sebesiilt tiszt. ........-nél állottunk. Lankás vidék te rült el a szemünk előtt, szürkészöld domb, amely mögött messze terpeszkedő síkság nyúlik el egészen a szomszédos dombig. Olyan az egész, mint valami óriási völgykatlan, aki egyszer oda beszorul, az nehezen menekül a dombokról induló förgeteges roham elől. Már két nap óta állottunk ezen a helyen; a huszárok a domb mögött állottak és várták az ellenséget, melynek a jöttét lépésről lépésre tudtuk. A huszárok rosszkedvűek voltak ; égett a föld a talpuk alatt, szerettek volna már menni, rohanni, szelek szárnyán átgázolni az ellenségen. A második napon már morogtak a legények, egyik-másik cifra káromkodásokat eresztett meg és gyorsan szíttá a pipáját. Hűvös, tiszta délután következett, az égen nem volt egyetlen felhő sem és a szél meg- megzizegtette a száraz bokrokat. Estefelé aztán egyszerre megmozdult a tábor. A lovak ficánkodva mentek előre, a domb felé. Lassan, csendesen haladtunk és tudtuk hogy előttünk jár az ellenség. Az embereket elfogta az a furcsa megmagyarázhatatlan érzés, amit csak az tud megérteni, aki már várta a sorban az ütközetet, feltűzött szuronnyal, vagy kihúzott karddal. Az ütközet előtti izgalomnak idegessége ez valami láz féle, amely kiül az emberek arcára és amelytől már csak egy lépés az a mámor, amely a roham alatt elfogja az embert a harcnak, a vérnek, a verekedésnek a láza, a részegsége. A kardunkat a lovak nyakára fektettük, az állatok óvatosan előre nyújtott fejjel lépkedtek a hegyoldalon, amelynek gerince előtt megállottunk egy pillanatra. Aztán mentünk még egy száz lépést és aztán felharsogott a vezényszó : rohamra ! Egy pillanatra végignéztem a vidéket. A dombokon félkörben a huszárok, tömött sorokban, a középen, hátul, két gépfegyvernek csöve tűnt szembe. És lent, a völgyben, a síkságon ott állott előttünk az ellenség : a kozák. Apró lovaikon vágtatva közeledtek felénk, a lándzsák hegye villogott, amerre a szem látott, mindenütt kozák, mozgó, hullámzó tenger volt az egész sereg. Valami kiabálás féle hallatszott, egy-két elnyújtott ordítás, azután nem hallottam semmit. Megeresztettük a lovak kantárját, kattogott, dübörgő«, rengett a föld a lábunk alatt. A paripák lihegve vágtattak. A huszárok most már magasra emelték a kardjukat és villogtatták az ellenség felé. A két tömeg mindig közelebb jött egymáshoz,-már-már összeroppant, amikor egyszerre kettévágódott a mi oszlopunk. Jobbra kanyarodj! — hallottam, belenyomtam a sarkantyúmat a lovam oldalába, repültünk, szállottunk a kozákok jobboldala felé, míg a többiek balra húztak el a kozákok mellett. Mintha kettévágtak volna bennünket. Odaátról káromkodást hallottam, idegen szavakkal, orosz vezényszót, aztán a morajba belepergett a géppuska kattogása és a kozákok első sorai ledőltek a földre. Hörgés, ordítás, a következő sor belerohant az elsőbe és felborult rajta, rettentő bukfenceket láttam magam előtt, egy feketeszakállas kozák belémszurt a pikájával, de a mente balszárnyát tépte el a szúrás, aztán valaki elkiáltotta magát mellettem: — Vágd huszár!. .. Vágd, vágd, vágd I.. . oldalt kapva őket, vágtuk őket, fölfelé irányzott vágásokkal, mindig csak fölfelé, nem rávágni a pikára és aztán ütni, mert a lándzsa vasnyelén kicsorbul a kard, hanem alulról fölfelé vágni a karddal. ... A másik oldalról a többiek nyomták, ölték a kozákokat, a lovak véresen henteregtek a földön, véren, tetemeken gázoltunk át. . . . Revolverrel lőtték át a karomat. Észre se vettem. Csak azt láttam, hogy az ellenség utolsó sorai megfordultak és vágtattak vissza. Utána, huszár ! Vad hajsza kezdődött. Talán egy órát kergettük az ellenséget, amikor elájultam és lebuktam a lóról. Ilyen volt a mi rohamunk. Olvassátok a bibliát. Zsolt 119., 105. Hol biblia a bázban nincs, Tanyát a sálán ütött ott, Hiányzik olt a legfőbb kincs, De Isten nem lel bajlékot. November 15. vasárnap, János 8, 1 —11. „ 16. hétfő, Luk. 7, 36—50. , 17. kedd, Márk 2, 13—17. „ 18. szerda, Máthé 7, 1—6. „ 19. csütörtök, Máthé 5, 38—50. „ 20. péntek, Luk. 17, 1 —10. „ 21. szombat, Luk. 16, 19—31. A világháború eseményei. Az elmúlt hét eseményeivel röviden végezhetünk. Sem Galiciában, sem Franciaországban nem történt még meg a döntő ütközet. Már hetek óta folytonosan tart mindkét helyen a hadakozás. A katonák emberfeletti munkát végeznek, de az ellenség mindkét helyen erős s oly elkeseredetten harcol, hogy minden talpalattnyi földért ezreket áldoz. Az az új helyzet, mely Törökország beavatkozásával alakult ki, még nem éreztette hatását. De biztos, hogy megérezzük. Oroszország kénytelen lesz haderejének egy részét a törökök ellen vinni s így talán a mi vitéz katonáink hős támadásain kívül, ez az új ellenfél is megritkítja a velünk szemben álló tenger sok oroszt. Az elmúlt hét eseményeit a következőkben foglaljuk össze: Galíciában. Stary Sambortól délre és Turká- tól északkeletre folytatódtak a harcok. Ezekből az ütközetekből közel 3000 orosz foglyot szállítottak el. — A San nyugati partján a hevesen támadó oroszokat a mieink visszavetették s 1500 oroszt elfogtak. Itt kedvező helyzetben várják seregeink a további fejleményeket. A németek három orosz hadosztályt megvertek. Az oroszok átkeltek a Vártén, de a németek visszaverték őket. Varsó alól azonban a német seregek visszavonultak s ostromát télre halasztották. Szerbiában. Múlt számunkban már röviden megemlítettük, hogy Sabácot rohammal újra bevettük. Seregeink a Macs- ván át diadalmasan haladtak előre. Négy-öt hadtest igyekezett seregünk útját állni, de kénytelenek voltak hanyat-homlok menekülni. A mieink sok fegyvert zsákmányoltak s foglyokat ejtettek. Sabácon túl elfoglalták a mieink a Mizari magaslatokat. Krupanjenál is megkezdődött a támadás. Seregeink rohammal vették be a szerb sáncokat, 1500 szer- bet elfogtak, négy ágyút, hat géppuskát zsákmányoltak. Franciaországban. Ipresnél, Royetól nyugatra heves harcok voltak, melyben a németek 2000 angol és ugyanannyi francia foglyot ejtettek. Ugyanitt folytatódott az ütközet s a németek akkor is ezer franciát foglyul ejtettek. A török háború. A török és orosz közötti tengeri összetűzést követte a szárazföldi seregek összetűzése, úgy hogy a há-
