Harangszó, 1914-1915

1914-11-15 / 5. szám

1914. november 15. HARANGSZŐ. 37. Huszárroham. Elmoiidju egy sebesiilt tiszt. ........-nél állottunk. Lankás vidék te rült el a szemünk előtt, szürkészöld domb, amely mögött messze terpesz­kedő síkság nyúlik el egészen a szom­szédos dombig. Olyan az egész, mint valami óriási völgykatlan, aki egyszer oda beszorul, az nehezen menekül a dombokról induló förgeteges roham elől. Már két nap óta állottunk ezen a helyen; a huszárok a domb mö­gött állottak és várták az ellenséget, melynek a jöttét lépésről lépésre tud­tuk. A huszárok rosszkedvűek voltak ; égett a föld a talpuk alatt, szerettek volna már menni, rohanni, szelek szárnyán átgázolni az ellenségen. A második napon már morogtak a le­gények, egyik-másik cifra káromko­dásokat eresztett meg és gyorsan szíttá a pipáját. Hűvös, tiszta délu­tán következett, az égen nem volt egyetlen felhő sem és a szél meg- megzizegtette a száraz bokrokat. Estefelé aztán egyszerre megmoz­dult a tábor. A lovak ficánkodva mentek előre, a domb felé. Lassan, csendesen haladtunk és tudtuk hogy előttünk jár az ellenség. Az embere­ket elfogta az a furcsa megmagyaráz­hatatlan érzés, amit csak az tud meg­érteni, aki már várta a sorban az ütközetet, feltűzött szuronnyal, vagy kihúzott karddal. Az ütközet előtti izgalomnak idegessége ez valami láz féle, amely kiül az emberek arcára és amelytől már csak egy lépés az a mámor, amely a roham alatt elfogja az embert a harcnak, a vérnek, a verekedésnek a láza, a részegsége. A kardunkat a lovak nyakára fektet­tük, az állatok óvatosan előre nyúj­tott fejjel lépkedtek a hegyoldalon, amelynek gerince előtt megállottunk egy pillanatra. Aztán mentünk még egy száz lépést és aztán felharsogott a vezényszó : rohamra ! Egy pillanatra végignéztem a vi­déket. A dombokon félkörben a hu­szárok, tömött sorokban, a középen, hátul, két gépfegyvernek csöve tűnt szembe. És lent, a völgyben, a sík­ságon ott állott előttünk az ellenség : a kozák. Apró lovaikon vágtatva kö­zeledtek felénk, a lándzsák hegye vil­logott, amerre a szem látott, min­denütt kozák, mozgó, hullámzó ten­ger volt az egész sereg. Valami kiabálás féle hallatszott, egy-két el­nyújtott ordítás, azután nem hallot­tam semmit. Megeresztettük a lovak kantárját, kattogott, dübörgő«, ren­gett a föld a lábunk alatt. A paripák lihegve vágtattak. A huszárok most már magasra emelték a kardjukat és villogtatták az ellenség felé. A két tömeg mindig közelebb jött egymáshoz,-már-már összeroppant, amikor egyszerre kettévágódott a mi oszlopunk. Jobbra kanyarodj! — hal­lottam, belenyomtam a sarkantyúmat a lovam oldalába, repültünk, szállot­tunk a kozákok jobboldala felé, míg a többiek balra húztak el a kozákok mellett. Mintha kettévágtak volna ben­nünket. Odaátról káromkodást hallot­tam, idegen szavakkal, orosz vezény­szót, aztán a morajba belepergett a géppuska kattogása és a kozákok első sorai ledőltek a földre. Hörgés, ordítás, a következő sor belerohant az elsőbe és felborult rajta, rettentő bukfenceket láttam magam előtt, egy feketeszakállas kozák belémszurt a pikájával, de a mente balszárnyát tépte el a szúrás, aztán valaki elkiál­totta magát mellettem: — Vágd huszár!. .. Vágd, vágd, vágd I.. . oldalt kapva őket, vágtuk őket, fölfelé irányzott vágásokkal, mindig csak fölfelé, nem rávágni a pikára és aztán ütni, mert a lándzsa vasnyelén kicsorbul a kard, hanem alulról fölfelé vágni a kard­dal. ... A másik oldalról a többiek nyomták, ölték a kozákokat, a lovak véresen henteregtek a földön, véren, tetemeken gázoltunk át. . . . Revolverrel lőtték át a karomat. Észre se vettem. Csak azt láttam, hogy az ellenség utolsó sorai meg­fordultak és vágtattak vissza. Utána, huszár ! Vad hajsza kezdődött. Talán egy órát kergettük az ellenséget, amikor elájultam és lebuktam a lóról. Ilyen volt a mi rohamunk. Olvassátok a bibliát. Zsolt 119., 105. Hol biblia a bázban nincs, Tanyát a sálán ütött ott, Hiányzik olt a legfőbb kincs, De Isten nem lel bajlékot. November 15. vasárnap, János 8, 1 —11. „ 16. hétfő, Luk. 7, 36—50. , 17. kedd, Márk 2, 13—17. „ 18. szerda, Máthé 7, 1—6. „ 19. csütörtök, Máthé 5, 38—50. „ 20. péntek, Luk. 17, 1 —10. „ 21. szombat, Luk. 16, 19—31. A világháború eseményei. Az elmúlt hét eseményeivel rövi­den végezhetünk. Sem Galiciában, sem Franciaországban nem történt még meg a döntő ütközet. Már hetek óta folytonosan tart mindkét helyen a hadakozás. A katonák emberfeletti munkát végeznek, de az ellenség mindkét helyen erős s oly elkesere­detten harcol, hogy minden talpalattnyi földért ezreket áldoz. Az az új hely­zet, mely Törökország beavatkozásá­val alakult ki, még nem éreztette ha­tását. De biztos, hogy megérezzük. Oroszország kénytelen lesz haderejé­nek egy részét a törökök ellen vinni s így talán a mi vitéz katonáink hős támadásain kívül, ez az új ellenfél is megritkítja a velünk szemben álló tenger sok oroszt. Az elmúlt hét eseményeit a követ­kezőkben foglaljuk össze: Galíciában. Stary Sambortól délre és Turká- tól északkeletre folytatódtak a harcok. Ezekből az ütközetekből közel 3000 orosz foglyot szállítottak el. — A San nyugati partján a hevesen támadó oroszokat a mieink visszavetették s 1500 oroszt elfogtak. Itt kedvező helyzetben várják seregeink a további fejleményeket. A németek három orosz hadosztályt megvertek. Az oroszok átkeltek a Vár­tén, de a németek visszaverték őket. Varsó alól azonban a német seregek visszavonultak s ostromát télre halasz­tották. Szerbiában. Múlt számunkban már röviden megemlítettük, hogy Sabácot roham­mal újra bevettük. Seregeink a Macs- ván át diadalmasan haladtak előre. Négy-öt hadtest igyekezett seregünk útját állni, de kénytelenek voltak hanyat-homlok menekülni. A mieink sok fegyvert zsákmányoltak s fog­lyokat ejtettek. Sabácon túl elfog­lalták a mieink a Mizari magasla­tokat. Krupanjenál is megkezdődött a támadás. Seregeink rohammal vet­ték be a szerb sáncokat, 1500 szer- bet elfogtak, négy ágyút, hat géppus­kát zsákmányoltak. Franciaországban. Ipresnél, Royetól nyugatra heves harcok voltak, melyben a németek 2000 angol és ugyanannyi francia foglyot ejtettek. Ugyanitt folytatódott az ütközet s a németek akkor is ezer franciát foglyul ejtettek. A török háború. A török és orosz közötti tengeri összetűzést követte a szárazföldi se­regek összetűzése, úgy hogy a há-

Next

/
Thumbnails
Contents