Harangszó, 1914-1915
1914-11-15 / 5. szám
1914. november 15. HARANGSZÖ 35. kodni, hogy ártatlan vagy nem ártatlan esik el. Itt az igaznak a bűnössel együtt kell szenvednie, ha Isten is ügy akarja, épp úgy, mint a járványos betegségeknél is előadódik az eset. Nem arra kell nézni, hogy ezáltal sok özvegy és árva lesz, hanem Isten akaratára és ítéletére. Ha egymás mellett lakunk, közös szerencsétlenségre is számíthatunk. És ha mindjárt nem is szolgáltattunk okot rá, velük együtt kell szenvednünk. Embertársainknak nemcsak szerencséjében, de szerencsétlenségében is részt kell vennünk. És ez a társas együttlét folytán másként nem is lehet. Ha szomszédunkban tűzvész ütött ki, abból nekem is károm lehet, még ha ártatlan is vagyok a dologban — és esetleg nagyobb károm lehet, mint neki. Ha járványos betegség pusztít az országban, azt mindenki megkaphatja, az is, aki annak nem volt oka. Az is megeshetik, hogy az, akinek mondjuk hibájából én a járványos betegséget megkaptam, a nyavalyából kilábul, mig én — belehalok. Nagy esztelenség csodálkozni azon, hogy nekünk másokkal együtt szenvednünk kell. Ez a társas együttlét természetéből önként következik. Ezért éri a háború öldöklő fegyvere nemcsak azt, aki okozta, hanem az egész népet. Persze nemcsak az a nép szenved, amelyik bűnhődik, hanem a büntető nép is. De Isten azt bünteti meg, akit akar. Mindnyájan az ő hatalmas keze alatt vagyunk. Kezébe tesszük le sorsunkat. Bízva nézünk a jövőbe. F T Csiza Gergő önkéntesei. Elbeszélés. Irta : Csite Károly. Csiza Gergő a városba baktatott. Keresztfiát készült a kaszárnyában meglátogatni, hogy elbucsuzhassék még egyszer tőle, mielőtt a harctérre indulnak, Már a városba vezető fele utón elfáradt az öreg, miért is betért az utszéli, hegyaljai csárdába egy kis nyugovóra s egy pohár borra. A csárda ivójában javában üritgeté már poharát két szomszéd falui, fiatal, naplopó atyafi s bőszen dalolták : „Megállj, megállj, kutya Szerbia!... “ — Jó napot, jó mulatóst! — köszöntött be hozzájuk Csiza Gergő nagy hangon. — Látom, búcsúzét tartotok, öcséim. Készültök ti is a szerbek ellen ? — Hohó, mi csak a nótát fujjuk 1 tartsák csak a bőrüket mások az ostoba, gyilkos szerb, avagy muszka golyók elé, — mondta a mulatozók egyike, azaz a hatalmas termetű, lustaságtól elhízott Pógyesz Gyurka. — No, hisz’ tarthatják is bátran bőrüket a mi katonáink a pompás szerb és muszka golyók elé, mert úgy át megy az a hegyes golyó a testen, hogy sebet sem csinál s nem is fáj a helye, — jegyezte meg nagy kézlegyintéssel Lőcs Jankó, a másik hasonló naplopó. — De azért egy kicsit csak viszket a szerb golyó ütötte seb is ? — kérdezte Gergő bácsi gúnyosan. — Lehetséges, hogy viszket, de nem is igen fájhat, — mondta Pógyesz vigyorogva, miközben jól szemügyre vette az öreg atyafit s örömmel felkiáltott: — No, ni I kigyelmed az a híres, figurás ember Kendről ?.. . tudja mit ? tegyen velünk is valami jó figurát, haddnevethessünk egyszer kedvünkre! — Hej, öcsém, nincs most nekem kedvem, de nem is lehet, olyas hiábavalóságra I Jobban szeretnék inkább a sok szerbnek a kivégzésén a városban jelen lenni, — mondta Gergő némi szomorúsággal. — Micsoda ? 1 — kiáltottak fel nagy érdeklődéssel a naplopók. — Szerb kivégzések lesznek a városban ? — Lesznek bizony, öcséim. Elhi- hetitek, ha én mondom I De az a baj, hogy csupán csak katonák lehelnek jelen a kivégzésnél. — Azt hát én is szeretném látni, — mondta Pógyesz nagy kiváncsi- sággal. — Én is bármit fizetnék érte, ha megláthatnám I — mondta hasonlókép a társa. —. Ti ingyen is megláthatjátok, ha akarjátok, nem úgy, mint én, — mondta Gergő bácsi komoly hangon. — Hogyan volna lehetséges ? — kíváncsiskodtak a naplopók. — Igen egyszerűen. Jelenkezzetek az ezredparancsnokságnál, mint önkéntes katonák. Úgy aztán jelen lehettek a szerbek kivégzésénél. — Csak úgy ? I — fanyalodott el Pógyesz és társa. — Azt a bolondságot nem tesszük, hogy besoroztassuk magunkat katonának, átlyukasztassuk bőrünket holmi kutya szerb, vagy muszka golyóval. — Hát iszen azon könnyen segíthettek. Otthagyjátok ugyanis a katonai mundért, mielőtt belebujtatnának benneteket. Azt mondjátok, hogy tréfából jelentkeztetek; csakis a szer- bek kivégzését akartátok meglátni, — világosította meg Gergő bácsi a naplopó atyafiak elméit. — Ez már beszéd I így már megpróbálható a dolog. Nemcsak hogy meglátjuk az ebugatta szerbek kimúlását, de ráadásul még tréfát is csinálunk a katona uraimékkal! — mondta az elfogyasztott sok bortól kótyagos Pógyesz boldogan. Ügyanaz volt a véleménye hűséges társának is. S még az napon jelentkeztek a városban székelő zászlóalj parancsnokságánál önkéntesnek, melynek az lett az eredménye, hogy a vizsgáló bizottság nemcsak, hogy alkalmasnak találta az atyafiakat, de még dicséretben is részesültek, amiért önként felajánlották életüket és vérüket a haza védelmére. Pógyesz ravaszul mosolygott a meg nem érdemelt dicséreten s kérdezte az ezredes úrtól, hogy megláthatják-e a szerbek kivégzését ? — Meglátjátok bizonyosan, vagy a szerbakét, vagy a muszkákét s részetek is lesz a kivégzésükben I — kapták feleletül az atyafiak. Lőcs Jankó nem valami jót sejtett már, miért is megkérdezte, hogy mikor láthatják meg ? Az ezredes úr és a többi jelenvolt urak is mosolyogtak a jámbor kérdésen. — Majd ha szemtől-szembe álltok velük a harctéren. — Tyű, de huncut figurát tett velünk az a ravasz ember I — vakarták fejüket az önkéntes atyafiak s töprengtek, hogy mikép szívják visz- sza a dolgot? De természetesen hiábavaló volt már minden mentségük, Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székhazában.) 5 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 58 millió K évi áruforgalommal.
