Harangszó, 1914-1915

1914-11-15 / 5. szám

34.

elvesztését egész nemzetünk gyászolja s a családok siralmában egész nemzetünk osztozkodik.

De a szomorúság sötét éjszakájában világosság támad. Meglátjuk, hogy az elesett hősök nem hazug álomért, hanem szent valóságért, hazáért, szabadságért, nemzetünk jövendő nagyságáért hulltak porba. Haláluk az önfeláldozás szent kötelességteljesítése volt, mely a legdrágábbat : az életet áldozta fel a hazáért. Golyó ütötte kicsiny ajtón égbe röppent lelkűk, de nevük nincsen kitörőivé az élők könyvéből. Nemcsak ti virrasztótok emlékezetüknél édesanyák, hitvesek, gyermekek, veletek együtt őrt áll a hálás nemzet kegyeletei Töröljétek le könnyeteket s erősítsétek meg szíveteket, úgy gondoljatok élők az örökké élőkre 1

Még mindig bűsongó érzés bujdo- kol az alkonyati szürkeségben. „Ha még a sír lenne az övé, — mondja egy reszkető hang, — talán jobb lenne neki is, nekünk is. De így, ez a koldusbot, ez a két mankó, ez az üresen lelógó kabátujj!.. . “ Csitt! ne mondd tovább 1 Vétkezel Isten ellen, ki boldogságod romjaiból egy kis darabkát megőrzött számodra. Légy hálás 1 Fogd meg az egészséges karját, vond magadhoz, öleld át és sírj örömödben. Hiszen magáért szereted, nem a két karjáért, nem a két lábáért, nem a délceg, egyenes termetéért, magáért szereted. Ne véts hát ellene se, hanem örülj, ha sápadtan, nyomorékon, golyó lyukgatta köpenyben zörget is be egy napon. — Nemzeted ellen se véts 1 Ne gondold, hogy csak azokat a hősöket látja meg, kik habzó paripákon, diadalmas csaták után hazatérnek. Meglátja a névtelen hősök ezrét, kik félkarral, mankóval messze elmaradnak a diadalmenettől. Meglátja őket s hozzájuk siet, hogy fejükre tegye a hősök babérkoszoi úját. Szégyenkez- niök sem kell soha. Csak a hitványak ajkán ébreszt a nyomorék látása mosolyt, az igaz szív szánalmat érez. S aki majdan a háború nyomorékai- val találkozik, leveszi kalapját, úgy köszönti azokat a hősöket, kik nyomorék voltukban hordozzák vitézségük legnagyobb bizonyságát.

így van ez, bizony így lesz 1...

Ha nagy ütközetekről olvastok s a hasábos híradások felsorolják, mi mindent nyertünk, miben erősödtünk, akkor menjetek el azokba a fehér falu házakba, melyekben sírássá vált az öröm s mutassatok az ég

HARANGSZÖ.

í felé. Kicsiny könyvet vigyetek, az élet könyvét, s ha semmitse mond- tok is, majd az beszél helyettetek — élőknek az örrökké élőkről I

Luther a háborúról.

A hábotú folyamán fölvetődött a kérdés : milyen véleménnyel volt Lutherünk a háborúról? Helyeselte e vagy elitélte? Milyen feleletet ad arra a kérdésre, hogy ölhet-e keresztyén ember a háborúban? Megengedheti e a szeretet, türelem és béke Istene a háborút ? Hogy van az, hog£ az ártatlanok is szenvednek, sőt életüket is vesztik benne? Lehet-e jogos háborút viselni ?

Ilyen és ehhez hasonló sok-sok kérdés önként tódul az ember öntudatára s feleletre vár. De nemcsak mi gondolkodunk ilyen vallási kérdéseken, melyeket a háború ébresztett bennünk, gondolkodott ezen már a mi Luther Mártonunk is. Az ő nézetei a háborúról igen érdekesek s mostanában az egész lutheránus világot foglalkoztatják. A mi lapunk is e kérdésnek szenteli az alábbi sorokat.

Van-e a borzasztó háborúnak jogosultsága? Nem kötelessége e a keresztyén embernek a háborút kerülni? — Mindaz, amit Isten parancsol és bírni akar, a szeretet. Ami a szeretet ellen történik, az Istenellenes dolog, még akkor is, ha a Szentírás iránti engedelmességnek lásséJc. Amit a szeretet követel, az isteni, még akkor is, ha a biblia szavainak ellenmondani is látszik. Ez a látszat persze a valóságban nincs meg. Azért kell harcolni a jogért, mert a szeretet azt követelheti. És csak akkor nevezhető a háború igazságért való keresztyén küzdelemnek, ha erre a kér. szeretet ösztönzött bennünket. Ha a háború úgy fogható föl, mint szerétéiből folyó kötelesség, akkor szó lehet jogosságáról is kér. szempontból. Akkor azonban már nemcsak jogos a háború, de szent kötelesség is. Mi más a háború, mint a jogtalanság és gonoszság büntetése ?! Miért hadakozik az ember? Mert békét akar. így értve a dolgot, valójában a háború mégis a szeretet munkája. Épp olyan ez, mint mikor a jó orvos — ha már nagyon elhatalmasodott a nyavalya — lemetszi a lábat, kezet, fület, szemet, hogy megmentse a romlástól az egész testet. Ha ránézünk arra a tagra, testrészre, amit

1914. november l5.

levágott, úgy látszik nekünk, hogy biz’ kegyetlen, könyörtelen ember az orvos. De ha a testre nézünk, amit az operációval meg akar menteni, akkor úgy találjuk, hogy mégis derék, jó ember az orvos, — és jó, keresztyén munkát végez. Épp így van ez a háborúval. Ha azt nézem, hogy büntetik vele a gonoszt, hogy fojtják meg az igaztalant, hogy teszik a nagy bajt, úgy látszik, hogy nem keresztyén munka az, hogy ellenkezik a kér. szeretettel. De ha azt nézem, hogy védik a jókat, asszonyt, gyereket, házat, udvart, vagyont, becsületet és hogy ezáltal békét teremtenek, mégis úgy tetszik, hogy a háború becses és isteni mű, épp úgy, mint mikor az orvos lemetszi a lábat vagy kezet, hogy megóvja az egész testet a romlástól. Mert ha a kard nem állná útját a rossznak és békét nem tartaná, el kellene mindennek pusztulni a békétlenségtől széles e világon! Ezért a háború nem más, mint rövid, kis békétlenség, mely örök, mérhetetlen békétlenségei hárít el rólunk, nem más, mint kis szerencsétlenség, mely a nagy szerencsétlenségnek állja útját.

Sokan fölvetik a kérdést, hogy nem ellenmondás-e az, hogy a szeretet, béke és türelem Istene megengedi a háborút ? Luther Márton szerint ez nem ellentét. Sőt éppen abból a tényből, hogy Isten, mint a szeretet Istene nem tűri a kegyesek hántását, következik, hogy a gonoszok ellen véres kardot akar használni. Véres karddal védeti a jókat

— a gonoszok ellen. így a jogos háború mindenestül az ő munkája és ítélete. Épp’ olyan ez, mint mikor az együgyű gyerekek az orvos munkájában nem látnak mást, csak hogy levágta á kezet, letűrészelte a lábat,

— de azt nem látják, hogy hisz az egész test megmentéséről van szó 1 Ha a háborút férfias szemmel nézzük és nem azt nézzük benne gyerekesen, hogy hogyan ölnek-gyilkolnak, akkor bebizonyosodik, hogy a hadi szervezet is magában véve isteni dolog és épp oly szükséges és hasznos a világra, akárcsak az evés, ivás, vagy bármely más dolog.

Ha tolvajt, gyilkost, házasságtörőt stb. büntetünk, az egy gonosztevő fölött tett büntetés. Ha pedig az ember jogos háborút visel, akkor egész tömeg gonosztevőt büntet egyszerre.

Arra a kérdésre, hogy miért szenvednek a háborúban az ártatlanok is, Luther ezeket mondja: Jogos háborúban nem szabad azért aggályos-