Harangszó, 1914-1915
1914-11-08 / 4. szám
1914. november 8, HARANGSZŐ. 27. osztani a barna kenyeret, ami, ha száraz is, olyan jóízű mikor szívesen adják. És valami került is mindig az Ág- neska kenyeréhez, az öreganyja találékony jóvoltából, egy kis töpörtyű, egy pár dió, egy-egy ütődött alma, már ami csemege ilyen szegény háznál akad; a kis szoknyája ha ritkán ujult is, de rongyosan sohase látták, s a szőke farkincája piros galandba fonva kunkorodott a feje hátulján. így aztán lassankint fölcseperedett az Ágneska Isten kegyelméből, s mikor eljött annak az ideje, bejárt szépen az iskolába is. A tanító-kisasz- szony megajándékozta egy viseltes télikabáttal, ami elég furcsán állott rajta eleinte, de aztán évről-évre mindig jobban belenőtt, kár, hogy ezzel arányban csökkent védelmező ereje a hideggel szemben is. Egy foszladozó könyvet a jószívű Kovácsné adott neki — gondolhatni, milyen állapotban lehetett mire kiszolgálta a saját két vásott gyerekét, — valaki meg egy tábla-részlettel emberelte meg, ami a keretét igaz hogy régen elvetette már, de máskülönben csak az egyik sarka hiányzott — mégis az Ágneska a viharverte könyvből olyan hamarosan megtanulta az összes tudnivalókat, a csorba táblára pedig olyan szép gömbölyű betűket vetett, hogy szegény öreganyja nem tudott hova lenni örömében. Már ő olvassa föl mindig az ócska imakönyvből az estéli imádságot, mely hálákat ád az Egek Urának a vett jókért a nap folyamán. A napért, mely reájuk is sütött, az egyszerű eledelért, mely testüket táplálta, hogy serény munkában újra megérhettek egy napot, tanúi lehettek hajnalhasadásnak, virágfakadásnak s az isteni kegyelem többi nagy csodáinak. Aztán nyugvóra tértek, és aludtak békés nyugodt álmot, minő csak azoknak jut osztályrészül, akiknek lelkét nem bántja bűntudat s bizva- biznak, hogy az Isten mindenlátó szeme őrködik fölöttük. Egy idő óta mégis az öregasszonynak súlyos gondja van. Jártában, keltében azon töpreng szüntelen, mi lesz az Ágneskával, ha őt hovatovább elszólítja mellőle az Úr akarata ? A sok megpróbáltatás, a múló évekkel versenyre kelve, rohamosan emésztik életerőit, nem lehet már messze a végső óra, kire hagyja, kire bízza a kis unokáját? Az édesapja — igaz — visszafogadná, de vájjon milyen szemmel nézne reá a mostohája ? A sok apró testvérkéje közt sokfelé oszlik máris a kenyér, előbb-utóbb úgyis szolgálatba kell állnia. Nem jobb volna-e, ha addig kezdené meg, míg ő él, s szerető szóval, biztatással mellette lehet ? I És elkezdte tudakolni a faluban s mind a vidéken, nincsen-e valakinek szüksége egy kis cselédleányra, aki egy pár jó szó, egy kis viseltes ruha és valamelyes bér fejében hűséggel szolgálná a gazdáját ? Bizony, nehéz egy olyan csitri leánynak helyet kapni, aki még csak most került ki az iskolából. Üriház- nál még nem vehetik hasznát, viszont a jobb módú földműves gazdák se alkalmazzák, mert nem győzi még erővel a mezei munkát, sütést-főzést se vállalhatja. A helybeli boltos mégis megfogadja. 20 korona lesz a fizetés, Szt. György napjától a másik Szt. György napig, a dolga minden, amit megtenni bir, de viszont haza mehet aludni az öreganyjához, és ha jól viseli magát, télre, nyárra, kap egy ruhára valót. Hej, ezt a kis bért de keservesen meg kellett szolgálni, mert bezzeg a „Rosszkor jött“ boltosné ki tudta használni azt, aki a keze alá jutott I Kora pitymallatkor, késő esti órán a sok ludat tömni a félszer alatt, boltot-, udvart seperni, fát, vizet behordani, mind az ő kötelessége volt, napközben pedig dajkálnia kellett a kereskedő család legifjabb csemetéjét, a zsarnoki hajlamú Izidorkát, kit hátraszegett derékkal cipelt a csöpp leány, míg a Malvinka, a Szerén, meg a kis Samu a szoknyájába kapaszkodtak, az ő gondjaira bízva. Mint egy kicsi kotlós-tyúk, ott pitye- gett az apró cseléd a sok gyerek között, mígnem estére kelve, nagy későn hazakerült a kis zsupp-fedeles házba, gondozásra szorult a gyerek maga is. Ott az öreganyja összefoltozgatta a ruháját, megfésülte a szép haját, mert reggel erre már nincs idő — megfujdogálta, bekötözte a sebes ujjacskáit, mit a gunár véresre harapott, s enyelegve bűbájos igéket mormolt reá: „Háj báj, kuske-háj, ha meggyógyul, majd nem fáj 1 Oda se neki, kis bogaram, egy kis türöm-olajat reá, s mindjárt beheged! Majd beleszoksz ebbe a sorsba is, és aztán milyen jó lesz felhúzni a nyalka cipellőket, amiket magad szereztél és kipp-kopp 1 végig menni benne a falun“ — pedig majdnem a könnye kicsordult, úgy sajnálta. El is készültek a szép cipők, éppen Pünkösd vasárnapra, majdnem fél évi fizetése bánta a kis leánynak, hanem aztán cipők is voltak ám azok I Fényes bőr volt az orrán, kicsi patkó a sarkán, tizenhat fényes rézkarikába zsineget kellett fűzni, úgy záródott és csodálatos szépen nyikorogva hirdette már messziről: „Itt jön a Balláné Ágneskája, a magavette újdonatúj topánkájában I“ Ilyen lábbelijük, gondolta a kis lány, már igazán csak az angyaloknak lehet, s azok is bizonyosan csak ünnepnapon hordják. Meg is kímélte ám az Ágneska ugyancsak az értékes holmit, kendőbe takartan rejtegette a festett ládában és csak vasárnap húzta föl, mikor az öreganyjával a templomba ment. Csak még annak is volna egy jó nagykendője, akkor igazán semmi kívánni valójuk se lenne! Mert nagyon silány, nagyon elnyűtt ruhadarab volt bizony már a Balláné nagykendője. A színét kiszítta a nap, a világért se lehetne már megmondani, hogy szürke volt-e valamikor, vagy barna, a rojtját is lerágicskálta lassankint az idő, hellyel-közzel beleharapott már a szélébe is, s az egész ócska lebemyeg anyaga a rostához volt már hasonlatos. Pedig finom, jó portéka volt ez hajdanán, meg is kérte az árát a talián bális, kitől még a boldogult ura vette, mikor egyszer azt a jó vásárt csinálta egy borjus tehénnel, azóta mindig helyt áll, csoda-e, ha már készül fölmondani a szolgálatot ? Most már azonban majd mégis Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok cs kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 4 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 58 millió K évi áruforgalommal.
