Harangszó, 1914-1915
1915-07-11 / 35. szám
278. HARANGSZŐ 1915. július 11. A hadakozó nagyhatalmak. Irta: Kapi Béla. VII. Ausztria és Magyarország. A hadakozó nagyhatalmak ismertetésénél elérkeztünk monarchiánkhoz. Talán felesleges is saját magunkról írni, hiszen saját hazáját mindenki úgy is ismeri. Mégis szentelünk ennek a kérdésnek is néhány sort, hogy így azután könnyebben szembeállítható legyen a nagyhatalmak erőbeli viszonya. Ausztriát és Magyarországot a szükség kovácsolta össze egy monarchiává, így keresett a két ország, de egyszersmind a két ország mögött egész Európa védelmet ellenséges kelet támadása ellen. A történelmi érdeken kívül a közös uralkodó személye fűzi össze a két államot. A monarchia mostani alakja nem is olyan nagyon régi. Bosznia-Hercegovinát véglegesen nem régen csatolták a monarchia testéhez. Galícia is csak a XVIH-ik század óta tartozik hozzánk. A monarchia határai nem valami kedvezőek. Még legkedvezőbb Erdély és Olaszország felől. Oroszország felé például alig van természeti határa. Az egész egy piros vonal, amit a térképre húztak, mikor Lengyelországot feldarabolták. A monarchia lakosainak száma közel 53 millió; az évi erősödés 420.000. Az évi kivándorlás 265.000. A lakosság közt sokféle nemzetiséget találunk. A számbeli és erőbeli vezetőszerepet a magyarok, németek és csehek képviselik. De ezeken kívül vannak lengyelek (5 millió), rut- hének (4 millió), románok (3 millió), szerbek (5 millió) stb. Éppen a különböző nemzetiségek miatt sok küzdelemben volt része a monarchiának. Súlyosbította a helyzetet, hogy a Szálló felhők. „Ti fekete felhők, merre? hova szálltok?“ „Üdvözletét viszünk szegény katonáknak, Visszük az anyáknak hulló, fájó könnyét, Az árvák szemének ragyogó szép gyön[gyétlevő nagyhatalomnak kedvez. Az ország földje különben kedvező. Szépségeit százszor és ezerszer megénekelték a költők. Az alföldön ringó kalásztenger himbálózik s délibáb játszik a fáradt utassal, a Kárpát magas csúcsain meg havas kúpokon csillanik meg a verőfény s mély vizű tengerszemek tükrözik vissza az ég kékségét. Míg Magyarország, Galícia nagy része kiválóan alkalmas mező- gazdasági termelésre, addig Erdély, de különösen Csehország az ipari állam szükségletével ajándékozzák meg az országot. Mit mondjunk a népről ? Mit mondjunk magunkról ? Nem dicsekszünk ! A hivalkodás mindig idegenként elmaradt a magyar ember leikétől. De azt az egyet most is meg kell mondanunk, hogy a mikor veszély és ellenség zúdult az országra, akkor a magyar leikéből mindig feltört a hazaszeretet érzése. Nem nézte önmagát, családját, hanem vérét és életét áldozta a hazáért, az uralkodóért. Sok keserűségen ment keresztül. Volt elég mellőztetésben része. Nem egy álmát eltaposták és nem egy, leikéből lelkizett törekvését megsemmisítették. A magyar mégis mindig hű volt önmagához és hű maradt kötelességeihez. Most is, mint egy ember szállt síkra. Ez a nehéz idő is megmutatta, hogy a monarchiának egyik legmegbízhatóbb, legerősebb támasza a magyar. A monarchia elhelyezkedése, természeti határainak gyöngesége s a körülötte hömpölygő államok áramlata kezdettől fogva erős fegyverkezésre kényszerítette államunkat. Hadseregünk erős, fejlett. Katonáink harci készsége, bátorsága a mondák szárnyán járja be a világot. És hogyne esnék jól lelkűnknek, hogy a hir legtöbbet a magyar katonáról beszél, arról az igazi vitézről, ki bátran harnem kínozza a tehetetlen, védtelen lakosságot. Haderőnket a következő néhány számmal mutatjuk be. A hadseregre évenként 733,000.000 kor.-t adtunk ki, úgy hogy egy-egy lakosra 14 kor. hadi költség esett. Az évi újoncok száma 220.000 volt. Békelétszámban 390.000, háborúban 3,700.000 a legénység száma. Tengeri haderőnk újabb időben szintén sokat erősödött. Egy 1913. évi kimutatás szerint 16 nagy csatahajónk, 3 páncélos cirkálónk, 8 tengeralattjárónk van Tudjuk, hogy ezek a számok azóta erősen kitágultak. Tudjuk azt is, — mert száz és száz példákból láthattuk, hogy seregeink vitézek és nagy eredményeket képesek elérni. És még sem helyezzük ebbe minden reménységünket. Számolnunk is kell s figyelembe kell vennük a velünk szemben álló nemzetek nagy haderejét is. Nem szabad elbizakodnunk I Ne gondoljuk azt, hogy a most elért nagy győzelmek már megoldják a világháborút 1 De viszont, ne legyünk kishitüek se. Ne tartozzunk azok közé, kik ceruzával a kézben jegyez- getik oszlopokba a számokat s kétségbeesnek, mivelhogy az ellenfél sokkal erősebb, mint mi vagyunk! Nekünk egy pillanatra sem szabad felejteni, hogy az igaz ügy a legerősebb hadsereg. És az istenfélő, vallásos, erkölcsös, munkás, becsületes nemzet ezen jellemtulajdonságaiban olyan fegyverzettel látja el magát, mit nem lehet ágyúval, gránáttal, géppuskával megsemmisíteni. Bizzunk ezekben az örökké értékes erőkben. Higyjük, hogy ezek azok közé a megtorló erők közé tartoznak, melyek minket legyőzhetetlenekké tesznek. És higyjünk, bizzunk a jó Istenben. Keressük imádsággal és élettel. Úgy imádkozzunk és úgy éljünk, hogy meghallgassa könyörgésünket: nemzetiségek elhelyezkedése az ország mindegyik részén a mellettünk col, halálmegvetéssel rohan az ellenségre, de nem pusztít, nem rabol és Isten, áldd meg a magyart I NEHÉZ Ó R A K Visszük a hitvesek vágyó sóhajtását, Gügyögő kicsinyek édes mosolygását. Milliók ajkáról visszük a biztatást, Ne csüggedjetek el, vódjétek a hazát. Jeltelen sírokra, mit könny nem öntözött Virágot nevelni viszünk harmat gyöngyöt." „Ti fekete varjak, merre? hova szálltok?‘‘ „Északon és délen, lakomára várnak. Vadság, önző érdek egymásra találtak, Gazdag aratása van ott a halálnak. S míg az ember búsan jár a holtak között Tort ülünk vigadva, romlottsága fölött."
