Harangszó, 1914-1915
1915-07-11 / 35. szám
1915i július 11. i, Titkos sóhajtásink merre? hova szálltok?1, ,,Keressük a mennyben jóságos Atyánkat. Keressük jóságát, bűntörlő kegyelmét, Jézusban megjelent Atyai szerelmét." Nagy Isten ! hallgasd meg esdeklő szagunkat, Bocsásd meg sok vétkünk, áldd meg [szép honunkat. Sötét felhők mögött ragyogjon ki végre, A béke napjának áldott, szelíd fénye. MADÁR MÁTYÁS. El mq fáradj telkedben!... „Fiam, el ne fáradj lelkedben, mikor az Úrtól dorgáltatol!. ,. “ (Zsid. 12, 5). A sok szenvedésben könnyen elfárad a lélek. Igaz nagyon nagy fájdalmakat is elhordoz az ember, de csak egy-egy rövid ideig. Az állandó kisebb fájdalom nehezebben viselhető el, mint a rövid ideig tartó nagy fájdalom. Mikor heteken, hónapokon át tart a szenvedés, lassanként elfogy a türelem. Nappal gyötrődik a test. Azután jön az éjszaka. Ólomlábon jár az idő, minden perc olyan, mint egy esztendő. Míg lassú, meggondolt kettyenéssel tovább zökkenik a mutató, lelkünk száz pusztult mezőséget is végigszáguld. Mint valami vén sirató A világháború eseményei. Lemberg elfoglalása óta rohamosan haladunk előre Galícia visszahódítá- sában. Vitéz hadaink egy része már orosz földön harcol. A Visztula és a Búg közötti területet tette fontos sikereinek szinterévé. De még folyik a harc a Dnyeszter tájékán is, Hin- denburg seregei pedig a Baltitenger vidékén viszik előre győzelmes zászlóikat. Francia földön sziklafalként áll a német hadsereg. A Dardanelláknál vereség után vereség éri az ántánt hadait. A déli harctéren nincs semmi eredmény... Szinte kápráztató a mozaikszerüen egymás mellé csoportosuló sikerek képe. És szinte megdöbbentő az a messze látó s a kisebb részleteket is nagyszerűen egységes tervbe összefoglaló katonai hadművelet, melyet itten látunk s mely szemünk előtt a homályból kibontakozik. Diadalmas harcunk az orosszal. Most már általános az a vélemény, hogy az oroszok Galíciát hamarosan kiürítik. E gondolattal az ántánthoz tartozó hatalmak is kénytelenek megHARANGSZÖ. gond ül a betegágy szélén s egymásután temetgeti a reménység lehervadt virágait. Mert ritkán jár egyedül a testi fájdalom, rendesen vele megy mint hű csatlósa, a lelki fájdalom. De annál többször megjelenik egészen egyedül a lélek bánata. Csalódás, gyász, szomorúság, aggodalom, kétségbeesés a neve. Lassú léptekkel járnak közöttünk ilyen szomorú alakok. Könny szökik szemükbe, ha az erdőszélen egy kis emelkedést látnak. Zokogásra fakadnak, ha temetésre kondul a templom harangja. Nincsen semmi bajuk, a szervezetük egészséges, csak a lelkűk vérzik. Valakijük jeltelen sírban nyugszik, északon, vagy délen. Vagy talán nem is, csak ott küzd s nem érkezik tőle az a rövid értesítés : élek !... És jönnek- mennek és mindennap mindegyik kevesebb lesz I. .. Ebbe el lehet fáradni. Ha ez az elfáradás nem lenne természetes, akkor az apostol nem is említené. De ő említi s szeretettel így szól: Fiam, el ne táradj lelkedben I Fiamnak szólít. Verejtékes homlokunkon, könnyes orcánkon végigsimít egy lágy kéz: az édesapai szeretet. Fiam I Óh egyszerre milyen másnak érezzük a szenvedést. A terhe is könnyebb, mert nem egyedül hordozzuk. Velünk van az, kinek lelke megszólal ebben a barátkozni, sőt számolni azon eshetőséggel, hogy Oroszország elveszti Lengyelországot és Keleti tenger vidékén levő tartományait. A győzelmes hadak útja ezt hirdeti. A Dnyeszter vidékén csakhamar kiverték győzelmes hadaink az oroszt megerősített állásaikból s most üzik-verik kelet felé. Lengyelországba már elfoglalták Krasz- nik városát, hogy sietve nyomuljanak előre észak nyugat felé és egyesülhessenek a Visztula balpartján harcoló szövetséges csapatokkal, amelyek heves küzdelemmel már elfoglalták Tarnovot, a Visztulát átlépték és megszállták a Visnyica mellett levő Jozefovot. A két győzedelmes had egyesült s közös erővel támadják az el-el gyengülő és részekre szaggatott ellenséget, mely futva menekül minden irányban. A foglyok száma ismét szaporodott csaknem tízezerrel. „A Visztula és Búg között — mondja a hivatalos jelentés — a szövetséges csapatok heves harc között folytonosan előrenyomulnak. A Sztara-Zamos- sot rohammal elfoglalták. Innen nyugatra az oroszokat mindenütt a Por patak (a Vieprz mellékfolyója) mélyedésén túl vertük vissza, amely birto2?9. szóban: fiam I Ne fáradj el! Isten jobban tudja, mi szolgál javadta. Tanulj tűrni. Tanulj türelmesen várni. Az Ür megítéli, mire van szükséged. Szenvedésed között könnyen azt mondod: elég. Mert te fájdalmaddal méred szenvedésedet. Nem így az Úr. Ő lelked javával méri. Megítélheted te is, melyik szolgál javadra. Hadd ő rá az elég megválasztását és szenvedj tovább alázatosan, türelmesen, engedelmesen. Azt is mondhatjuk: ne fáradjon bele lelked az Úr dorgálásába. Nem elég, ha erős szívósággal, valami különös, kitartó ellenálló-erővel többet elbírsz, mint más, ha összegyűjtőd a szenvedést enyhítő eszközöket, s türelmesen igyekezel megrövidíteni a a nehéz órákat, ha mosolyogva szenvedsz s nyugodtan elhordozol mindent. Nem, ez nem elég 1 A te lelked- nek vergődésében is folyton mozognia kell, kutatnod, keresned, kell, hogy megtaláld a szenvedésben az Úr dorgálását, a javulás útját, a jobb életet 1 Ebbe se fáradj bele I Nem a szenvedésbe, hanem a keresésbe. Halld csak, olyan szeretettel szól hozzád az a mennyei szó : Fiam 1... kb. Adakozzunk a Harangszó terjesztésiről kunkban van. A patakon való átkelést több ponton kiküzdöttük. „Hova került a Kárpátokat ostromló milliós hadsereg 1... Az orosz hadsereg a gorlicei áttörés óta csak foglyokban félmillió katonát és ezerötszáz tisztet vesztett. Ez egy egész ármádia és hol vannak még az elesettek és a sebesültek százezrei I Olasz vereségek. A déli harctérnek ez már állandó címévé lett. Az olaszok meg-megismét- lik támadásaikat, de újra meg újra látják, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket. Mindennap vereség éri őket. Egy lépést sem tehetnek előre. Nem is csoda. Hofer András derék utódai, a vitéz tiroliak nem hiába őrzik lángoló hazaszeretettel sziklás határaikat. Az olasz hivatalos jelentés a nagy hűhóval megindult harc gyászos eredménytelenségét persze nem a hadsereg tehetetlenségének, hanem a folytonos esőzésnek és ködös időjárásnak tulajdonítja. És míg az olasz Sagardo és Polazzo mellett, a görzi hídfőnél, a Doberdo fensikon és a nagy Pálon hiába erőlködik,
